Ahol csoda vár Rád! Végigjártuk Tunézia legszebb helyeit

Tunéziát látni kell! Ez az első gondolat, ami eszembe jut arról a 6 napról, amit ebben a csodás észak-afrikai országban töltöttem. Különösen azoknak ajánlom, akik még soha nem jártak Európán kívül, de szeretnének megismerkedni az egzotikus tájakkal. Egy kicsit arab, egy kicsit afrikai és egy kicsit európai… tökéletes hely a feltöltődésre!

Tengerparti gyöngyszemek

Port El Kantaoui

A Sousse-hoz tartozó Port El Kantaoui Tunézia egyik leghangulatosabb települése, képeslapra illő látképével, hófehér házaival és csodás jachtkikötőjével a mi szívünkbe is egyből belopta magát. Van itt minden, ami a turistáknak kell: rengeteg szuvenírbolt és egy vidámpark, aki pedig ellenállhatatlan vágyat érez, hogy kalózhajóval vágjon neki a tengernek, az itt ezt is bátran megteheti. Emellett remek éttermekből sincs itt hiány: ha szeretnénk, a legfinomabb tengeri herkentyűket szolgálják fel nekünk, amit aztán érdemes egy pohár kiváló borral leöblíteni. Ne feledkezzünk meg továbbá a híres helyi golfpályákról sem, a sportot kedvelők mesés környezetben, luxuskörülmények között ütögethetik a labdát.

Sidi Bou Said

Port El Kantaouitól talán csak egy szebb település létezik: a Tunisz melletti Sidi Bou Said. A tunéziai Santorininek is nevezett hely igazi kis ékszerdoboz a tenger mellett, ahol minden épület kék-fehérre van meszelve. A hatás nem marad el: nem csak turisták özönlenek ide, hogy megcsodálják a pazar látványt, hanem a művészek is, akiket első látásra megihlet a hely szépsége. Természetesen éttermekből sincs itt hiány, volt szerencsénk egy tengerre nézőt választani, ahol olyan híres emberek fordultak már meg, mint a francia politikus, Nicolas Sarkozy vagy éppen a tunéziai születésű olasz színésznő, Claudia Cardinale.

Római emlékek

Dougga

Aki egy kicsit is szereti a történelmet és vonzódik a régi korokhoz, Tunéziában otthon fogja magát érezni. Nem csak Karthágó romjait érdemes felkeresni, hanem az UNESCO Világörökség részét képező, Észak-Afrikában a legjobb állapotban fennmaradt római várost, Douggát is. Összesen 65 hektáros területen járhatjuk be a korabeli utcákat, megnézhetjük az egykori lakóházak mozaikkal díszített padlóit, és betekinthetünk a régi nyilvános illemhelyiségbe és bordélyházba. Színháza még ma is lenyűgöző, ahogyan a Jupiternek, Junónak és Minervának szentelt impozáns temploma is.

El Jem

A világ 3. legnagyobb amfiteátruma található a tunéziai El Jemben. A 150 méter hosszú ókori aréna szintén nagyon jó állapotban maradt fent, a turisták belépőjegy ellenében szabadon látogathatják. Fel lehet menni a felső szintekre is, ahonnan nem csak az építményre nyílik remek kilátás, hanem a település aprócska házaira is. Látogatható továbbá az alsó szint is, ahol annak idején várakoztak a gladiátorok és ellenfeleik, az oroszlánok. Érdemes még felkeresni a pár utcával távolabb lévő múzeumot, ahol csodaszép korabeli mozaikok tömkelegében gyönyörködhetünk.

Az elmaradhatatlan bazár

Sousse-i medina

A tunéziai kultúra szerves része a bazár. Sousse-ba érve elsőként kendőt kötve a fejünkre benéztünk a csodás mecset szőnyegekkel borított imatermébe, majd mi is belevetettük magunkat a vásári forgatagba. Van itt mindenféle portéka: a ruhaneműtől kezdve, a friss zöldség és gyümölcsökön át egészen a halfélékig és a keleti fűszerek kavalkádjáig, de aki szeretne akár kisállatot (kaméleont, teknőst) is vásárolhat. A tömeg garantált, míg az első utcákban lassan, egymás után tudunk csak haladni, addig a belső részeken már szinte csak lökdösődve lehet előrejutni. Itt érdemes vigyázni, nem csak az értékeinkre, de társainkra is, hiszen könnyen elveszíthetjük egymást szem elől, a nagy hangzavarban (az eladók kiabálva igyekeznek túllicitálni a másikat) még egymás szavát sem lehet hallani.

