2020. december 30., szerda

Tossa de Mar, a Costa Brava gyöngyszeme

A képek alapján már korábban nagyon megtetszett Tossa de Mar, de azt álmomban sem gondoltam, hogy ennyire magával ragad, amikor végre eljutok oda. A hangulatos kis utcácskák, a helyiek közvetlensége és a Costa Brava vadregényes tájai gondoskodtak róla, hogy ez a nyaralás örökké emlékezetes maradjon számomra.


Nem véletlenül hívják a Costa Brava gyöngyszemének Tossa de Mart, elfogulatlanság nélkül mondhatom, ez a legszebb, leghangulatosabb és legromantikusabb kisváros az egész környéken. Szerencsére nem ez a legfelkapottabb üdülőhely, hiányoznak belőle a hangos diszkók, zajos kocsmák. Nyugalom van, és hatalmas strandjain még a turizmus szempontjából legforgalmasabb hónapban, júliusban is találhatunk szabad helyet.


Szokásunkhoz híven utószezonban utaztunk, és nem csalódtunk: a szeptember végi napsugarak gyönyörű barnává varázsolták bőrünket röpke egy hét alatt. Bár amikor megérkeztünk, egy nagyobb égzengés fogadott bennünket: a viharos erejű szél alaposan felkorbácsolta a hullámokat, még a következő nap is tilos volt fürdőzni. Ezután viszont szinte egy felhőt sem láttunk az égen, a 25-26 fokos hőmérsékletet legalább 30-nak éreztük a napon, így még akkor is jól esett csobbanni a kristálytiszta, hűs vízben.


A Costa Brava, a „vad part” a francia határtól egészen Blanes városáig húzódik, egymást váltják a csodaszép sziklaszirtes szakaszok és a köztük megbúvó homokos, aprókavicsos strandok. A nyaralás alatt érdemes befizetni legalább egy hajókirándulásra, mert a tenger felől nézve csak még lenyűgözőbbnek tűnik a látvány. A korabeli halászfalvak mára népszerű üdülőközpontokká nőtték ki magukat, a legismertebbek közülük: Tossa de Mar, Lloret de Mar, Malgrat de Mar és Santa Susana.


Ava Gardner is beleszeretett

A közel 6 ezer lakosú Tossa de Mar látképét főként a parti sziklákra épített vár határozza meg, amely sokak számára ismerős lehet a spanyolországi prospektusokból. Ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor tulajdonképpen nem is várról, hanem egy bástyákkal ellátott várfalról van szó, amely a középkori városrészt öleli körbe. Az úgynevezett Vila Vella a 12. században épült és kétségtelenül Tossa leghangulatosabb része. Őrtornyaival évszázadokkal ezelőtt sikeresen védte meg a települést a kalóztámadásoktól. Az itt található terméskővel kirakott épületeket már csak nagyon kevesen lakják, vagy üresen állnak vagy éttermek üzemelnek bennük.



Legmagasabb pontján található egy világítótorony, a Far de Tossa, amelyben egy múzeum is működik. Talán mondanunk sem kell, a kilátás innen lélegzetelállító. Érdemes felsétálni napkeltekor vagy napnyugtakor, a kaktuszokkal borított meredek part a tengerrel felejthetetlen látványt nyújt.



Van a középkori városközpontnak még egy nagyon ismert nevezetessége: az egyik étterem mellett láthatunk egy arccal az öböl felé forduló, elmerengő női alakot. A hölgy nem más, mint Ava Gardner. És hogy mi köze az amerikai színésznőnek a kis spanyol városhoz? 1950-ben itt forgatta Pandora és a bolygó hollandi című filmjét, és a helyiek ma is szívesen emlékeznek vissza rá: a település idegenforgalma ezután lendült fel igazán.


Ami a közlekedést illeti, gyalogosan számolni kell némi emelkedővel, hiszen Tossa domboldalra épült, de nincsenek nagy távolságok, és eltévedni is nehéz. Bár a kis utcácskák meglehetősen hasonlítanak egymásra, mehetünk bármerre, előbb-utóbb a tengerparti sétányon lyukadunk ki. A helyiek érthető módon leginkább a turizmusból élnek, rengeteg a szuvenírbolt és számtalan étterem várja a nyaralókat. Nem érdemes kihagyni a spanyolok tengeri herkentyűkkel készül nemzeti ételét, a paellát, desszertként kérhetünk hozzá katalán krémet, amit aztán egy pohár finom borral öblíthetünk le. Vannak egyébként remek pizzériák is, és néhány helyen még magyar nyelvű étlapot is kaphatunk.


