Tossa de Mar, a Costa Brava gyöngyszeme

A képek alapján már korábban nagyon megtetszett Tossa de Mar, de azt álmomban sem gondoltam, hogy ennyire magával ragad, amikor végre eljutok oda. A hangulatos kis utcácskák, a helyiek közvetlensége és a Costa Brava vadregényes tájai gondoskodtak róla, hogy ez a nyaralás örökké emlékezetes maradjon számomra.

Nem véletlenül hívják a Costa Brava gyöngyszemének Tossa de Mart, elfogulatlanság nélkül mondhatom, ez a legszebb, leghangulatosabb és legromantikusabb kisváros az egész környéken. Szerencsére nem ez a legfelkapottabb üdülőhely, hiányoznak belőle a hangos diszkók, zajos kocsmák. Nyugalom van, és hatalmas strandjain még a turizmus szempontjából legforgalmasabb hónapban, júliusban is találhatunk szabad helyet.

Szokásunkhoz híven utószezonban utaztunk, és nem csalódtunk: a szeptember végi napsugarak gyönyörű barnává varázsolták bőrünket röpke egy hét alatt. Bár amikor megérkeztünk, egy nagyobb égzengés fogadott bennünket: a viharos erejű szél alaposan felkorbácsolta a hullámokat, még a következő nap is tilos volt fürdőzni. Ezután viszont szinte egy felhőt sem láttunk az égen, a 25-26 fokos hőmérsékletet legalább 30-nak éreztük a napon, így még akkor is jól esett csobbanni a kristálytiszta, hűs vízben.

A Costa Brava, a „vad part” a francia határtól egészen Blanes városáig húzódik, egymást váltják a csodaszép sziklaszirtes szakaszok és a köztük megbúvó homokos, aprókavicsos strandok. A nyaralás alatt érdemes befizetni legalább egy hajókirándulásra, mert a tenger felől nézve csak még lenyűgözőbbnek tűnik a látvány. A korabeli halászfalvak mára népszerű üdülőközpontokká nőtték ki magukat, a legismertebbek közülük: Tossa de Mar, Lloret de Mar, Malgrat de Mar és Santa Susana.

Ava Gardner is beleszeretett

A közel 6 ezer lakosú Tossa de Mar látképét főként a parti sziklákra épített vár határozza meg, amely sokak számára ismerős lehet a spanyolországi prospektusokból. Ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor tulajdonképpen nem is várról, hanem egy bástyákkal ellátott várfalról van szó, amely a középkori városrészt öleli körbe. Az úgynevezett Vila Vella a 12. században épült és kétségtelenül Tossa leghangulatosabb része. Őrtornyaival évszázadokkal ezelőtt sikeresen védte meg a települést a kalóztámadásoktól. Az itt található terméskővel kirakott épületeket már csak nagyon kevesen lakják, vagy üresen állnak vagy éttermek üzemelnek bennük.

Legmagasabb pontján található egy világítótorony, a Far de Tossa, amelyben egy múzeum is működik. Talán mondanunk sem kell, a kilátás innen lélegzetelállító. Érdemes felsétálni napkeltekor vagy napnyugtakor, a kaktuszokkal borított meredek part a tengerrel felejthetetlen látványt nyújt.

Van a középkori városközpontnak még egy nagyon ismert nevezetessége: az egyik étterem mellett láthatunk egy arccal az öböl felé forduló, elmerengő női alakot. A hölgy nem más, mint Ava Gardner. És hogy mi köze az amerikai színésznőnek a kis spanyol városhoz? 1950-ben itt forgatta Pandora és a bolygó hollandi című filmjét, és a helyiek ma is szívesen emlékeznek vissza rá: a település idegenforgalma ezután lendült fel igazán.

