Tossa de Mar, a Costa Brava gyöngyszeme

A képek alapján már korábban nagyon megtetszett Tossa de Mar, de azt álmomban sem gondoltam, hogy ennyire magával ragad, amikor végre eljutok oda. A hangulatos kis utcácskák, a helyiek közvetlensége és a Costa Brava vadregényes tájai gondoskodtak róla, hogy ez a nyaralás örökké emlékezetes maradjon számomra.

Nem véletlenül hívják a Costa Brava gyöngyszemének Tossa de Mart, elfogulatlanság nélkül mondhatom, ez a legszebb, leghangulatosabb és legromantikusabb kisváros az egész környéken. Szerencsére nem ez a legfelkapottabb üdülőhely, hiányoznak belőle a hangos diszkók, zajos kocsmák. Nyugalom van, és hatalmas strandjain még a turizmus szempontjából legforgalmasabb hónapban, júliusban is találhatunk szabad helyet.

Szokásunkhoz híven utószezonban utaztunk, és nem csalódtunk: a szeptember végi napsugarak gyönyörű barnává varázsolták bőrünket röpke egy hét alatt. Bár amikor megérkeztünk, egy nagyobb égzengés fogadott bennünket: a viharos erejű szél alaposan felkorbácsolta a hullámokat, még a következő nap is tilos volt fürdőzni. Ezután viszont szinte egy felhőt sem láttunk az égen, a 25-26 fokos hőmérsékletet legalább 30-nak éreztük a napon, így még akkor is jól esett csobbanni a kristálytiszta, hűs vízben.

A Costa Brava, a „vad part” a francia határtól egészen Blanes városáig húzódik, egymást váltják a csodaszép sziklaszirtes szakaszok és a köztük megbúvó homokos, aprókavicsos strandok. A nyaralás alatt érdemes befizetni legalább egy hajókirándulásra, mert a tenger felől nézve csak még lenyűgözőbbnek tűnik a látvány. A korabeli halászfalvak mára népszerű üdülőközpontokká nőtték ki magukat, a legismertebbek közülük: Tossa de Mar, Lloret de Mar, Malgrat de Mar és Santa Susana.

Ava Gardner is beleszeretett

A közel 6 ezer lakosú Tossa de Mar látképét főként a parti sziklákra épített vár határozza meg, amely sokak számára ismerős lehet a spanyolországi prospektusokból. Ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor tulajdonképpen nem is várról, hanem egy bástyákkal ellátott várfalról van szó, amely a középkori városrészt öleli körbe. Az úgynevezett Vila Vella a 12. században épült és kétségtelenül Tossa leghangulatosabb része. Őrtornyaival évszázadokkal ezelőtt sikeresen védte meg a települést a kalóztámadásoktól. Az itt található terméskővel kirakott épületeket már csak nagyon kevesen lakják, vagy üresen állnak vagy éttermek üzemelnek bennük.

Legmagasabb pontján található egy világítótorony, a Far de Tossa, amelyben egy múzeum is működik. Talán mondanunk sem kell, a kilátás innen lélegzetelállító. Érdemes felsétálni napkeltekor vagy napnyugtakor, a kaktuszokkal borított meredek part a tengerrel felejthetetlen látványt nyújt.

Van a középkori városközpontnak még egy nagyon ismert nevezetessége: az egyik étterem mellett láthatunk egy arccal az öböl felé forduló, elmerengő női alakot. A hölgy nem más, mint Ava Gardner. És hogy mi köze az amerikai színésznőnek a kis spanyol városhoz? 1950-ben itt forgatta Pandora és a bolygó hollandi című filmjét, és a helyiek ma is szívesen emlékeznek vissza rá: a település idegenforgalma ezután lendült fel igazán.

Ami a közlekedést illeti, gyalogosan számolni kell némi emelkedővel, hiszen Tossa domboldalra épült, de nincsenek nagy távolságok, és eltévedni is nehéz. Bár a kis utcácskák meglehetősen hasonlítanak egymásra, mehetünk bármerre, előbb-utóbb a tengerparti sétányon lyukadunk ki. A helyiek érthető módon leginkább a turizmusból élnek, rengeteg a szuvenírbolt és számtalan étterem várja a nyaralókat. Nem érdemes kihagyni a spanyolok tengeri herkentyűkkel készül nemzeti ételét, a paellát, desszertként kérhetünk hozzá katalán krémet, amit aztán egy pohár finom borral öblíthetünk le. Vannak egyébként remek pizzériák is, és néhány helyen még magyar nyelvű étlapot is kaphatunk.