Hammameti medina

Hammametben valamelyest csendesebb volt a bazárt, bár lehetséges, hogy a szemerkélő eső ijesztette el a többi érdeklődőt. (Tunéziában egyébként csak nagyon ritkán esik az eső, akkor viszont képes közlekedési dugót okozni.) Ha valaki szeretne bőrtáskát vásárolni, akkor a legjobb helyen jár, alkudozva, szinte fillérekért juthatunk hozzá az áhított portékához. Azon pedig ne lepődjünk meg, ha az eladó egyből előkap egy öngyújtót és odatartja a lángját a táskához, hogy megmutassa, valódi bőrről van szó.

Tunéziai kisokos

Fizetőeszköz

Fizetőeszközük a tunéziai dínár, amit azonban nem lehet be- és kivinni az országból. Vigyünk magunkkal eurót vagy dollárt, majd ha szükséges, beválthatjuk dínárra szinte bárhol (repülőtéren vagy a szálloda recepcióján). 1 tunéziai dínár körülbelül 0,5 euró, azaz nagyjából 150-160 forint.

Beszélt nyelvek

Az országban a két fő nyelv az arab és a francia, de a helyiek többnyire megértik az angolt is. A bazárban pedig ne lepődjünk meg, ha magyarul szólnak hozzánk, szinte minden eladó tud egy-két kifejezést, például azt, hogy „szeretlek, Zsuzsi” vagy éppen „szervusz-vízibusz”. Abban már nem vagyunk biztosak, értik-e ezek jelentését…

Csapvíz

Készüljünk fel rá, hogy a csapvíz nem iható. Többnyire azt javasolják, hogy a vizet fogmosásra se használjuk. Palackozott vizet szinte mindenhol kapni viszonylag olcsón, de hozzájuthatunk a szállodákban is.

Utazás

Bécsből menetrendszerinti repülőjárattal juthatunk el Tunéziába, de hetente indulnak charterjáratok Budapestről is. A menetidő nagyjából 2 óra.

Időeltolódás

Nyáron egy óra az időeltolódás, de mivel Tunéziában nincs óraátállítás, télen ugyanannyi az idő náluk, mint nálunk.

Konyha

A tunéziai ételek igen változatosak. Előételként többnyire egy kis tonhalat, olívabogyót és paprikasalátát szolgálnak fel. Főételként sok helyen kapható bárány és hal, köretként pedig elmaradhatatlan a kuszkusz. A desszerthez szinte mindig jár egy kis friss datolya, amely sokkal finomabb a hazánkban kaphatónál, de érdemes megkóstolni a kaktuszfügét is, igazán különleges.

Fokozott rendőri jelenlét

Tunéziában még ma is érződik az elmúlt hónapokban történt terrortámadások hatása, aki ide utazik, ne lepődjön meg azon, ha lépten-nyomon gépfegyveres egyenruhásokba botlik. A fokozott rendőri jelenlét azonban egyáltalán nem zavaró, míg ott voltunk, végig biztonságban éreztük magunkat. A sajnálatos események után érthető módon az országba érkező turisták száma jelentősen csökkent. Port El Kantaoui meseszép kikötője még október végén is nyüzsögni szokott, ezúttal azonban csak néhány járókelővel találkoztunk. Szerencsére azért akadnak olyan turisták is, akik miután első látásra beleszerettek az országba, történjék bármi, alig várják, hogy visszatérhessenek ide. Ezzel pedig mi magunk is így vagyunk!

Az út biztosításáért köszönetet mondunk a Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatalnak!

A varázslatos Kiskunság - 5 szuper látnivaló Kiskőrösön és környékén

A Duna és a Tisza között fekvő terület, a Kiskunság különleges szépséggel bír: bár nincsenek hegyei, a szikes, már-már félsivatagos táj egyedülálló az országban. A homokbuckás, napsütötte vidéken kiváló borokat termesztenek, amelyeket vétek lenne nem megkóstolni, ha éppen itt járunk. És hogy mit érdemes megnézni ezek a környéken? Máris elárulom!