Ami a közlekedést illeti, gyalogosan számolni kell némi emelkedővel, hiszen Tossa domboldalra épült, de nincsenek nagy távolságok, és eltévedni is nehéz. Bár a kis utcácskák meglehetősen hasonlítanak egymásra, mehetünk bármerre, előbb-utóbb a tengerparti sétányon lyukadunk ki. A helyiek érthető módon leginkább a turizmusból élnek, rengeteg a szuvenírbolt és számtalan étterem várja a nyaralókat. Nem érdemes kihagyni a spanyolok tengeri herkentyűkkel készül nemzeti ételét, a paellát, desszertként kérhetünk hozzá katalán krémet, amit aztán egy pohár finom borral öblíthetünk le. Vannak egyébként remek pizzériák is, és néhány helyen még magyar nyelvű étlapot is kaphatunk.

A strandolni vágyókat összesen három strand várja. Bár főként nagyszemű homok, apró kavics borítja mindet és viszonylag hamar mélyül, a kisgyermekes családok is megtalálhatják itt számításaikat. A legnagyobb strand, a Platja Gran, ami leginkább egy hatalmas patkó alakra emlékeztet, a vártól északra húzódik több száz méter hosszan. 

A vártól délre, az óváros túloldalán, a sziklák között megbújva találjuk a Platja d’es Codolart. Aprócska, mégis közkedvelt, itt mélyül a leglassabban a part és itt el lehet időzni a legkisebbekkel is.

A város legészakibb strandja a Platja de la Mar Menuda, amely a búvárok, no és persze fotósok egyik kedvence. Aki meglátja, egyből megérti miért: a parton kiemelkedik egy csodaszép szikla, amelynek a tetején egy megannyi vihart átvészelt fa magasodik. A látvány tényleg festői, szavakkal nehéz leírni.

Végig a Costa Braván

Tossáról érdemes az alig néhány kilométerre lévő Lloret de Marba is átruccanni busszal, sokak szerint ugyanis itt található a Costa Brava legszebb sétánya. Igazi nyüzsgő városról van szó, izgalmas éjszakai élettel, telis tele szórakozóhelyekkel, üzletekkel, éttermekkel. A fiatalok gyakran járnak át ide bulizni, és annak ellenére, hogy hiányzik a városból az a fajta romantika, amely Tossára annyira jellemző, itt is találunk megannyi szépséget. 

Talán nincs is olyan ember, akit ne ragadna magával a mediterrán életérzés, miközben a pálmafákkal szegélyezett sétányon sétál. Északra az 1940-ben épített vár látható, ha pedig déli irányba nézünk, a tengerről visszatérő halászokat váró asszony, Dona Marinera szobra tűnik fel. Innen egy kisebb túrával eljuthatunk a város erődjéhez, amelynek másik oldalán húzódik egy viszonylag csendes strand, a Platja de Fenals. Ez volt az egyik kedvencünk, annyira idilli, hogy azt éreztük, szívünk szerint az időt is megállítanánk.

Ha pedig még ennél is jobban szeretnénk elbújni a kíváncsi tekintetek elől, tovább sétálhatunk déli irányba, és megbújva sziklák között rábukkanhatunk arra a strandra, amelyet 2019-ben Európa egyik legszebbjének választottak. Ám a Cala Boadella nem csak a szépsége miatt vált híressé, hanem azért is mert ez a nudisták paradicsoma, így ne érjen bennünket felkészületlenül, ha leérve a partra megpillantunk néhány pucér feneket.

Folytatva a Costa Brava felfedezését, mindenképp látogassunk el a Tossától 20 kilométerre délre fekvő Blanesbe is. Menetrendszerinti hajójáratok nagyjából fél óránként indulnak, és alig háromnegyedóra alatt el is érhetjük úti célunkat. A hajók szinte mindegyike üvegfenekű, így útközben bármikor lemehetünk az alsó szintre, ha kíváncsiak vagyunk a víz alatti élővilágra. Néha a hajó egy pár perces szünetet is tart, a sziklák mellett lehorgonyozva a legénység megeteti a halakat. 