A strandolni vágyókat összesen három strand várja. Bár főként nagyszemű homok, apró kavics borítja mindet és viszonylag hamar mélyül, a kisgyermekes családok is megtalálhatják itt számításaikat. A legnagyobb strand, a Platja Gran, ami leginkább egy hatalmas patkó alakra emlékeztet, a vártól északra húzódik több száz méter hosszan. 

A vártól délre, az óváros túloldalán, a sziklák között megbújva találjuk a Platja d’es Codolart. Aprócska, mégis közkedvelt, itt mélyül a leglassabban a part és itt el lehet időzni a legkisebbekkel is.

A város legészakibb strandja a Platja de la Mar Menuda, amely a búvárok, no és persze fotósok egyik kedvence. Aki meglátja, egyből megérti miért: a parton kiemelkedik egy csodaszép szikla, amelynek a tetején egy megannyi vihart átvészelt fa magasodik. A látvány tényleg festői, szavakkal nehéz leírni.

Végig a Costa Braván

Tossáról érdemes az alig néhány kilométerre lévő Lloret de Marba is átruccanni busszal, sokak szerint ugyanis itt található a Costa Brava legszebb sétánya. Igazi nyüzsgő városról van szó, izgalmas éjszakai élettel, telis tele szórakozóhelyekkel, üzletekkel, éttermekkel. A fiatalok gyakran járnak át ide bulizni, és annak ellenére, hogy hiányzik a városból az a fajta romantika, amely Tossára annyira jellemző, itt is találunk megannyi szépséget. 

Talán nincs is olyan ember, akit ne ragadna magával a mediterrán életérzés, miközben a pálmafákkal szegélyezett sétányon sétál. Északra az 1940-ben épített vár látható, ha pedig déli irányba nézünk, a tengerről visszatérő halászokat váró asszony, Dona Marinera szobra tűnik fel. Innen egy kisebb túrával eljuthatunk a város erődjéhez, amelynek másik oldalán húzódik egy viszonylag csendes strand, a Platja de Fenals. Ez volt az egyik kedvencünk, annyira idilli, hogy azt éreztük, szívünk szerint az időt is megállítanánk.

Ha pedig még ennél is jobban szeretnénk elbújni a kíváncsi tekintetek elől, tovább sétálhatunk déli irányba, és megbújva sziklák között rábukkanhatunk arra a strandra, amelyet 2019-ben Európa egyik legszebbjének választottak. Ám a Cala Boadella nem csak a szépsége miatt vált híressé, hanem azért is mert ez a nudisták paradicsoma, így ne érjen bennünket felkészületlenül, ha leérve a partra megpillantunk néhány pucér feneket.

Folytatva a Costa Brava felfedezését, mindenképp látogassunk el a Tossától 20 kilométerre délre fekvő Blanesbe is. Menetrendszerinti hajójáratok nagyjából fél óránként indulnak, és alig háromnegyedóra alatt el is érhetjük úti célunkat. A hajók szinte mindegyike üvegfenekű, így útközben bármikor lemehetünk az alsó szintre, ha kíváncsiak vagyunk a víz alatti élővilágra. Néha a hajó egy pár perces szünetet is tart, a sziklák mellett lehorgonyozva a legénység megeteti a halakat. 

A kissé modern blanesi kikötőtől felfelé kaptatva egy tíz perces sétát követően jutunk el a Marimurtra botanikus kerthez. A világ legszebbjei közé tartozik, 16 hektáron több ezer virág- és növényfajt csodálhatunk meg. A kert legszebb pontja kétségtelenül az a pavilonra emlékeztető kilátópont a sziklák tetején, ahonnan órákig tudnánk gyönyörködni a Costa Brava mesés látványában.

