4 hely, amit imádok Óbudán

Immár több mint három éve annak, hogy Óbudára költöztem. Azóta ez a kerület a szívem csücske lett, már nehezen tudnám elképzelni, hogy máshol éljek. Nincs messze a belvárostól és a kerületben tényleg minden megtalálható, amire az embernek szüksége lehet. Most elárulom, nekem melyek a kedvenc helyeim.

1. Hajógyári-sziget

Nem, itt nem a Sziget Fesztiválra gondolok, hanem a kutyás gazdik paradicsomára, a VALÓDI szigetre fákkal, virágokkal, Duna-parttal. Emlékszem, először én is a fesztivál idején jártam itt, nem volt túl nagy élmény, csak a hatalmas porfelhő és az irdatlan nagy tömeg maradt meg belőle… No, és persze az, hogy milyen óriási terület, alig találtam meg a kifelé vezető utat.

Ma viszont már nem tudnék eltévedni rajta. Azóta számtalanszor sétáltam át a K-hídon (bár mindig kicsit félve, mert a járda meglehetősen hepehupás, ráadásul kisebb-nagyobb rések vannak közötte), és jártam be az egész területet. Mindig elmegyek a legészakibb pontjáig, amit a fesztivál idején csak Sziget Beachnek titulálnak. Imádom azt a nyugalmat, ami ott van, szeretem nézni a vasúti hídon át közlekedő vonatokat és a csendesen elsuhanó hajókat.

Nagyon érdekes látni azt is, néhány nap alatt mennyit képes emelkedni vagy épp apadni a folyó vize. Van, hogy egész sokáig el lehet sétálni a kavicsos parton, máskor pedig már fentebb, a fák tövét nyaldossa a víz. Emellett minden évszakban más-más arcát mutatja a sziget, a legszebb természetesen tavasszal: a bejárati résznél ilyenkor gólyahír és százszorszép borítja a mezőt.

2. Kiscelli parkerdő

Bevallom, ezt a helyet csak nemrég fedeztem fel, egy barátnőm ajánlotta, de azonnal az egyik kedvencemmé vált. Közvetlenül a Kiscelli Múzeum mögött található, hogy idáig eljussunk, egy meglehetősen meredek utat kell megtennünk. De megéri: egy igazán nyugalmas, feltöltődésre kiváló helyről van szó.

Itt találhatóak a kiscelli kálvária stációi, a Golgota szoborcsoport és a Szent Vér-kápolna, és a 15 hektáros parkerdőn egy turistaút is áthalad. Vannak kijelölt helyek sütögetésre és több pad is van, ahova letelepedhetünk pihenni vagy könyvet olvasni. Sokan jönnek ide kerékpárral, de rendszerint futókkal is találkozhatunk. Tökéletes hely arra, hogy kiszellőztessük a fejünket és visszanyerjük lelki békénket.

3. Fő tér

Mit is mondhatnék? Imádom a Fő tér hangulatát. Még a macskaköveit is, pedig hányszor kellett magasabb sarkú cipőben átvágtatnom rajta, hogy elérjem a HÉV-et… Azt sem bánom, ha a Városháza előtt gyülekező esküvői csoportot, vagy a karácsonyi ünnepi forgatagot kell kerülgetnem. Szeretem, hogy mindig pezseg az élet, nyáron szinte minden hétvégén van valamilyen esemény: komoly- és könnyűzenei koncertek, gasztroprogramok, bor- és sörfesztiválok. Minden télen jégkorcsolya-pályát állítanak fel és bátran kijelenthetem, az itteni vásár minőség szempontjából is a legjobb és leghangulatosabb egész Budapesten.

4. Római kori emlékek

Bárhova nézünk, szinte mindenhol ókori romokra, emlékekre bukkanunk Óbudán. Igazán különleges látványt nyújtanak a régi római oszlopok és közvetlenül mellettük a 80-as éveket idéző tízemeletes panelházak. A Flórián téri aluljáróba nemcsak a lángosos miatt érdemes lemenni (megjegyzem, az is messze a legjobb a városban, soha ilyen finom lángost még nem ettem), hanem a római kori katonai fürdő maradványai miatt is. Az egykori Thermae Maioresnak 15 ezer négyzetméter az alapterülete, és ingyenesen látogatható. Ha feljövünk az aluljáróból, hasonló látvány fogad bennünket, a parkban találjuk a legiotábor déli kapuját egy csodálatos oszlopsorral.