A strandolni vágyókat összesen három strand várja. Bár főként nagyszemű homok, apró kavics borítja mindet és viszonylag hamar mélyül, a kisgyermekes családok is megtalálhatják itt számításaikat. A legnagyobb strand, a Platja Gran, ami leginkább egy hatalmas patkó alakra emlékeztet, a vártól északra húzódik több száz méter hosszan. 


A vártól délre, az óváros túloldalán, a sziklák között megbújva találjuk a Platja d’es Codolart. Aprócska, mégis közkedvelt, itt mélyül a leglassabban a part és itt el lehet időzni a legkisebbekkel is.


A város legészakibb strandja a Platja de la Mar Menuda, amely a búvárok, no és persze fotósok egyik kedvence. Aki meglátja, egyből megérti miért: a parton kiemelkedik egy csodaszép szikla, amelynek a tetején egy megannyi vihart átvészelt fa magasodik. A látvány tényleg festői, szavakkal nehéz leírni.


Végig a Costa Braván

Tossáról érdemes az alig néhány kilométerre lévő Lloret de Marba is átruccanni busszal, sokak szerint ugyanis itt található a Costa Brava legszebb sétánya. Igazi nyüzsgő városról van szó, izgalmas éjszakai élettel, telis tele szórakozóhelyekkel, üzletekkel, éttermekkel. A fiatalok gyakran járnak át ide bulizni, és annak ellenére, hogy hiányzik a városból az a fajta romantika, amely Tossára annyira jellemző, itt is találunk megannyi szépséget. 


Talán nincs is olyan ember, akit ne ragadna magával a mediterrán életérzés, miközben a pálmafákkal szegélyezett sétányon sétál. Északra az 1940-ben épített vár látható, ha pedig déli irányba nézünk, a tengerről visszatérő halászokat váró asszony, Dona Marinera szobra tűnik fel. Innen egy kisebb túrával eljuthatunk a város erődjéhez, amelynek másik oldalán húzódik egy viszonylag csendes strand, a Platja de Fenals. Ez volt az egyik kedvencünk, annyira idilli, hogy azt éreztük, szívünk szerint az időt is megállítanánk.



Ha pedig még ennél is jobban szeretnénk elbújni a kíváncsi tekintetek elől, tovább sétálhatunk déli irányba, és megbújva sziklák között rábukkanhatunk arra a strandra, amelyet 2019-ben Európa egyik legszebbjének választottak. Ám a Cala Boadella nem csak a szépsége miatt vált híressé, hanem azért is mert ez a nudisták paradicsoma, így ne érjen bennünket felkészületlenül, ha leérve a partra megpillantunk néhány pucér feneket.



Folytatva a Costa Brava felfedezését, mindenképp látogassunk el a Tossától 20 kilométerre délre fekvő Blanesbe is. Menetrendszerinti hajójáratok nagyjából fél óránként indulnak, és alig háromnegyedóra alatt el is érhetjük úti célunkat. A hajók szinte mindegyike üvegfenekű, így útközben bármikor lemehetünk az alsó szintre, ha kíváncsiak vagyunk a víz alatti élővilágra. Néha a hajó egy pár perces szünetet is tart, a sziklák mellett lehorgonyozva a legénység megeteti a halakat. 



A kissé modern blanesi kikötőtől felfelé kaptatva egy tíz perces sétát követően jutunk el a Marimurtra botanikus kerthez. A világ legszebbjei közé tartozik, 16 hektáron több ezer virág- és növényfajt csodálhatunk meg. A kert legszebb pontja kétségtelenül az a pavilonra emlékeztető kilátópont a sziklák tetején, ahonnan órákig tudnánk gyönyörködni a Costa Brava mesés látványában.