A kissé modern blanesi kikötőtől felfelé kaptatva egy tíz perces sétát követően jutunk el a Marimurtra botanikus kerthez. A világ legszebbjei közé tartozik, 16 hektáron több ezer virág- és növényfajt csodálhatunk meg. A kert legszebb pontja kétségtelenül az a pavilonra emlékeztető kilátópont a sziklák tetején, ahonnan órákig tudnánk gyönyörködni a Costa Brava mesés látványában.

Kalandozások Katalóniában és a Pireneusokban

A leghíresebb katalóniai látnivalók közé tartozik az égbe nyúló sziklák között húzódó bencés apátság, Montserrat. A világ egyik legismertebb zarándokhelye, a kolostor bejáratnál rendre hosszú sorok kígyóznak, hogy láthassák a híres fekete madonnát és kívánjanak tőle valamit. Montserratba viszont nemcsak a vallásos turistáknak érdemes ellátogatniuk. Siklón feljuthatunk a hegy csúcsára, több mint 1200 méter magasságba, ahonnan egészen pazar kilátás tárul elénk.

Ha időnk engedi, nyaralásunk alatt mindenképp szánjunk legalább egy napot Barcelonára, és ha valami igazán különleges kirándulásra vágyunk, látogassunk el a törpeállamba, Andorrába is. 

Szerpentines úton, a Pireneusok vonulatai között juthatunk el a fővárosba, Andorra la Vellába. Amerre csak nézünk, hegyeket látunk, az aprócska ország területén összesen 65 hegycsúcs található, átlagos tengerszint feletti magassága 1996 méter.

Andorra la Vella egy rendkívül tiszta, kulturált város, óvárosa igazi kuriózum: középkori hangulatú kőházakból, keskeny utcácskákból áll. Itt található például Európa egyik legrégebbi parlamentje, a 16. században épült Casa de la Vall, amely előtt szinte kötelezőnek éreztük, hogy készítsünk egy szelfit.

Sokan bevásárolni ugranak át Andorrába, hiszen náluk nincs adózás, vámmentes területről van szó, rengeteg termékhez olcsóbban lehet hozzájutni, mint például Spanyolországban. Bár az ország hivatalosan nem tagja az Európai Uniónak, ahogyan a spanyoloknak, úgy nekik is az euró a fizetőeszközük. Utastársaink közül többen tértek haza parfümökkel, édességekkel, konzervekkel megpakolt szatyrokkal. Mi a vásárlás helyett inkább nézelődéssel töltöttük időnket, hogy aztán új élményekkel gazdagabban eltöltsünk még egy strandolós, pihenős napot Tossa de Marban, mielőtt fájdalmas búcsút veszünk tőle és elindulunk haza, Magyarország felé.

4 hely, amit imádok Óbudán

Immár több mint három éve annak, hogy Óbudára költöztem. Azóta ez a kerület a szívem csücske lett, már nehezen tudnám elképzelni, hogy máshol éljek. Nincs messze a belvárostól és a kerületben tényleg minden megtalálható, amire az embernek szüksége lehet. Most elárulom, nekem melyek a kedvenc helyeim.

1. Hajógyári-sziget

Nem, itt nem a Sziget Fesztiválra gondolok, hanem a kutyás gazdik paradicsomára, a VALÓDI szigetre fákkal, virágokkal, Duna-parttal. Emlékszem, először én is a fesztivál idején jártam itt, nem volt túl nagy élmény, csak a hatalmas porfelhő és az irdatlan nagy tömeg maradt meg belőle… No, és persze az, hogy milyen óriási terület, alig találtam meg a kifelé vezető utat.

Ma viszont már nem tudnék eltévedni rajta. Azóta számtalanszor sétáltam át a K-hídon (bár mindig kicsit félve, mert a járda meglehetősen hepehupás, ráadásul kisebb-nagyobb rések vannak közötte), és jártam be az egész területet. Mindig elmegyek a legészakibb pontjáig, amit a fesztivál idején csak Sziget Beachnek titulálnak. Imádom azt a nyugalmat, ami ott van, szeretem nézni a vasúti hídon át közlekedő vonatokat és a csendesen elsuhanó hajókat.