Kiskőrös

Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum

Osztálykirándulások egyik kedvelt programja Petőfi Sándor szülőházának meglátogatása. Az emlékház igazi kötelező nevezetességnek számít, amelyet legalább egyszer mindenkinek illik felkeresni. A XVIII. században épült nádtetős házikó ajtaján belépve egyből a költő gyermekkorába csöppenünk. A korabeli bútorok, a régi petróleumlámpa, a búbos kemence és a puritán bútorok hűen ábrázolják, miként is telhettek a Petrovics család mindennapjai. A szülőház melletti udvaron egy szoborparkot is találunk, ahol a Petőfi művek idegen nyelvű fordítóival ismerkedhetünk meg, és hogy teljes képet kaphassunk a költő életútjáról, a másik oldalon egy kétszintes épületben az ezt bemutató kiállítás is működik.

Old Car Museum

Aki a kultúra mellett egy kis könnyed szemlélődésre vágyik, feltétlenül látogasson el az Old Car Museumba. A kiállított darabok megtekintése nem csak az autók szerelmeseinek okoz örömet, az is jól szórakozhat itt, aki egyszerűen csak kedveli az eleganciát és a régi korok műremekeit. A galériás kiállítóteremben találunk veterán- és luxusautókat, a restauráló műhelyben pedig saját magunk is részesei lehetünk a korabeli járművek helyreállításának, sőt, a moziteremben akár autós rövidfilmekre is beülhetünk.

Gyógy- és Strandfürdő

A múzeumi programok mellett természetesen szánnunk kell időt saját magunk kényeztetésére is. Erre ideális helyszín a kiskőrösi strand. Az úszókat várja a kinti, 25 méter hosszú úszómedence, az úszni nem tudók a 70 cm mély tanmedencében lubickolhatnak, a gyógyulni vágyók pedig 2 ikermedencében áztathatják magukat. Az épület falain belül egy másik tanmedencét, egy kisebb medencét, valamint szaunát, gőzkamrát és pihenősarkot találunk. A kempingezők is megtalálják itt a számításaikat, a környező 2 hektáros területen akár 50 lakókocsi is elfér egymás mellett.

Soltvadkert

Vadkerti-tó

Aki a természet lágy ölén szeretne strandolni, utazzon el a Kiskőröstől mindössze 10 kilométerre fekvő Soltvadkertre. A település határában lévő, nagyjából 50 hektáros tó vize gyógyhatású, amely a reumás betegeknek is a hasznára válhat. A fürdőzés mellett kipróbálhatjuk még a különböző vízi sportokat, de akár horgászhatunk is. Ha hosszabb időre utazunk ide, akár kempingezhetünk is, de nyáron ne számítsunk túl nagy csendre, hiszen főszezonban folyamatosak itt a rendezvények, például horgászversenyek vagy éppen bor- és sörfesztiválok.

Szent Korona Cukrászda

Soltvadkert másik fontos attrakciója a Szent Korona Cukrászda, amelyet szinte az egész országban ismernek - 2005-ben még az Év cukrászdája címet is elnyerte. A kínálat szinte végtelen, szinte biztos, hogy hosszú percekbe kerül választani a különleges fagylaltok, házi sütemények, tortát és piték közül. Az immár több mint 40 éves cukrászda belsőtere nagyon tágas és igazán hangulatos, de akkor sem döntünk rosszul, ha inkább a kerthelyiségben fogyasztjuk el az édességet.

Így változott Debrecen az elmúlt években - Alig lehet ráismerni a hajdúsági városra

Annak ellenére, hogy korábban több évet töltöttem Debrecenben, már hosszú ideje nem láttam a hajdúsági várost. Az ott végbemenő fejlesztéseket csak hírből ismertem, de egy meghívásnak köszönhetően a múlt héten végre saját szememmel is megnézhettem ezeket a változásokat.

Rá sem lehet ismerni a Nagyerdőre

Nos, kijelenthetem, a változás egészen elképesztő, a Nagyerdőre például szinte rá sem ismerni! Bár nekem a korábbi "dzsungeles" verzió is tetszett - mindig jól esett a természet lágy ölén pihenni egy-egy nehéz nap után -, az új park modernségével és rendezettségével is igazán lenyűgöző. Természetesen a legnagyobb attrakció a felújított stadion, amelybe mi magunk is betekinthettünk. A körülötte kiépített futópálya különösen tetszett: a sportolni vágyók úgy kerülhetik meg kocogva az építményt, hogy gyakorlatilag a lombkoronák között érezhetik magukat!