Kalandozások Katalóniában és a Pireneusokban

A leghíresebb katalóniai látnivalók közé tartozik az égbe nyúló sziklák között húzódó bencés apátság, Montserrat. A világ egyik legismertebb zarándokhelye, a kolostor bejáratnál rendre hosszú sorok kígyóznak, hogy láthassák a híres fekete madonnát és kívánjanak tőle valamit. Montserratba viszont nemcsak a vallásos turistáknak érdemes ellátogatniuk. Siklón feljuthatunk a hegy csúcsára, több mint 1200 méter magasságba, ahonnan egészen pazar kilátás tárul elénk.



Ha időnk engedi, nyaralásunk alatt mindenképp szánjunk legalább egy napot Barcelonára, és ha valami igazán különleges kirándulásra vágyunk, látogassunk el a törpeállamba, Andorrába is. 



Szerpentines úton, a Pireneusok vonulatai között juthatunk el a fővárosba, Andorra la Vellába. Amerre csak nézünk, hegyeket látunk, az aprócska ország területén összesen 65 hegycsúcs található, átlagos tengerszint feletti magassága 1996 méter.


Andorra la Vella egy rendkívül tiszta, kulturált város, óvárosa igazi kuriózum: középkori hangulatú kőházakból, keskeny utcácskákból áll. Itt található például Európa egyik legrégebbi parlamentje, a 16. században épült Casa de la Vall, amely előtt szinte kötelezőnek éreztük, hogy készítsünk egy szelfit.



Sokan bevásárolni ugranak át Andorrába, hiszen náluk nincs adózás, vámmentes területről van szó, rengeteg termékhez olcsóbban lehet hozzájutni, mint például Spanyolországban. Bár az ország hivatalosan nem tagja az Európai Uniónak, ahogyan a spanyoloknak, úgy nekik is az euró a fizetőeszközük. Utastársaink közül többen tértek haza parfümökkel, édességekkel, konzervekkel megpakolt szatyrokkal. Mi a vásárlás helyett inkább nézelődéssel töltöttük időnket, hogy aztán új élményekkel gazdagabban eltöltsünk még egy strandolós, pihenős napot Tossa de Marban, mielőtt fájdalmas búcsút veszünk tőle és elindulunk haza, Magyarország felé.




2020. április 22., szerda

4 hely, amit imádok Óbudán


Immár több mint három éve annak, hogy Óbudára költöztem. Azóta ez a kerület a szívem csücske lett, már nehezen tudnám elképzelni, hogy máshol éljek. Nincs messze a belvárostól és a kerületben tényleg minden megtalálható, amire az embernek szüksége lehet. Most elárulom, nekem melyek a kedvenc helyeim.


1. Hajógyári-sziget

Nem, itt nem a Sziget Fesztiválra gondolok, hanem a kutyás gazdik paradicsomára, a VALÓDI szigetre fákkal, virágokkal, Duna-parttal. Emlékszem, először én is a fesztivál idején jártam itt, nem volt túl nagy élmény, csak a hatalmas porfelhő és az irdatlan nagy tömeg maradt meg belőle… No, és persze az, hogy milyen óriási terület, alig találtam meg a kifelé vezető utat.



Ma viszont már nem tudnék eltévedni rajta. Azóta számtalanszor sétáltam át a K-hídon (bár mindig kicsit félve, mert a járda meglehetősen hepehupás, ráadásul kisebb-nagyobb rések vannak közötte), és jártam be az egész területet. Mindig elmegyek a legészakibb pontjáig, amit a fesztivál idején csak Sziget Beachnek titulálnak. Imádom azt a nyugalmat, ami ott van, szeretem nézni a vasúti hídon át közlekedő vonatokat és a csendesen elsuhanó hajókat.



Nagyon érdekes látni azt is, néhány nap alatt mennyit képes emelkedni vagy épp apadni a folyó vize. Van, hogy egész sokáig el lehet sétálni a kavicsos parton, máskor pedig már fentebb, a fák tövét nyaldossa a víz. Emellett minden évszakban más-más arcát mutatja a sziget, a legszebb természetesen tavasszal: a bejárati résznél ilyenkor gólyahír és százszorszép borítja a mezőt.



2. Kiscelli parkerdő

Bevallom, ezt a helyet csak nemrég fedeztem fel, egy barátnőm ajánlotta, de azonnal az egyik kedvencemmé vált. Közvetlenül a Kiscelli Múzeum mögött található, hogy idáig eljussunk, egy meglehetősen meredek utat kell megtennünk. De megéri: egy igazán nyugalmas, feltöltődésre kiváló helyről van szó.