Nagyon érdekes látni azt is, néhány nap alatt mennyit képes emelkedni vagy épp apadni a folyó vize. Van, hogy egész sokáig el lehet sétálni a kavicsos parton, máskor pedig már fentebb, a fák tövét nyaldossa a víz. Emellett minden évszakban más-más arcát mutatja a sziget, a legszebb természetesen tavasszal: a bejárati résznél ilyenkor gólyahír és százszorszép borítja a mezőt.

2. Kiscelli parkerdő

Bevallom, ezt a helyet csak nemrég fedeztem fel, egy barátnőm ajánlotta, de azonnal az egyik kedvencemmé vált. Közvetlenül a Kiscelli Múzeum mögött található, hogy idáig eljussunk, egy meglehetősen meredek utat kell megtennünk. De megéri: egy igazán nyugalmas, feltöltődésre kiváló helyről van szó.

Itt találhatóak a kiscelli kálvária stációi, a Golgota szoborcsoport és a Szent Vér-kápolna, és a 15 hektáros parkerdőn egy turistaút is áthalad. Vannak kijelölt helyek sütögetésre és több pad is van, ahova letelepedhetünk pihenni vagy könyvet olvasni. Sokan jönnek ide kerékpárral, de rendszerint futókkal is találkozhatunk. Tökéletes hely arra, hogy kiszellőztessük a fejünket és visszanyerjük lelki békénket.

3. Fő tér

Mit is mondhatnék? Imádom a Fő tér hangulatát. Még a macskaköveit is, pedig hányszor kellett magasabb sarkú cipőben átvágtatnom rajta, hogy elérjem a HÉV-et… Azt sem bánom, ha a Városháza előtt gyülekező esküvői csoportot, vagy a karácsonyi ünnepi forgatagot kell kerülgetnem. Szeretem, hogy mindig pezseg az élet, nyáron szinte minden hétvégén van valamilyen esemény: komoly- és könnyűzenei koncertek, gasztroprogramok, bor- és sörfesztiválok. Minden télen jégkorcsolya-pályát állítanak fel és bátran kijelenthetem, az itteni vásár minőség szempontjából is a legjobb és leghangulatosabb egész Budapesten.

4. Római kori emlékek

Bárhova nézünk, szinte mindenhol ókori romokra, emlékekre bukkanunk Óbudán. Igazán különleges látványt nyújtanak a régi római oszlopok és közvetlenül mellettük a 80-as éveket idéző tízemeletes panelházak. A Flórián téri aluljáróba nemcsak a lángosos miatt érdemes lemenni (megjegyzem, az is messze a legjobb a városban, soha ilyen finom lángost még nem ettem), hanem a római kori katonai fürdő maradványai miatt is. Az egykori Thermae Maioresnak 15 ezer négyzetméter az alapterülete, és ingyenesen látogatható. Ha feljövünk az aluljáróból, hasonló látvány fogad bennünket, a parkban találjuk a legiotábor déli kapuját egy csodálatos oszlopsorral.

Innen egy tízperces sétára, a Pacsirtamező utca mellett van a katonai amfiteátrum. Körüljárhatjuk, minden oldalról lefotózhatjuk, de érdemes be is menni: egészen különleges atmoszférája van. Ami pedig a méreteit illeti, hatalmas: az aréna átmérője a Colosseuménál is nagyobb.

Kapcsolódó bejegyzések:

5 érdekesség, amit nem tudtál Budapestről

A Városliget tavasszal

Kirándulás Pozsonyba

Pozsonyban eddig csak átutazóban jártunk, átsuhantunk a Duna fölött átívelő hídon és távolról néztük, hogyan magasodik a város fölé az impozáns, négyszögletű vár. Már ekkor eldöntöttük, egyszer majd közelebbről is szemügyre vesszük a szlovák fővárost.

