A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hortobágy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hortobágy. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. június 6., szombat

4 dolog, amit nem hagyhatsz ki a Hortobágyon

A Hortobágyi Nemzeti Park a legrégebbi és a legnagyobb nemzeti parkunk, amely nem csak a magyarok, hanem a külföldiek számára is vonzó úti cél. Bár nincsenek magas hegyei, a puszta látványa mégis lenyűgöző, ráadásul jóval több kikapcsolódási lehetőséget kínál, mint sokan gondolják. Megnéztük, mi az, amit mindenképpen érdemes kipróbálnunk, ha erre járunk!


1. Nézzük meg a Mátai Ménest!

Hortobágyra érkezve kirándulásunkat érdemes Mátán kezdeni, ahol izgalmas programnak ígérkezik a pusztakocsikázás. A nagyjából másfél órás út során a természetes élőhelyükön csodálhatjuk meg a pusztai állatokat. A legnagyobb attrakció az úgynevezett puszta ötös, vagyis az a mutatvány, amikor a csikós öt befogott lóval vágtázik úgy, hogy kettő hátán áll. Emellett testközelből láthatjuk a mangalicákat, a rackákat, a szürke marhát, a vízi bivalyokat, de a csikósok lovasbemutatója után akár mi magunk is felpattanhatunk a lovak hátára.



2. Szafarizzunk a pusztában!

Kicsiknek és nagyoknak egyaránt felejthetetlen élményt nyújt a hortobágyi vadaspark, ahol azokat az állatokat tekinthetjük meg, amelyek egykor, a civilizáció megjelenése előtt a Hortobágyon éltek vagy éppen még ma is élnek. A farkasok és rókák mellett találunk itt vadlovakat, keselyűket és kanalas gémeket is.



3. Pózoljunk a Kilenclyukú híd előtt!

Hortobágy jelképe a Kilenclyukú híd, az ország leghosszabb kőhídja. Az 1833-ban Povolny Ferenc tervei alapján épült nevezetességhez még egy legenda is kötődik: egy pandúrok által üldözött betyárnak a menekülés közben 9 szeretője segített, akik összekapaszkodva hidat képeztek a Hortobágy folyó fölött, majd kővé váltak. A fehérre festett híd különösen szép látványt nyújt a csendesen csordogáló folyóval és a dús nádassal, ezért ha itt járunk, semmiképp ne felejtsünk el lefotózkodni vele!



4. Kóstoljuk meg a slambucot!

A pásztorok étele a slambuc, vagy ahogyan a helyiek hívják: az öhön. Csupán néhány hozzávalóra van szükségünk az elkészítéséhez: egy kis szalonnára, lebbencstésztára, krumplira, no és persze egy nagyobb bográcsra. Állítólag az igazi slambuc titka, hogy a főzés során 32-szer átforgatják az edényben az összetevőket, majd ha már kissé megpirult a teteje, máris fogyasztható. Vétek lenne kihagyni Hortobágyon ezt a különleges ételt, ahogyan a hortobágyi húsos palacsintát is, ami a nevével ellentétben nem kapcsolódik szorosan ehhez a tájegységhez, hiszen egykor a brüsszeli világkiállításra készült. Érdekesség, hogy az ország más-más pontjain különböző módon készítik, ám könnyen kideríthetjük, hogy az eredetivel van-e dolgunk: a legfinomabb változat kizárólag aprított csirkehúsból készül és nincs kirántva.



Az út biztosításáért köszönetet mondunk Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának és a Debrecen és Hortobágy Turizmusáért Egyesületnek!

Kapcsolódó bejegyzés: Pusztakocsikázás a Hortobágyon

2011. december 29., csütörtök

Pusztakocsikázás a Hortobágyon

Ha megkérdeznénk egy külföldit, mi jut először eszébe Magyarországról, minden bizonnyal azt felelné: a „gulasch” és a puszta. Bevallom, régen nem igazán értettem, miért is olyan híres ez a nagy és kietlen síkság… Valódi szépségét most, immár felnőtt fejjel kezdem megérteni. Ennek a megértési folyamatnak a kialakulásához kétségtelenül hozzájárultak a hortobágyi pusztakocsikázáson szerzett kellemes emlékeim.


A Hortobágyi Nemzeti Parkot – melynek mára már szimbólumává vált a fentebb látható Kilenclyukú híd –, hazánk első nemzeti parkját, 1973-ban alapították. A mai látkép kialakulásához a természeti erők mellett nagyban hozzájárult az ember közreműködése, régen ugyanis ezt a területet a Tisza uralta. Később azonban a folyó szabályozásával, a mocsarak lecsapolásával és az erdők kiirtásával létrejött Közép-Európa legnagyobb pusztája.
A Hortobágy méltán híres növény- és állatvilágáról, különösen az itt fészkelő madarakról. Egyik legnépszerűbb esemény a minden év októberében lezajló daruvonulás, de a pacsirta, a kanalas gém és a túzok is otthonosan érzi magát ezen a területen.


Hortobágy-Mátán található a híres mátai ménes és az innen induló, a nemzeti park területét bejáró, másfél órás pusztakocsikázás is. A szekeres túra során több megállóhelyet érintettünk. Az egyik ilyen állomáson találkozhattunk a szürkemarhákkal. Ennek a fajnak az eredete még nem tisztázott, több féle verzió van arra, hogyan is jöttek be az állatok a Kárpát-medencébe. A gulya, amit láthattunk, kimondottan tinókból, azaz herélt, igavonásra nem alkalmas állatokból állt.


Folytatva az utunkat, megérkeztünk a Nonius lovakhoz. Ennek a lófajtának az őse még a XIX. század elején, az osztrákok révén került hazánkba, majd keresztezve spanyol-nápolyi kancákkal megszületetett a nyugodt vérmérsékletű, izmos, nagy teherbírású lófajta. A Noniusok mellett, egy másik híres típus, a Magyar sportló is megtalálható még Mátán.


A pusztakocsikázás alatt láthattuk még a csavart szarvú rackajuhokat; ezek tejéből készül a híres gomolya. A vízi bivalyokat, akik ott jártunkkor vígan dagonyáztak a sáros vízben, már messziről felismertük kellemesnek nem éppen mondható szagukról… Ahogyan a szőrös mangalicákat is, akiknek zsírját alacsony koleszterintartalma miatt még a hízásra hajlamosabbak is nyugodt szívvel fogyaszthatják.


A haszonállatok megcsodálása mellett azonban érdekes csikósbemutatón is részt vehetnek az utasok: a csikósok felelevenítik, hogyan is kell szakszerűen leültetni lovaikat, illetve arra ráállva ostoraikkal a levegőben csattogtatni, azaz csergetni. A bemutató után a vendégeknek lehetősége nyílik a lovakra felülni és a csikósok segítségével egy kört megtenni.


Az utolsó megállóhelyen megnézhetjük a méltán híres puszta ötöst. Ez pedig nem más, mint egy lovasbemutató: a csikós szivacscipővel a lábán rááll a két ló hátára, amelyek előtt újabb három ló van befogva. Így egyensúlyozva irányítja az öt állatot és bírja azokat vágtára.


Példámból adódóan úgy vélem, Hortobágyra nem csak azoknak érdemes kilátogatniuk, akik érdeklődnek az állatok és a hungarikumok iránt, hanem azoknak is, akik még nem tudják igazán értékelni a magyar tájat. Hortobágy bizonyítja: van mire büszkének lennünk.