Szlovénia csodái - Avagy a földi paradicsom a szomszédban van

Annak ellenére, hogy nem kell hozzá túl messzire utaznunk, eddig csupán az útikönyvekből ismertem. Tudtam, hogy viszonylag kis méretéhez képest számtalan természeti csodával rendelkezik, van hófödte hegycsúcsa, festői tengerpartja és számtalan bájos városa - egyszóval mindene, amire egy kíváncsi utazónak és pihenni vágyónak szüksége van. Sokat vártam rá, de előző héten végre személyesen is meggyőződhettem Szlovénia szépségéről.

A táj arculata a szlovén főváros felé haladva fokozatosan változik, és talán nincs is olyan ember, akinek ne dobbanna meg a szíve, amikor először látja meg a havas hegycsúcsokat a távolban. Ljubljana Szlovénia földrajzi közepén helyezkedik el, akárcsak Budapest Magyarországon. Ennek előnye, hogy innen autóval 1-2 óra alatt elérhetjük a tengerpartot, a festői szurdokokat és a kedvelt turistacélpontot, Bledet is. A város jelképe a sárkány, mivel a legenda szerint az itteni tóban győzte le Iaszón királyfi a sárkányt, és természetesen ezt a motívumot számtalan helyen felfedezhetjük a városban, például a Sárkány hídon is.

A Ljubljanica folyón egyébként tíznél is több híd ível át, a legismertebb a főtér előtti úgynevezett Hármas híd, amely a szlovén építész, Jože Plečnik keze munkáját dicséri. Ha egy kis romantikára vágynánk, hajóról is megcsodálhatjuk a folyton nyüzsgő, hangulatos kisváros benyomását keltő Ljubljanát, de megér egy kiruccanást a vár is, ahonnan mesés kilátás nyílik a házakra és az Alpok hegyvonulataira.

A bledi tóhoz érkezve az első gondolatom az volt: ez tényleg annyira lenyűgöző, mint a képeslapokon! A tó partján már vártak bennünket az úgynevezett pletna csónakok, amelyek átvittek a tó közepén található szigetre - Szlovénia egyetlen szigetére. Itt 99 lépcsőfokon felgyalogolva értük el a Nagyboldogasszony templomot és természetesen, ha már itt jártuk, nem hagyhattuk ki a harang megkongatását sem, hiszen a hagyomány szerint, aki háromszor meghúzza a harang kötelét, azt a közeljövőben hatalmas szerencse éri.

Mivel szerettük volna a magasból is megcsodálni ezt a meseszép látványt, felkerestük a tó mellett magasodó várat is. Az itt elfogyasztott ebédünket a híres bledi krémessel zártuk, majd az előttünk elterülő tóban gyönyörködve még kellemesen elkávézgattunk egy darabig a tavaszi napsütésben.

Talán mondanunk sem kell, hogy Szlovénia hegyei tárt karokkal várják a téli sportok szerelmeseit. Az ország nyugati részén bárhova mentünk, mindig feltűnt előttünk a Júlia-Alpok legmagasabb hegycsúcsa, a 2864 méter magas Triglav. Érdesség, hogy bár már vége a síszezonnak, a magasabb területeken foltokban még áprilisban is fehérlik a hóréteg.

A téli sportok mellett Szlovénia számtalan lehetőséget kínál túrázásra is. A Bled közelében található Vintgar-szurdok még a hosszabb gyaloglásoktól elszokott ember számára sem túl megerőltető, hiszen nagy részén egy fából épített pallón sétálhatunk végig nagyobb szintkülönbségek megtétele nélkül. A látvány pedig egészen lenyűgöző: a sziklák között utat törő Radovna folyó káprázatos színei mellett az 1,6 kilométer hosszú szurdok végén még egy pompás kőhidat és egy 13 méter magas vízesést is megcsodálhatunk.

Hasonlóan szép látványt nyújt a Triglav Nemzeti Park területén lévő Tolmin-szurdok, ám ez már a túrázáshoz nem szokott embert igencsak megizzasztja. Utunkat az Ördög hídjánál kezdtük, ami egy 60 méter mély szakadékon ível át. Folytatva a túrát megnézhettük azt a bizonyos barlangot, amely a hagyomány szerint Dante Alighierit is megihlette az Isteni színjáték pokolbéli jeleneteit írva. Az út csúcspontja az úgynevezett Medvefej, amely egy háromszög alakú óriási szikla a szurdok 2 sziklafala közé szorulva. Ez a látvány tényleg megéri a fáradtságot!

Az adrenalinfüggők és a mesés tájak szerelmesei Szlovéniában járva nem hagyhatják ki a raftingozást. Mi sem tettünk másként: gumicsónakkal és evezőkkel vetettük bele magunkat a smaragdszínű Isonzó-folyóba. A kezdeti könnyebb szakasz után, ahol a víz csak lassan csordogált, következett a nehezebb rész, hiába próbáltunk teljes erőnkből evezni, a vad hullámok és a folyóban magasodó sziklák és hullámok felborították a csónakunkat. A baleset egy percig még az úszni kiválóan tudókat is megijesztette, ám végül mindenkinek sikerült partra evickélnie és folytattuk vízi utazásunkat a cél felé. A kiruccanás végén mindenki fülig érő szájjal és óriási élményekkel tele hagyta el a csónakot.

Már az utazásuk előtt kíváncsian vártam, vajon milyen is a szlovén konyha. Szerencsére nem csalódtam, mindenhol isteni finomságokkal vártak bennünket. Természetesen megkóstoltuk a szlovének nemzeti édességét, a poticát, amely egy kuglófra illetve bejglire hajazó édesség – összesen 80 féle töltelékkel készítik az ország különböző pontjain. Kihagyhatatlan volt továbbá a korábban már említett híres bledi krémes, amelyet még a várban fogyasztottunk el.

Utazásunk során számtalan halétellel megismerkedhettünk, a tenger gyümölcsei rizottótól kezdve, a grillezett polipon át, a kiváló szlovén sügért is volt szerencsénk megkóstolni. Természetesen az asztalról a különleges helyi nedűk sem hiányozhattak, az étkezéseket rendszerint egy pohár borral vagy éppen egy korsó sörrel zártuk.

Szlovéniai kirándulásunk csúcspontja kétségtelenül a szlovén Isztria volt. Piranba érve teljesen lenyűgözött bennünket a ciprusfák, a mediterrán villák és az olaszos hangulatú kikötő, valamint az óváros látványa. Bár Szlovéniának csupán 47 kilométer hosszú tengerpartja van, emiatt mégis nagyon irigykedünk rájuk!

Csak néhány órát töltöttünk el itt, de úgy éreztük, bármeddig itt maradnánk. Szűk sikátoraiban sétálva és a főtéren cappuccinót kortyolgatva egy kicsit mi is piraninak éreztük magunkat. A búcsú is kissé szomorú volt, amiért itt kellett hagynunk ezt a mesés helyet, de már a buszon ülve tudtuk, egyszer ide vissza fogunk térni!

Az út biztosításáért köszönetet mondunk a Spirit Sloveniának és a Szlovén Köztársaság Nagykövetségének!