Innen egy tízperces sétára, a Pacsirtamező utca mellett van a katonai amfiteátrum. Körüljárhatjuk, minden oldalról lefotózhatjuk, de érdemes be is menni: egészen különleges atmoszférája van. Ami pedig a méreteit illeti, hatalmas: az aréna átmérője a Colosseuménál is nagyobb.

Kapcsolódó bejegyzések:

5 érdekesség, amit nem tudtál Budapestről

A Városliget tavasszal

Burano, a világ legszínesebb városa

Nagyon nehéz helyzetben lennék, ha szépségük alapján sorba kellene állítanom azokat a helyeket, ahol eddig jártam. Azt azonban nyugodtan kijelenthetem, hogy Burano az elsők között szerepelne a listámon!

Az álom megvalósul

Hosszú évek óta csodálattal nézegettem képeket arról az aprócska, mesebeli olasz szigetről, amelynek házai elképesztően élénk színekben pompáznak, előttük pedig csónakok ringatóznak a csatornában. Nem volt tehát kérdés, hogy a várva várt velencei kiruccanásunk során (ide kattintva olvashatsz róla) útba ejtjük a lagúna másik gyöngyszemét, Buranót is!

Borongós, hűvös februári reggelen érkeztünk meg hajóval a szigetre, amely úgy tűnt, még javában az igazak álmát alussza. A szuvenírboltok még akkor kezdték el kipakolni portékáikat, a terek üresen álltak, egy idős néni pedig lassú mozdulattal nyitotta ki az egyik színes ház felső emeletén lévő zsalugátert. Ügyet sem vetett turistacsoportunkra, bizonyára neki ez mindennapi látványnak számított.

Ha nem lennének turisták, valószínűleg az élet is megállna itt. Mindössze 3 ezren lakják a települést, és míg korábban a helyiek halászatból, csónak- és csipkekészítésből éltek, ma már leginkább a turizmus a fő megélhetési forrás. A buranói csipke egykor az egész kontinensen keresett cikk volt, később csipkekészítő iskolát is nyitottak, ma azonban már ez is csak múzeumként funkcionál.

Szabályozzák a színeket

Természetesen a legtöbb ember a színes házak és romantikus csatornák látványa miatt érkezik Buranóra. A legenda szerint valamikor ezek az élénk színek segítették a halászokat, hogy hazataláljanak a ködös időben. Nem tudjuk, tényleg így történt-e, mindenesetre a mai napig szigorú szabályok érvényesek: az önkormányzat határozza meg, hogy az adott épületet milyen színűre festhetik.

A kisváros főbb nevezetességei közé tartozik a fentebb említett csipkekészítő iskola, valamint a főtér, amelynek közelében áll a buranói „ferdetorony”, vagyis a Szent Márton templom.

Igazi csoda ez a hely, minden percét imádtuk annak a másfél órának, amit itt tölthettünk. Szívesen elidőztünk volna még Buranón, ám tudtuk, mennünk kell, hiszen vár ránk Velence!

Kapcsolódó bejegyzés:

Velence - Egy álom megvalósul

Utazás Milánóba - Így fedeztük fel a várost egy nap alatt

Szlovénia csodái - Avagy a földi paradicsom a szomszédban van

Annak ellenére, hogy nem kell hozzá túl messzire utaznunk, eddig csupán az útikönyvekből ismertem. Tudtam, hogy viszonylag kis méretéhez képest számtalan természeti csodával rendelkezik, van hófödte hegycsúcsa, festői tengerpartja és számtalan bájos városa - egyszóval mindene, amire egy kíváncsi utazónak és pihenni vágyónak szüksége van. Sokat vártam rá, de előző héten végre személyesen is meggyőződhettem Szlovénia szépségéről.

A táj arculata a szlovén főváros felé haladva fokozatosan változik, és talán nincs is olyan ember, akinek ne dobbanna meg a szíve, amikor először látja meg a havas hegycsúcsokat a távolban. Ljubljana Szlovénia földrajzi közepén helyezkedik el, akárcsak Budapest Magyarországon. Ennek előnye, hogy innen autóval 1-2 óra alatt elérhetjük a tengerpartot, a festői szurdokokat és a kedvelt turistacélpontot, Bledet is. A város jelképe a sárkány, mivel a legenda szerint az itteni tóban győzte le Iaszón királyfi a sárkányt, és természetesen ezt a motívumot számtalan helyen felfedezhetjük a városban, például a Sárkány hídon is.