Új arculatot kapott a Békás-tó is, amelyet immár egy látványos szökőkút díszít, a tó körül pedig úgynevezett napozódekkeken pihenhetjük ki magunkat. A modern látványosságok közé tartozik még a stadion szomszédságában lévő Ködszínház, amely hazánkban egyedülállónak számít. A szökőkútból legyező alakban feltörő víz felületére tavasztól őszig minden este a várost bemutató kisfilmeket és lézer-animációkat vetítenek ki. Bevallom, először kissé kétkedve fogadtam ezt az új nevezetességet, a látvány mégis lenyűgözött és kellemes, régi emlékeket idézett fel bennem.

Kultúra és művészet

Debrecenben járva természetesen a művészetkedvelők is megtalálják a számításaikat. Jelenleg az egyik legtöbb turistát vonzó attrakció a Munkácsy trilógia, amelynek darabjai újra egy helyen láthatóak: a Déri Múzeumban. A festőt világhírűvé tevő hármas: a Krisztus Pilátus előtt, a Golgota és az Ecce Homo monumentális méreteivel és kidolgozottságával mindenkit ámulatba ejtenek.

A modern művészet kedvelőit tárt karokkal várja a MODEM, a történelem szerelmesei pedig akár a Debreceni Református Kollégium Múzeumába is ellátogathatnak vagy betekinthetnek a város jelképévé vált Református Nagytemplomba, ahol immár nem csak a templomtoronyból, hanem a timpanon mögötti acélhídról is rá láthatnak Debrecenre.

Gasztroélmények és szórakozás

Debrecen egyik leghangulatosabb része a belvárosban lévő Hal köz. A hely, ahol egykor hal - és tejpiac működött, számtalan kávézójával, teraszával és szökőkútjával várja a romantikára, vagy csak egyszerűen a kikapcsolódásra vágyókat. Az éhes turistáknak érdemes betérniük a város legjobb éttermeibe, ahol olyan helyi specialitásokat is kóstolhatnak, mint a debreceni páros vagy éppen a hajdúsági töltött káposzta. Nem szabad megfeledkeznünk a város gyógyvizéről sem, felejthetetlen élmény nyújt, ha megmártózunk a gyógyfürdőben és igénybe vesszük a helyi wellness-szolgáltatásokat. A napot pedig nem is zárhatnánk jobban, mint egy korsó sör legurításával a Debrecenben is működő jellegzetes romkocsmában.

Az út biztosításáért köszönetet mondunk Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának és a Debrecen és Hortobágy Turizmusáért Egyesületnek!

4 dolog, amit nem hagyhatsz ki a Hortobágyon

A Hortobágyi Nemzeti Park a legrégebbi és a legnagyobb nemzeti parkunk, amely nem csak a magyarok, hanem a külföldiek számára is vonzó úti cél. Bár nincsenek magas hegyei, a puszta látványa mégis lenyűgöző, ráadásul jóval több kikapcsolódási lehetőséget kínál, mint sokan gondolják. Megnéztük, mi az, amit mindenképpen érdemes kipróbálnunk, ha erre járunk!

1. Nézzük meg a Mátai Ménest!

Hortobágyra érkezve kirándulásunkat érdemes Mátán kezdeni, ahol izgalmas programnak ígérkezik a pusztakocsikázás. A nagyjából másfél órás út során a természetes élőhelyükön csodálhatjuk meg a pusztai állatokat. A legnagyobb attrakció az úgynevezett puszta ötös, vagyis az a mutatvány, amikor a csikós öt befogott lóval vágtázik úgy, hogy kettő hátán áll. Emellett testközelből láthatjuk a mangalicákat, a rackákat, a szürke marhát, a vízi bivalyokat, de a csikósok lovasbemutatója után akár mi magunk is felpattanhatunk a lovak hátára.

2. Szafarizzunk a pusztában!

Kicsiknek és nagyoknak egyaránt felejthetetlen élményt nyújt a hortobágyi vadaspark, ahol azokat az állatokat tekinthetjük meg, amelyek egykor, a civilizáció megjelenése előtt a Hortobágyon éltek vagy éppen még ma is élnek. A farkasok és rókák mellett találunk itt vadlovakat, keselyűket és kanalas gémeket is.