Itt találhatóak a kiscelli kálvária stációi, a Golgota szoborcsoport és a Szent Vér-kápolna, és a 15 hektáros parkerdőn egy turistaút is áthalad. Vannak kijelölt helyek sütögetésre és több pad is van, ahova letelepedhetünk pihenni vagy könyvet olvasni. Sokan jönnek ide kerékpárral, de rendszerint futókkal is találkozhatunk. Tökéletes hely arra, hogy kiszellőztessük a fejünket és visszanyerjük lelki békénket.



3. Fő tér

Mit is mondhatnék? Imádom a Fő tér hangulatát. Még a macskaköveit is, pedig hányszor kellett magasabb sarkú cipőben átvágtatnom rajta, hogy elérjem a HÉV-et… Azt sem bánom, ha a Városháza előtt gyülekező esküvői csoportot, vagy a karácsonyi ünnepi forgatagot kell kerülgetnem. Szeretem, hogy mindig pezseg az élet, nyáron szinte minden hétvégén van valamilyen esemény: komoly- és könnyűzenei koncertek, gasztroprogramok, bor- és sörfesztiválok. Minden télen jégkorcsolya-pályát állítanak fel és bátran kijelenthetem, az itteni vásár minőség szempontjából is a legjobb és leghangulatosabb egész Budapesten.


4. Római kori emlékek

Bárhova nézünk, szinte mindenhol ókori romokra, emlékekre bukkanunk Óbudán. Igazán különleges látványt nyújtanak a régi római oszlopok és közvetlenül mellettük a 80-as éveket idéző tízemeletes panelházak. A Flórián téri aluljáróba nemcsak a lángosos miatt érdemes lemenni (megjegyzem, az is messze a legjobb a városban, soha ilyen finom lángost még nem ettem), hanem a római kori katonai fürdő maradványai miatt is. Az egykori Thermae Maioresnak 15 ezer négyzetméter az alapterülete, és ingyenesen látogatható. Ha feljövünk az aluljáróból, hasonló látvány fogad bennünket, a parkban találjuk a legiotábor déli kapuját egy csodálatos oszlopsorral.


Innen egy tízperces sétára, a Pacsirtamező utca mellett van a katonai amfiteátrum. Körüljárhatjuk, minden oldalról lefotózhatjuk, de érdemes be is menni: egészen különleges atmoszférája van. Ami pedig a méreteit illeti, hatalmas: az aréna átmérője a Colosseuménál is nagyobb.



Kapcsolódó bejegyzések:



2020. április 15., szerda

Utazás Milánóba - Így fedeztük fel a várost egy nap alatt


Az utazók egy része úgy véli, semmi értelme a villámlátogatásoknak és csupán egyetlen nap egyik nagyváros felfedezésére sem elegendő. Ugyanakkor, ha jól megtervezzük az utunkat, jó előre összeállítunk egy olyan útvonalat a fejünkben, amellyel sorra végigjárhatjuk a főbb nevezetességeket, akkor nagyon is elég lehet. Példaként a brüsszeli egynapos repülőutunkat tudnám felhozni. Annak a blogbejegyzésnek a sikerén felbuzdulva most megosztom egy újabb 24 órás út részleteit. Ezúttal Milánóba kalauzolom az olvasót.


Megéri korán kelni

Kevés olyan nagyváros létezik, amelyre a gyakori repülőjáratoknak köszönhetően kivitelezhető az egynapos kirándulás. Szerencsére közéjük tartozik Milánó, ha a korai géppel elindulunk, késő este már itthon is lehetünk. Így vettük meg mi is a jegyeinket: már a hajnali órákban kint voltunk a reptéren. Augusztus végén utaztunk, és aznap nagyon szép idő volt egész Európában, fentről csodásan mutatott az ébredező Alpok, a hegycsúcsok párába burkolózva egészen misztikus látványt nyújtottak.