A Ljubljanica folyón egyébként tíznél is több híd ível át, a legismertebb a főtér előtti úgynevezett Hármas híd, amely a szlovén építész, Jože Plečnik keze munkáját dicséri. Ha egy kis romantikára vágynánk, hajóról is megcsodálhatjuk a folyton nyüzsgő, hangulatos kisváros benyomását keltő Ljubljanát, de megér egy kiruccanást a vár is, ahonnan mesés kilátás nyílik a házakra és az Alpok hegyvonulataira.

A bledi tóhoz érkezve az első gondolatom az volt: ez tényleg annyira lenyűgöző, mint a képeslapokon! A tó partján már vártak bennünket az úgynevezett pletna csónakok, amelyek átvittek a tó közepén található szigetre - Szlovénia egyetlen szigetére. Itt 99 lépcsőfokon felgyalogolva értük el a Nagyboldogasszony templomot és természetesen, ha már itt jártuk, nem hagyhattuk ki a harang megkongatását sem, hiszen a hagyomány szerint, aki háromszor meghúzza a harang kötelét, azt a közeljövőben hatalmas szerencse éri.

Mivel szerettük volna a magasból is megcsodálni ezt a meseszép látványt, felkerestük a tó mellett magasodó várat is. Az itt elfogyasztott ebédünket a híres bledi krémessel zártuk, majd az előttünk elterülő tóban gyönyörködve még kellemesen elkávézgattunk egy darabig a tavaszi napsütésben.

Talán mondanunk sem kell, hogy Szlovénia hegyei tárt karokkal várják a téli sportok szerelmeseit. Az ország nyugati részén bárhova mentünk, mindig feltűnt előttünk a Júlia-Alpok legmagasabb hegycsúcsa, a 2864 méter magas Triglav. Érdesség, hogy bár már vége a síszezonnak, a magasabb területeken foltokban még áprilisban is fehérlik a hóréteg.

A téli sportok mellett Szlovénia számtalan lehetőséget kínál túrázásra is. A Bled közelében található Vintgar-szurdok még a hosszabb gyaloglásoktól elszokott ember számára sem túl megerőltető, hiszen nagy részén egy fából épített pallón sétálhatunk végig nagyobb szintkülönbségek megtétele nélkül. A látvány pedig egészen lenyűgöző: a sziklák között utat törő Radovna folyó káprázatos színei mellett az 1,6 kilométer hosszú szurdok végén még egy pompás kőhidat és egy 13 méter magas vízesést is megcsodálhatunk.

Hasonlóan szép látványt nyújt a Triglav Nemzeti Park területén lévő Tolmin-szurdok, ám ez már a túrázáshoz nem szokott embert igencsak megizzasztja. Utunkat az Ördög hídjánál kezdtük, ami egy 60 méter mély szakadékon ível át. Folytatva a túrát megnézhettük azt a bizonyos barlangot, amely a hagyomány szerint Dante Alighierit is megihlette az Isteni színjáték pokolbéli jeleneteit írva. Az út csúcspontja az úgynevezett Medvefej, amely egy háromszög alakú óriási szikla a szurdok 2 sziklafala közé szorulva. Ez a látvány tényleg megéri a fáradtságot!

Az adrenalinfüggők és a mesés tájak szerelmesei Szlovéniában járva nem hagyhatják ki a raftingozást. Mi sem tettünk másként: gumicsónakkal és evezőkkel vetettük bele magunkat a smaragdszínű Isonzó-folyóba. A kezdeti könnyebb szakasz után, ahol a víz csak lassan csordogált, következett a nehezebb rész, hiába próbáltunk teljes erőnkből evezni, a vad hullámok és a folyóban magasodó sziklák és hullámok felborították a csónakunkat. A baleset egy percig még az úszni kiválóan tudókat is megijesztette, ám végül mindenkinek sikerült partra evickélnie és folytattuk vízi utazásunkat a cél felé. A kiruccanás végén mindenki fülig érő szájjal és óriási élményekkel tele hagyta el a csónakot.

Már az utazásuk előtt kíváncsian vártam, vajon milyen is a szlovén konyha. Szerencsére nem csalódtam, mindenhol isteni finomságokkal vártak bennünket. Természetesen megkóstoltuk a szlovének nemzeti édességét, a poticát, amely egy kuglófra illetve bejglire hajazó édesség – összesen 80 féle töltelékkel készítik az ország különböző pontjain. Kihagyhatatlan volt továbbá a korábban már említett híres bledi krémes, amelyet még a várban fogyasztottunk el.

Utazásunk során számtalan halétellel megismerkedhettünk, a tenger gyümölcsei rizottótól kezdve, a grillezett polipon át, a kiváló szlovén sügért is volt szerencsénk megkóstolni. Természetesen az asztalról a különleges helyi nedűk sem hiányozhattak, az étkezéseket rendszerint egy pohár borral vagy éppen egy korsó sörrel zártuk.