3. Pózoljunk a Kilenclyukú híd előtt!

Hortobágy jelképe a Kilenclyukú híd, az ország leghosszabb kőhídja. Az 1833-ban Povolny Ferenc tervei alapján épült nevezetességhez még egy legenda is kötődik: egy pandúrok által üldözött betyárnak a menekülés közben 9 szeretője segített, akik összekapaszkodva hidat képeztek a Hortobágy folyó fölött, majd kővé váltak. A fehérre festett híd különösen szép látványt nyújt a csendesen csordogáló folyóval és a dús nádassal, ezért ha itt járunk, semmiképp ne felejtsünk el lefotózkodni vele!

4. Kóstoljuk meg a slambucot!

A pásztorok étele a slambuc, vagy ahogyan a helyiek hívják: az öhön. Csupán néhány hozzávalóra van szükségünk az elkészítéséhez: egy kis szalonnára, lebbencstésztára, krumplira, no és persze egy nagyobb bográcsra. Állítólag az igazi slambuc titka, hogy a főzés során 32-szer átforgatják az edényben az összetevőket, majd ha már kissé megpirult a teteje, máris fogyasztható. Vétek lenne kihagyni Hortobágyon ezt a különleges ételt, ahogyan a hortobágyi húsos palacsintát is, ami a nevével ellentétben nem kapcsolódik szorosan ehhez a tájegységhez, hiszen egykor a brüsszeli világkiállításra készült. Érdekesség, hogy az ország más-más pontjain különböző módon készítik, ám könnyen kideríthetjük, hogy az eredetivel van-e dolgunk: a legfinomabb változat kizárólag aprított csirkehúsból készül és nincs kirántva.

Az út biztosításáért köszönetet mondunk Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának és a Debrecen és Hortobágy Turizmusáért Egyesületnek!

Kapcsolódó bejegyzés: Pusztakocsikázás a Hortobágyon

Szlovénia csodái - Avagy a földi paradicsom a szomszédban van

Annak ellenére, hogy nem kell hozzá túl messzire utaznunk, eddig csupán az útikönyvekből ismertem. Tudtam, hogy viszonylag kis méretéhez képest számtalan természeti csodával rendelkezik, van hófödte hegycsúcsa, festői tengerpartja és számtalan bájos városa - egyszóval mindene, amire egy kíváncsi utazónak és pihenni vágyónak szüksége van. Sokat vártam rá, de előző héten végre személyesen is meggyőződhettem Szlovénia szépségéről.

A táj arculata a szlovén főváros felé haladva fokozatosan változik, és talán nincs is olyan ember, akinek ne dobbanna meg a szíve, amikor először látja meg a havas hegycsúcsokat a távolban. Ljubljana Szlovénia földrajzi közepén helyezkedik el, akárcsak Budapest Magyarországon. Ennek előnye, hogy innen autóval 1-2 óra alatt elérhetjük a tengerpartot, a festői szurdokokat és a kedvelt turistacélpontot, Bledet is. A város jelképe a sárkány, mivel a legenda szerint az itteni tóban győzte le Iaszón királyfi a sárkányt, és természetesen ezt a motívumot számtalan helyen felfedezhetjük a városban, például a Sárkány hídon is.

A Ljubljanica folyón egyébként tíznél is több híd ível át, a legismertebb a főtér előtti úgynevezett Hármas híd, amely a szlovén építész, Jože Plečnik keze munkáját dicséri. Ha egy kis romantikára vágynánk, hajóról is megcsodálhatjuk a folyton nyüzsgő, hangulatos kisváros benyomását keltő Ljubljanát, de megér egy kiruccanást a vár is, ahonnan mesés kilátás nyílik a házakra és az Alpok hegyvonulataira.

A bledi tóhoz érkezve az első gondolatom az volt: ez tényleg annyira lenyűgöző, mint a képeslapokon! A tó partján már vártak bennünket az úgynevezett pletna csónakok, amelyek átvittek a tó közepén található szigetre - Szlovénia egyetlen szigetére. Itt 99 lépcsőfokon felgyalogolva értük el a Nagyboldogasszony templomot és természetesen, ha már itt jártuk, nem hagyhattuk ki a harang megkongatását sem, hiszen a hagyomány szerint, aki háromszor meghúzza a harang kötelét, azt a közeljövőben hatalmas szerencse éri.

Mivel szerettük volna a magasból is megcsodálni ezt a meseszép látványt, felkerestük a tó mellett magasodó várat is. Az itt elfogyasztott ebédünket a híres bledi krémessel zártuk, majd az előttünk elterülő tóban gyönyörködve még kellemesen elkávézgattunk egy darabig a tavaszi napsütésben.