Kalandozások Katalóniában és a Pireneusokban

A leghíresebb katalóniai látnivalók közé tartozik az égbe nyúló sziklák között húzódó bencés apátság, Montserrat. A világ egyik legismertebb zarándokhelye, a kolostor bejáratnál rendre hosszú sorok kígyóznak, hogy láthassák a híres fekete madonnát és kívánjanak tőle valamit. Montserratba viszont nemcsak a vallásos turistáknak érdemes ellátogatniuk. Siklón feljuthatunk a hegy csúcsára, több mint 1200 méter magasságba, ahonnan egészen pazar kilátás tárul elénk.

Ha időnk engedi, nyaralásunk alatt mindenképp szánjunk legalább egy napot Barcelonára, és ha valami igazán különleges kirándulásra vágyunk, látogassunk el a törpeállamba, Andorrába is. 

Szerpentines úton, a Pireneusok vonulatai között juthatunk el a fővárosba, Andorra la Vellába. Amerre csak nézünk, hegyeket látunk, az aprócska ország területén összesen 65 hegycsúcs található, átlagos tengerszint feletti magassága 1996 méter.

Andorra la Vella egy rendkívül tiszta, kulturált város, óvárosa igazi kuriózum: középkori hangulatú kőházakból, keskeny utcácskákból áll. Itt található például Európa egyik legrégebbi parlamentje, a 16. században épült Casa de la Vall, amely előtt szinte kötelezőnek éreztük, hogy készítsünk egy szelfit.

Sokan bevásárolni ugranak át Andorrába, hiszen náluk nincs adózás, vámmentes területről van szó, rengeteg termékhez olcsóbban lehet hozzájutni, mint például Spanyolországban. Bár az ország hivatalosan nem tagja az Európai Uniónak, ahogyan a spanyoloknak, úgy nekik is az euró a fizetőeszközük. Utastársaink közül többen tértek haza parfümökkel, édességekkel, konzervekkel megpakolt szatyrokkal. Mi a vásárlás helyett inkább nézelődéssel töltöttük időnket, hogy aztán új élményekkel gazdagabban eltöltsünk még egy strandolós, pihenős napot Tossa de Marban, mielőtt fájdalmas búcsút veszünk tőle és elindulunk haza, Magyarország felé.

Parga, a Jón-tengeri csoda

Nem kevesebbre vállalkozom most, minthogy megpróbáljam leírni egy leírhatatlan nyaralás történetét. Az úti cél az ellenállhatatlan Görögország, azon belül is az egyik legbájosabb kisváros: Parga. Aki egyszer itt jár, soha többé nem felejti el.

Pargáról idehaza eddig talán csak kevesen hallottak, nem annyira felkapott, de legalább olyan szép, mint például Korfu, Paralia vagy éppen Zakynthos. Görögország északnyugati részén található, Epirusz régióban, a Jón-tenger partján. Fekvése festői, színes házait domboldalra építették, miközben a települést üde zöld növényzet, olívaültetvények sokasága veszi körül. A 90-es években vált nemzetközi hírű üdülővárossá, az ideérkezőknek főszezonban viszonylag nagy tömeggel kell számolnia. Nekem egyetlen fotó alapján sikerült beleszeretnem, tudtam, hogy csodálatos hely, de ami ott várt rám, az minden képzeletemet felülmúlta.

Utószezonban indultunk útnak, mert nem szeretjük, ha zsúfolásig tele van a tengerpart és rákvörösre sem akartunk égni, de azért kissé aggódva figyeltük a különböző előrejelzéseket, hiszen október első napjaiban már viszonylag változékony az időjárás. Szerencsére egy szavunk sem lehet, az őszi napsütés is gyönyörű barnává varázsolta a bőrünket és csupán egyetlen olyan nap volt a héten, amikor néhány órára eleredt az eső.

Az aprókavicsos parttól a homokos strandig

Bármennyire is elcsigázottak voltunk 15 óra buszon való zötykölődés után, amint elfoglaltuk a szobánkat, letettük a bőröndjeinket az apartmanban, azonnal nekivágtunk, hogy felfedezzük a várost. Pargán eltévedni szinte lehetetlenség, térkép nélkül indultunk el az egyik lefelé vezető úton, ami hamar sikátorrá szűkült. 10 percet sem sétáltunk, amikor egyszer csak kiszélesedett előttünk a táj, és megpillantottuk a kikötőt. Felemelő pillanat volt, amikor tudatosult bennünk, hogy ez az a hely, amit már annyiszor láttunk képeken és most végre mi is itt vagyunk!