Egy borongós, szombat reggelen, még kissé álmosan szálltunk fel a Pozsonyba tartó buszra. Útközben eleredt az eső, így az izgalmas várakozást felváltotta egy kis aggodalom: nem szerettük volna, ha egész nap esernyőt tartva kell várost néznünk. Szerencsére nagyjából két óra múlva Pozsonyban már csak a tócsák emlékeztettek a reggeli égszakadásra.

Eltévedni nem lehet

A buszállomás nagyjából negyedórára van a belvárostól és mivel szeretünk sétálni, gyalog indultunk el célunk felé. Bár a biztonság kedvéért vittünk magunkkal térképet (igen, kissé régimódiak vagyunk), ám e nélkül sem tévedtünk volna el: a vár és a Mihály-kapu hagymakupolás tornya remek tájékozódási pontként szolgál, legyünk bárhol a városban, előbb-utóbb megpillanthatjuk valamelyiket.

A központba érve az úgynevezett sétatéren kötöttünk ki, amelynek éke a Szlovák Nemzeti Színház és az előtte álló Ganümédész-kút. A tér szinte mindig nyüzsög, igazi fesztiválhelyszín ez, alig van az évnek olyan időszaka, hogy ne legyen itt felállítva egy ideiglenes színpad a különböző zenészek, előadók számára. Árusok árulják fabódékban portékáikat, kapható itt mindenféle szuvenír, a vár kicsinyített másától egészen a legismertebb pozsonyi nevezetességeket ábrázoló hűtőmágnesig, képeslapig. Természetesen rengeteg a turista, akiknek szállásért sem kell messzire menniük, hiszen a tér egyik felén helyezkedik el a Carlton Hotel impozáns, több száz éves épülete.

Sorban állás egy szoborért

A sétatértől nem kell messzire mennünk, hogy rábukkanjuk a város egyik legismertebb szobrára. Kandi nem más, mint egy csatornából leskelődő, vidám férfialak. Bár központi helyen van, bevallom, csak nehezen találtuk meg, hiszen leginkább előre néztünk és nem a földön keresgéltük a látnivalókat. Végül gyanús lett, hogy az egyik saroknál feltűnően nagy tömeg ácsorog. Közelebb léptünk és megláttuk a kedves kis alakot. Nehéz volt hozzáférni, csaknem sorban állás volt a „kegyeiért”, hiszen mindenki vele akart fotózkodni, de ha már ott voltunk, kivártuk a sorunkat és sikerült egy közös képet készítenünk vele.

A belváros szerves részét képezik a hangulatos sétálóutcák, amelyek tele vannak kávézókkal, cukrászdákkal, fagyizókkal és éttermekkel. Ha elfáradtunk a városi sétában, érdemes beülni egy finom kávéra vagy éppen az utánozhatatlan helyi specialitásra, a sztrapacskára. A központot rend és tisztaság jellemzi, igazán jól esik a történelmi épületek között andalogni. Az egyik legszebb része a városnak a korzó, amelynek végén találjuk a város egyik szimbólumává vált Mihály-kaput. Egykor négy kapun keresztül lehetett belépni a városba, mára már csak ez az egy maradt belőlük. Jelenleg múzeum működik benne, de ha inkább kihagynánk ezt a kulturális programot, akkor is érdemes a toronyba felmenni, hiszen fentről csodálatos kilátás nyílik a városra.

Ha lenézünk a földre, a torony alatt találjuk az úgynevezett nulladik kilométert. Nem más ez, mint egy aranyozott kör, azt mutatva, hogy a világ fővárosai hány kilométerre fekszenek Pozsonytól. Sajnos csak utólag tudtuk meg, hogy a helyhez egy hiedelem is kötődik, amely szerint áthaladva a kapu alatt nem szabad egy szót sem szólnunk, különben nem sikerül a vizsgánk vagy ami talán még ennél is rosszabb: nem megyünk férjhez. Egy nap alatt összesen kétszer sétáltunk át alatta és mindkétszer beszélgettünk… Nos, most már nem tehetünk semmit, legfeljebb csak reménykedhetünk benne, hogy a babona ez esetben nem válik valósággá.