Talán mondanunk sem kell, hogy Szlovénia hegyei tárt karokkal várják a téli sportok szerelmeseit. Az ország nyugati részén bárhova mentünk, mindig feltűnt előttünk a Júlia-Alpok legmagasabb hegycsúcsa, a 2864 méter magas Triglav. Érdesség, hogy bár már vége a síszezonnak, a magasabb területeken foltokban még áprilisban is fehérlik a hóréteg.

A téli sportok mellett Szlovénia számtalan lehetőséget kínál túrázásra is. A Bled közelében található Vintgar-szurdok még a hosszabb gyaloglásoktól elszokott ember számára sem túl megerőltető, hiszen nagy részén egy fából épített pallón sétálhatunk végig nagyobb szintkülönbségek megtétele nélkül. A látvány pedig egészen lenyűgöző: a sziklák között utat törő Radovna folyó káprázatos színei mellett az 1,6 kilométer hosszú szurdok végén még egy pompás kőhidat és egy 13 méter magas vízesést is megcsodálhatunk.

Hasonlóan szép látványt nyújt a Triglav Nemzeti Park területén lévő Tolmin-szurdok, ám ez már a túrázáshoz nem szokott embert igencsak megizzasztja. Utunkat az Ördög hídjánál kezdtük, ami egy 60 méter mély szakadékon ível át. Folytatva a túrát megnézhettük azt a bizonyos barlangot, amely a hagyomány szerint Dante Alighierit is megihlette az Isteni színjáték pokolbéli jeleneteit írva. Az út csúcspontja az úgynevezett Medvefej, amely egy háromszög alakú óriási szikla a szurdok 2 sziklafala közé szorulva. Ez a látvány tényleg megéri a fáradtságot!

Az adrenalinfüggők és a mesés tájak szerelmesei Szlovéniában járva nem hagyhatják ki a raftingozást. Mi sem tettünk másként: gumicsónakkal és evezőkkel vetettük bele magunkat a smaragdszínű Isonzó-folyóba. A kezdeti könnyebb szakasz után, ahol a víz csak lassan csordogált, következett a nehezebb rész, hiába próbáltunk teljes erőnkből evezni, a vad hullámok és a folyóban magasodó sziklák és hullámok felborították a csónakunkat. A baleset egy percig még az úszni kiválóan tudókat is megijesztette, ám végül mindenkinek sikerült partra evickélnie és folytattuk vízi utazásunkat a cél felé. A kiruccanás végén mindenki fülig érő szájjal és óriási élményekkel tele hagyta el a csónakot.

Már az utazásuk előtt kíváncsian vártam, vajon milyen is a szlovén konyha. Szerencsére nem csalódtam, mindenhol isteni finomságokkal vártak bennünket. Természetesen megkóstoltuk a szlovének nemzeti édességét, a poticát, amely egy kuglófra illetve bejglire hajazó édesség – összesen 80 féle töltelékkel készítik az ország különböző pontjain. Kihagyhatatlan volt továbbá a korábban már említett híres bledi krémes, amelyet még a várban fogyasztottunk el.

Utazásunk során számtalan halétellel megismerkedhettünk, a tenger gyümölcsei rizottótól kezdve, a grillezett polipon át, a kiváló szlovén sügért is volt szerencsénk megkóstolni. Természetesen az asztalról a különleges helyi nedűk sem hiányozhattak, az étkezéseket rendszerint egy pohár borral vagy éppen egy korsó sörrel zártuk.

Szlovéniai kirándulásunk csúcspontja kétségtelenül a szlovén Isztria volt. Piranba érve teljesen lenyűgözött bennünket a ciprusfák, a mediterrán villák és az olaszos hangulatú kikötő, valamint az óváros látványa. Bár Szlovéniának csupán 47 kilométer hosszú tengerpartja van, emiatt mégis nagyon irigykedünk rájuk!

Csak néhány órát töltöttünk el itt, de úgy éreztük, bármeddig itt maradnánk. Szűk sikátoraiban sétálva és a főtéren cappuccinót kortyolgatva egy kicsit mi is piraninak éreztük magunkat. A búcsú is kissé szomorú volt, amiért itt kellett hagynunk ezt a mesés helyet, de már a buszon ülve tudtuk, egyszer ide vissza fogunk térni!

Az út biztosításáért köszönetet mondunk a Spirit Sloveniának és a Szlovén Köztársaság Nagykövetségének!