Egy-két gyorsan elkészített fotó után a kikötőtől balra lévő városi strand felé vettük az irányt. Bár nem volt rajtunk fürdőruha, a cél az volt, hogy legalább a bokánkig merüljünk a tengervízben, amely korábbi aggodalmaink ellenére októberben is nagyon kellemes hőmérsékletű volt. A Krioneri névre hallgató, nagyrészt aprókavicsos városi strandot egyébként bárki megnézheti az interneten, ugyanis pont erre néz a település webkamerája. Indulásunk előtt mi is rengetegszer ránéztünk, és be kell valljam, néha azóta is rápillantunk fájó szívvel… Ezt a részt főszezonban szinte teljesen elfoglalják a napernyők és a nyugágyak, így aki csak egy pléddel vagy gyékénnyel érkezik, előfordulhat, hogy nehezen talál magának helyet.

A Krioneritől nem messze húzódik egy sokkal kisebb és merőben más kinézetű strand. A Piso Krionerit nagyobb méretű kövek borítják, hogy ne sértsék meg a lábunkat, ide érdemes beszerezni vízi cipőt. A látvány itt egészen lenyűgöző, már-már kissé Thaiföldre emlékeztető, hullámok faragta méretes sziklák emelkednek ki a tengerből. Sok időt töltöttünk itt, egyik nap egészen napnyugtáig maradtunk. Máig emlékszem arra a nyugalomra, amit ott éreztem, hallgatva a szikláknak csapódó lágy hullámokat és nézve, ahogyan lassan eltűnik a napkorong.

Pargának van egy harmadik strandja is, ami egy kissé távolabb található, a vár túlsó oldalán, az északi részen. Nem egyszerű átjutni oda, hiszen fel kell másznunk a domboldalra, hogy aztán a másik oldalon lejöhessünk róla. Megterhelőnek azért semmiképp nem mondanám, de ha valaki nem érez magában ehhez elég energiát, az választhatja a vízitaxit is, ami félóránként indul a kikötőből és átvisz a Valtos Beachre. Itt még főszezonban is bőven akad hely, hiszen hatalmas, a partszakasz két és fél kilométer hosszan elnyúlik. Míg az eleje aprókavicsos, a legvége már szinte homokos. Így aki fél attól, hogy a lábát felsérti a kavics vagy gyermekekkel együtt érkezik, az is megtalálhatja itt a számításait.

Ami a főbb látványosságokat illeti Pargán, elsőként mindenképp a várat kell megemlíteni, amely hozzátartozik a város látképéhez. Bárki szabadon látogathatja, de érdemes óvatosnak lenni és sportcipőt húzni a lábunkra indulás előtt, mert némelyik része igen romos állapotban van és korlátok sincsenek, amiben meg lehetne kapaszkodni. Felfelé kanyargó szűk utcákon juthatunk fel a bejárathoz, ahol lélegzetelállító látvány fogad bennünket. Innen ráláthatunk a város színes házaira, a kikötőre és a szemben lévő aprócska szigetre, amin egy templom is helyet kapott. Képeslapra illő látvány, de ha körbesétáljuk a várat, a túloldalt húzódó Valtos Beach-et is megpillanthatjuk, sőt tiszta időben a távolban kivehetőek Paxos és Antipaxos szigeteinek a körvonala is. Az erődítményt eredetileg a 13. században építették, később a velenceieké lett, majd többször is török kézre került, sőt egy ideig a britek is birtokolhatták. A hányattatott sorsú vár ma is őrzi ezeknek a koroknak az emlékeit, a bejárat fölött például egy szárnyas oroszlán emlékeztet a velencei időkre.

Akár magyar nyelvű étlapot is kaphatunk

Pargán nincsenek nagy távolságok, ugyanakkor a település domboldalra épült, így az utcák kissé meredeknek tűnhetnek azok számára, akik a teljesen sík terephez szoktak. Érdemes bepakolnunk a bőröndünkbe kényelmes cipőt, itt a magassarkúnak biztosan nem vesszük hasznát. Sétáink során is legyünk körültekintőek ugyanis a görögök szeretnek veszélyesen élni, a szűk sikátorokban bármikor felbukkanhat egy-egy száguldó robogó.