Magyar emlékek mindenhol

A várost járva az utcakövekbe ékelve koronát ábrázoló, aranyló szimbólumokat is felfedezhetünk, ezek jelzik az egykori koronázási útvonalat. A Szent Márton-székesegyháztól indulva áthalad a Mihály-kapu alatt és a koronázási dombnál ér véget. A magyarok számára igen jelentős nevezetesség a Mihály-kaputól nem is oly messze lévő egykori Magyar Királyi Kamara épülete is, amelyben 1848-ig a rendi országgyűléseket tartották.

Elhagyva a Szent Márton-székesegyházat és Pozsony egyik legismertebb épületét, a rokokó stílusban épült Jó Pásztor Házát, azaz az Óramúzeumot - amelyet a kontinens legszűkebb épületeként tartanak számon -, meredek utcákon felfelé kaptatva juthatunk el a várhoz. Bár először azt gondoltuk, ez bizony igen fárasztó séta lesz, lassú tempóban 10-15 perc alatt már ott voltunk a várkapunál és még csak ki sem melegedtünk közben.

Odafent szinte mindig garantált a tömeg, a várral szemben állva mindenki igyekszik egy-egy szelfit készíteni természetesen úgy, hogy a háttérben jól látszódjon a csodás panoráma a Duna-parttal és az Új híddal, amelyet az úgynevezett UFO díszít. Szó, mi szó, a híd pilléreire épített kilátó, amelyben egy étterem is helyet kapott, valóban egy repülő csészealj hatását kelti. Mielőtt azonban jobban megismerkednénk a földönkívülivel, érdemes még elidőzni a vár környékén.

A díszkert nemrég hatalmas átalakításon ment át, és gyakran az a vád éri, hogy túl kevés füves területet hagytak benne az építők, mégis azt kell mondanunk, hogy a végeredmény csodaszép lett. Igazi boldogság bejárni és elücsörögni a sövények között kihelyezett padokon. Aki vonzódik a történelmi emlékekhez, az akár több órát is eltölthet a vár felfedezésével, amelynek falain belül megtekinthető a kincstár gyűjteménye, valamint számtalan más tárlat is.

Látogatás a földönkívülinél

Elbúcsúzva a vártól elindultunk a Duna-part felé. Pozsonyban több kilátópont van, de a legnagyobb élményt kétségtelenül az UFO nyújtja. Már maga a megközelítése is nagyon érdekes: míg az autósok odafent haladnak a hídon, addig a gyalogosok egy szinttel lejjebb, a híd oldalában tudnak közlekedni. Ha eljutottunk a ferde pillérig, jegyet kell váltanunk, hogy aztán lifttel feljuthassunk az étterem szintjéig. Aki szeretne, bátran fogyaszthat is, a kör alakú étterem folyamatos, lassú, forgó mozgásban van, így étkezés közben az egész környékre ráláthatunk. Aki a kitűnő, ám kissé borsos árú fogások helyett csak a panorámára kíváncsi, öltözzön fel alaposan, hiszen az étteremmel ellentétben, a kilátó már nem fedett, ki kell hozzá menni a szabad levegőre és gyakran igen erős szél fúj odafent.

Természetesen a látványért megéri megküzdeni a széllel, hiszen tiszta időben nem csak Pozsonyra, hanem a szomszédos Ausztriára és Magyarországra is ráláthatunk. A távoli szélmalmok, a hófehér vár és a messzi panelházak apró maketteknek tűnnek, semmiképp nem szabad kihagyni ezt a nem mindennapi látványt.

Bár csupán egy napunk volt Pozsonyra, a főbb nevezetességeket ennyi idő alatt is sikerült megnéznünk. Hangulatos és barátságos város, arról nem is beszélve, hogy könnyen elérhető és viszonylag olcsó. Aki kedveli a városlátogatásokat, ne habozzon a szlovák főváros felé venni az irányt.

Kapcsolódó bejegyzések: 

Csodálatos Kassa!

A Felvidék csodás tájain