Szlovéniai kirándulásunk csúcspontja kétségtelenül a szlovén Isztria volt. Piranba érve teljesen lenyűgözött bennünket a ciprusfák, a mediterrán villák és az olaszos hangulatú kikötő, valamint az óváros látványa. Bár Szlovéniának csupán 47 kilométer hosszú tengerpartja van, emiatt mégis nagyon irigykedünk rájuk!

Csak néhány órát töltöttünk el itt, de úgy éreztük, bármeddig itt maradnánk. Szűk sikátoraiban sétálva és a főtéren cappuccinót kortyolgatva egy kicsit mi is piraninak éreztük magunkat. A búcsú is kissé szomorú volt, amiért itt kellett hagynunk ezt a mesés helyet, de már a buszon ülve tudtuk, egyszer ide vissza fogunk térni!

Az út biztosításáért köszönetet mondunk a Spirit Sloveniának és a Szlovén Köztársaság Nagykövetségének!

Írország szíve: Dublin

Még a nagy-britanniai (egészen pontosan belfasti) tartózkodásom alatt volt szerencsém egy napot eltölteni az ír fővárosban, Dublinban. A „Republic” – ahogyan az észak-írek nevezik – nincs túl messze Belfasttól, busszal három óra alatt oda lehet érni, így egy-két napos kirándulásnak bármikor beiktatható.

Nos, Dublin egy tipikus főváros: véleményem szerint Belfast sokkal nyugodtabb, barátságosabb település. Dublin főutcája nagyon zsúfolt: tele mindenféle emberrel, a bűvészektől elkezdve az utcazenészeken át a tüntetőkig... A város alapvetően Budapestre emlékeztet engem, valószínűleg a sok híd miatt, hiszen Dublin is egy folyó (River Liffey) két partjára épült. De ne vonjunk le messzemenő következtetéseket egyelőre, ezen írásomban szeretném részletesen bemutatni ezt a nyüzsgő, de annál érdekesebb nagyvárost!

Megérkezésünket követően a folyó mentén elindultunk a városközpont felé. Dublin nevezetességei többnyire a déli városrészben találhatóak, de az északi részen feltétlenül meg kell említeni az O’Connell Streeten található postahivatalt. Bevallom, soha nem gondoltam volna, hogy ez a gyönyörű műemlék-jellegű épület a General Post Office…

Ezt követően – az utca folytatásaként – az O’Connell hídon keresztül (a híd szélesebb, mint amilyen hosszú!) átsétáltunk a város déli részére, a történelmi városközpontba, ahol a rengeteg látnivaló között rábukkantunk a bár-negyedre. Ahová csak néztünk, jellegzetes ír pubokat láttunk, hívogatva bennünket egy pint Guiness-re. A kocsmák között megtaláltuk a méltán híres messziről pirosló Temple Bart is.

Az is jól érezheti azonban magát Dublinban, akinek már elege van a nyüzsgő nagyvárosból, hiszen a forgalmas sétálóutcáktól nem messze hatalmas parkok vannak kialakítva fákkal, tavakkal. Megálltunk tehát egy kicsit pihenni, kifújni magunkat.

A pihenő után felkerestük Dublin nevezetes egyetemét, a Trinity Collage-ot, amely Írország legrégibb felsőfokú intézménye. A campus udvarán találhatóak a különböző fakultások csodálatos épületei, a téren középen pedig kiemelkedik Thomas Davis monumentális emlékműve. Az egyetem könyvtárában őrzik egyébként a méltán híres ősi ír kódexeket, például A kelták könyvét is.

Az ír fővárosban járva nem hagyhattuk ki a normann stílusban épült csodálatos Dublin Castle-t sem, amelyet volt szerencsénk belülről is megcsodálni. Ezt követően folytattuk tovább a sétánkat az írek védőszentjéről elnevezett, gyönyörű gótikus stílusban épült, Szent Patrik-székesegyházig.

További látványosságok, amelyeket semmiképpen sem érdemes elmulasztani, ha véletlenül Dublinba vetődnénk: a Bank of Ireland csodálatos klasszicista épülete, a Parlament, a folyó partján található és azonnal szembetűnő Custom House és természetesen az ír sör otthona, a mindenki számára nyitott és látogatható Guiness gyár!

Kapcsolódó bejegyzések: Barangolások Észak-Írországban, Belfast, Belfast...