Ami pedig az árakat illeti, útitársainkkal beszélgetve megállapítottuk, hogy Parga talán kissé drágább hely, mint például Paralia vagy Sarti, de alapvetően nincs nagy különbség a többi görög üdülővároshoz képest. Vannak késő estig nyitva tartó szupermarketek, ahol beszerezhetjük az alapvető élelmiszereket, és a város tele van hangulatos éttermekkel, néhol még magyar nyelvű étlapot is kaphatunk. Tipikus szórakozóhelyet itt nem találunk, diszkózene helyett legfeljebb klasszikus görög dallamokra rophatjuk a tengerparti tavernákban. Elhelyezkedését tekintve kiváló helyen fekszik a város, az év nagy részében süt a nap, viszonylag ritkán esik az eső, a tengervízben pedig májustól október elejéig bátran lehet fürdeni. Augusztusban van a legmelegebb, ekkor már biztosan szükségünk lehet a napernyőkre, szeptember végétől az éjszakák egyre hűvösebbé válnak, így előfordulhat, hogy esténként már szükség lesz legalább egy vékony kardigánra.

A csodálatos kilátás miatt érdemes egy kis kirándulást tenni a Pargától körülbelül 8 kilométer távolságra lévő, Anthousa városa fölött emelkedő Ali pasa várához is. A bátrabbak akár gyalog is eljuthatnak ide egy félnapos túra keretében, de a lustábbak számára ott van a partmenti sétánytól induló kisvasút, ami egy szűk fél órás zötykölődés után szinte a vár bejáratánál tesz le bennünket. Bevallom, mi is a könnyebb utat választottuk, és idegenvezető segítségével jártuk be a 400 méter magasan lévő romokat. A panoráma egyedülállóan szép, innen a fehér vitorlások aprócska pontoknak tűnnek és csodásan kirajzolódnak a távoli öblök, szigetek.

Pargán egyszerűen nem lehet unatkozni, ha már mindhárom strandot kipróbáltuk, bebarangoltuk a török bazársort, kigyönyörködtük magunkat a várban, kipróbáltuk a helyi tavernákat, eltöltöttünk egy órácskát a várossal szemben lévő kis szigeten, a Panagián, ahova akár át is lehet úszni, akkor is számtalan kirándulási lehetőség közül választhatunk. A kikötőből menetrendszerinti hajójáratok indulnak Korfura, Paxos és Antipaxos-szigetére, valamint Jón-szigeteki hajótúrán is részt vehetünk. Vízitaxival eljuthatunk a Sarakiniko és a Lichnos Beachre, ahol érdemes szintén egy-egy strandolós napot eltölteni.

Az ezerarcú Epirusz

A dimbes-dombos Epirusz régió a tengertől eltávolodva is rengeteg szárazföldi kikapcsolódási lehetőséget kínál. Igen népszerű célpont például az Acheron-forrásvidék, ahova rengeteg helyi utazási iroda szervez fakultatív utat. Az „Acheron” név ismerősen csenghet azok számára, akik egy kicsit is ismerik a görög mitológiát (olvashattunk róla Vergilius Aeneisében és Dante Isteni színjátékában is), hiszen a régiek hite szerint ez az alvilág folyója, amelyen Kharón, az alvilági révész szállítja a holt lelkeket.

Érdemes egy napot eltölteni a régió székhelyén, Ioanninában is, ahol isteni, mézédes baklavát lehet kóstolni, de nem szabad kihagyni a kontinens legmélyebb szurdokát, a Vikosz-kanyont sem. Bár tériszonnyal küzdőknek nem kifejezetten ajánlott, aki teheti, mindenképp keresse fel egyszer. Összesen 20 kilométer hosszan húzódik, falai pedig elérik a 900 méter magasságot is. Ha van elég bátorságunk lenézni a mélybe, megpillanthatjuk a Voidomatis-folyó kéklő vizét, de előfordulhat, hogy csak a fehér medret látjuk, a szárazabb időszakokban ugyanis teljesen ki szokott száradni.