Miután megérkeztünk a Milánótól több mint 40 kilométerre lévő Malpensa repülőtérre, vonatra ültünk. Több mint félórányi vonatozás után szálltunk át a metróra, és bevallom, ekkor már rettentően vártuk, hogy végre tényleg lássunk valamit a városból. Nagyon örültünk, amikor a metrón végre bemondták, hogy „Prossima fermata: Duomo”, azaz a következő megálló a dóm. Leszálltunk, majd felsétálva a lépcsőn elénk tárult egy olyan látvány, amitől szó szerint könny szökött a szemünkre. Ma is jól emlékszem erre a pillanatra, amikor hirtelen előbukkant a világ egyik leggyönyörűbb épülete, a milánói dóm.


Milánó madártávlatból

Pár percnyi meghatottság után összeszedtük magunkat, hogy közelebbről is megnézzük a nevezetességet. Beálltunk az épület előtt kígyózó sorba, hogy belépőt vegyünk a dómba, amellyel a tetőre is felmehetünk. A katedrális belülről is impozáns, ám a legnagyobb élményt kétségtelenül a felső, kinti része nyújtja. Csak kapkodtuk a fejünket a gótikus stílusú, megszámlálhatatlan torony, szobor, eresz és egyéb díszes építőelem láttán. Innen láthatjuk legközelebbről a kupolát és az azt díszítő aranyozott rézből készült Mária szobrot, a Madonninát.




Nem akarom az olvasót túl sok adattal fárasztani, csupán néhány számot említenék, amely jól mutatja, milyen óriási épületről van szó. A dóm öt hosszanti és három kereszthajóból áll, hosszúsága eléri a 158 métert, a magassága pedig a 108,5 métert. Odafentről fantasztikus kilátás tárul elénk, ráláthatunk a szomszédos Galleriára, a dómtérre, és a távolban feltűnik Milánó modern városrésze is a hatalmas felhőkarcolókkal.



Irány a Scala!

Miután kigyönyörködtük magunkat odafent, jöhetett kirándulásunk következő állomása, a már említett Galleria Vittorio Emanuele II. A passzázst, amely a dómot és a Scalát köti össze, a névadó olasz király avatta fel 1867-ben. Úgy néz ki az egész, mint egy óriási szalon, ahol luxusüzletek és éttermek várják a jómódúakat. Alaprajza egy keresztet formál, a tetejét üveg borítja, magassága középen 47 méter. Nem csak felfelé, hanem lefelé is érdemes nézni azonban, a padlót az olasz városok címereit ábrázoló mozaikképek díszítik.




Ha átsétáltunk a Gallerián, hamarosan feltűnik előttünk a világ egyik leghíresebb operaháza, a Scala. Bevallom, ha a térképünk nem jelezte volna, lehet, elmentünk volna mellette, az épület ugyanis kívülről szép, de valójában nem túl különleges. Egyébként hatalmas méretekkel rendelkezik, a színpada állítólag 24 méter hosszú. Érdemes szemügyre venni még az épülettel szemben magasodó szobrot is, amely Leonardo da Vincit ábrázolja.



Minden belefért, amit elterveztünk

Sétánkat ezután a Castello Sforzesco irányában folytattuk. Az erődítmény a 15. században épült, egykor a Sforza dinasztia otthona volt, ma több múzeum található benne. Érdemes bejárni az udvarát, majd átsétálni a közeli Sempione parkhoz. Ha időnk engedi, elmehetünk egészen a végéig, ahol a diadalív, az Arco della Pace magasodik.




Ekkora már kezdtünk elfáradni, de volt még egy nevezetesség, amit semmiképp nem akartunk kihagyni. A Santa Maria delle Grazie templom egy igazán szép reneszánsz épület: megérte kívülről is megnézni, annak ellenére, hogy be nem jutottunk. Nagytermében található Leonardo da Vinci híres freskója, az Utolsó vacsora. Sajnos túl későn kaptunk észbe, és amikor jegyet akartunk venni az interneten, már nem volt szabad időpont aznapra.


Ezt leszámítva viszont szinte mindent sikerült megnéznünk, amit előre elterveztünk. Gyorsan ettünk még egy igazi olasz pizzát, majd elindultunk a reptér felé. Gépünk kis késéssel indult, de éjfélre így is Budapesten voltunk. Bár feszített volt a tempó, hatalmas élmény volt a kirándulás. Mindenkinek azt javaslom, aki egy ilyen úton töri a fejét, ne habozzon, ha teheti, csinálja utánunk!



Kapcsolódó bejegyzések:

Burano, a világ legszínesebb városa

Velence - Egy álom megvalósul