Igazi ezerarcú régió Epirusz, amelynek van még egy előnye a tengerpartja és a hegyvidéki tájai mellett: Görögország északnyugati csücskeként közvetlenül határos Albániával, így az utazni vágyók bátran belevághatnak egy albán kiruccanásba is. Egy-két órán belül eljuthatunk akár a világörökség részét képező Butrint romvárosáig és a hangulatos albán üdülővárosig, Sarandáig sem kell sokat utazni. Erről azonban majd egy következő bejegyzésben mesélek!

Kapcsolódó bejegyzés: 

Kalimera, Paralia!

Ahol csoda vár Rád! Végigjártuk Tunézia legszebb helyeit

Tunéziát látni kell! Ez az első gondolat, ami eszembe jut arról a 6 napról, amit ebben a csodás észak-afrikai országban töltöttem. Különösen azoknak ajánlom, akik még soha nem jártak Európán kívül, de szeretnének megismerkedni az egzotikus tájakkal. Egy kicsit arab, egy kicsit afrikai és egy kicsit európai… tökéletes hely a feltöltődésre!

Tengerparti gyöngyszemek

Port El Kantaoui

A Sousse-hoz tartozó Port El Kantaoui Tunézia egyik leghangulatosabb települése, képeslapra illő látképével, hófehér házaival és csodás jachtkikötőjével a mi szívünkbe is egyből belopta magát. Van itt minden, ami a turistáknak kell: rengeteg szuvenírbolt és egy vidámpark, aki pedig ellenállhatatlan vágyat érez, hogy kalózhajóval vágjon neki a tengernek, az itt ezt is bátran megteheti. Emellett remek éttermekből sincs itt hiány: ha szeretnénk, a legfinomabb tengeri herkentyűket szolgálják fel nekünk, amit aztán érdemes egy pohár kiváló borral leöblíteni. Ne feledkezzünk meg továbbá a híres helyi golfpályákról sem, a sportot kedvelők mesés környezetben, luxuskörülmények között ütögethetik a labdát.

Sidi Bou Said

Port El Kantaouitól talán csak egy szebb település létezik: a Tunisz melletti Sidi Bou Said. A tunéziai Santorininek is nevezett hely igazi kis ékszerdoboz a tenger mellett, ahol minden épület kék-fehérre van meszelve. A hatás nem marad el: nem csak turisták özönlenek ide, hogy megcsodálják a pazar látványt, hanem a művészek is, akiket első látásra megihlet a hely szépsége. Természetesen éttermekből sincs itt hiány, volt szerencsénk egy tengerre nézőt választani, ahol olyan híres emberek fordultak már meg, mint a francia politikus, Nicolas Sarkozy vagy éppen a tunéziai születésű olasz színésznő, Claudia Cardinale.

Római emlékek

Dougga

Aki egy kicsit is szereti a történelmet és vonzódik a régi korokhoz, Tunéziában otthon fogja magát érezni. Nem csak Karthágó romjait érdemes felkeresni, hanem az UNESCO Világörökség részét képező, Észak-Afrikában a legjobb állapotban fennmaradt római várost, Douggát is. Összesen 65 hektáros területen járhatjuk be a korabeli utcákat, megnézhetjük az egykori lakóházak mozaikkal díszített padlóit, és betekinthetünk a régi nyilvános illemhelyiségbe és bordélyházba. Színháza még ma is lenyűgöző, ahogyan a Jupiternek, Junónak és Minervának szentelt impozáns temploma is.

El Jem

A világ 3. legnagyobb amfiteátruma található a tunéziai El Jemben. A 150 méter hosszú ókori aréna szintén nagyon jó állapotban maradt fent, a turisták belépőjegy ellenében szabadon látogathatják. Fel lehet menni a felső szintekre is, ahonnan nem csak az építményre nyílik remek kilátás, hanem a település aprócska házaira is. Látogatható továbbá az alsó szint is, ahol annak idején várakoztak a gladiátorok és ellenfeleik, az oroszlánok. Érdemes még felkeresni a pár utcával távolabb lévő múzeumot, ahol csodaszép korabeli mozaikok tömkelegében gyönyörködhetünk.

Az elmaradhatatlan bazár

Sousse-i medina

A tunéziai kultúra szerves része a bazár. Sousse-ba érve elsőként kendőt kötve a fejünkre benéztünk a csodás mecset szőnyegekkel borított imatermébe, majd mi is belevetettük magunkat a vásári forgatagba. Van itt mindenféle portéka: a ruhaneműtől kezdve, a friss zöldség és gyümölcsökön át egészen a halfélékig és a keleti fűszerek kavalkádjáig, de aki szeretne akár kisállatot (kaméleont, teknőst) is vásárolhat. A tömeg garantált, míg az első utcákban lassan, egymás után tudunk csak haladni, addig a belső részeken már szinte csak lökdösődve lehet előrejutni. Itt érdemes vigyázni, nem csak az értékeinkre, de társainkra is, hiszen könnyen elveszíthetjük egymást szem elől, a nagy hangzavarban (az eladók kiabálva igyekeznek túllicitálni a másikat) még egymás szavát sem lehet hallani.

Hammameti medina

Hammametben valamelyest csendesebb volt a bazárt, bár lehetséges, hogy a szemerkélő eső ijesztette el a többi érdeklődőt. (Tunéziában egyébként csak nagyon ritkán esik az eső, akkor viszont képes közlekedési dugót okozni.) Ha valaki szeretne bőrtáskát vásárolni, akkor a legjobb helyen jár, alkudozva, szinte fillérekért juthatunk hozzá az áhított portékához. Azon pedig ne lepődjünk meg, ha az eladó egyből előkap egy öngyújtót és odatartja a lángját a táskához, hogy megmutassa, valódi bőrről van szó.

Tunéziai kisokos

Fizetőeszköz

Fizetőeszközük a tunéziai dínár, amit azonban nem lehet be- és kivinni az országból. Vigyünk magunkkal eurót vagy dollárt, majd ha szükséges, beválthatjuk dínárra szinte bárhol (repülőtéren vagy a szálloda recepcióján). 1 tunéziai dínár körülbelül 0,5 euró, azaz nagyjából 150-160 forint.

Beszélt nyelvek

Az országban a két fő nyelv az arab és a francia, de a helyiek többnyire megértik az angolt is. A bazárban pedig ne lepődjünk meg, ha magyarul szólnak hozzánk, szinte minden eladó tud egy-két kifejezést, például azt, hogy „szeretlek, Zsuzsi” vagy éppen „szervusz-vízibusz”. Abban már nem vagyunk biztosak, értik-e ezek jelentését…

Csapvíz

Készüljünk fel rá, hogy a csapvíz nem iható. Többnyire azt javasolják, hogy a vizet fogmosásra se használjuk. Palackozott vizet szinte mindenhol kapni viszonylag olcsón, de hozzájuthatunk a szállodákban is.

Utazás

Bécsből menetrendszerinti repülőjárattal juthatunk el Tunéziába, de hetente indulnak charterjáratok Budapestről is. A menetidő nagyjából 2 óra.

Időeltolódás

Nyáron egy óra az időeltolódás, de mivel Tunéziában nincs óraátállítás, télen ugyanannyi az idő náluk, mint nálunk.

Konyha

A tunéziai ételek igen változatosak. Előételként többnyire egy kis tonhalat, olívabogyót és paprikasalátát szolgálnak fel. Főételként sok helyen kapható bárány és hal, köretként pedig elmaradhatatlan a kuszkusz. A desszerthez szinte mindig jár egy kis friss datolya, amely sokkal finomabb a hazánkban kaphatónál, de érdemes megkóstolni a kaktuszfügét is, igazán különleges.

Fokozott rendőri jelenlét

Tunéziában még ma is érződik az elmúlt hónapokban történt terrortámadások hatása, aki ide utazik, ne lepődjön meg azon, ha lépten-nyomon gépfegyveres egyenruhásokba botlik. A fokozott rendőri jelenlét azonban egyáltalán nem zavaró, míg ott voltunk, végig biztonságban éreztük magunkat. A sajnálatos események után érthető módon az országba érkező turisták száma jelentősen csökkent. Port El Kantaoui meseszép kikötője még október végén is nyüzsögni szokott, ezúttal azonban csak néhány járókelővel találkoztunk. Szerencsére azért akadnak olyan turisták is, akik miután első látásra beleszerettek az országba, történjék bármi, alig várják, hogy visszatérhessenek ide. Ezzel pedig mi magunk is így vagyunk!

Az út biztosításáért köszönetet mondunk a Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatalnak!