Tossa de Mar, a Costa Brava gyöngyszeme

A képek alapján már korábban nagyon megtetszett Tossa de Mar, de azt álmomban sem gondoltam, hogy ennyire magával ragad, amikor végre eljutok oda. A hangulatos kis utcácskák, a helyiek közvetlensége és a Costa Brava vadregényes tájai gondoskodtak róla, hogy ez a nyaralás örökké emlékezetes maradjon számomra.

Nem véletlenül hívják a Costa Brava gyöngyszemének Tossa de Mart, elfogulatlanság nélkül mondhatom, ez a legszebb, leghangulatosabb és legromantikusabb kisváros az egész környéken. Szerencsére nem ez a legfelkapottabb üdülőhely, hiányoznak belőle a hangos diszkók, zajos kocsmák. Nyugalom van, és hatalmas strandjain még a turizmus szempontjából legforgalmasabb hónapban, júliusban is találhatunk szabad helyet.

Szokásunkhoz híven utószezonban utaztunk, és nem csalódtunk: a szeptember végi napsugarak gyönyörű barnává varázsolták bőrünket röpke egy hét alatt. Bár amikor megérkeztünk, egy nagyobb égzengés fogadott bennünket: a viharos erejű szél alaposan felkorbácsolta a hullámokat, még a következő nap is tilos volt fürdőzni. Ezután viszont szinte egy felhőt sem láttunk az égen, a 25-26 fokos hőmérsékletet legalább 30-nak éreztük a napon, így még akkor is jól esett csobbanni a kristálytiszta, hűs vízben.

A Costa Brava, a „vad part” a francia határtól egészen Blanes városáig húzódik, egymást váltják a csodaszép sziklaszirtes szakaszok és a köztük megbúvó homokos, aprókavicsos strandok. A nyaralás alatt érdemes befizetni legalább egy hajókirándulásra, mert a tenger felől nézve csak még lenyűgözőbbnek tűnik a látvány. A korabeli halászfalvak mára népszerű üdülőközpontokká nőtték ki magukat, a legismertebbek közülük: Tossa de Mar, Lloret de Mar, Malgrat de Mar és Santa Susana.

Ava Gardner is beleszeretett

A közel 6 ezer lakosú Tossa de Mar látképét főként a parti sziklákra épített vár határozza meg, amely sokak számára ismerős lehet a spanyolországi prospektusokból. Ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor tulajdonképpen nem is várról, hanem egy bástyákkal ellátott várfalról van szó, amely a középkori városrészt öleli körbe. Az úgynevezett Vila Vella a 12. században épült és kétségtelenül Tossa leghangulatosabb része. Őrtornyaival évszázadokkal ezelőtt sikeresen védte meg a települést a kalóztámadásoktól. Az itt található terméskővel kirakott épületeket már csak nagyon kevesen lakják, vagy üresen állnak vagy éttermek üzemelnek bennük.

Legmagasabb pontján található egy világítótorony, a Far de Tossa, amelyben egy múzeum is működik. Talán mondanunk sem kell, a kilátás innen lélegzetelállító. Érdemes felsétálni napkeltekor vagy napnyugtakor, a kaktuszokkal borított meredek part a tengerrel felejthetetlen látványt nyújt.

Van a középkori városközpontnak még egy nagyon ismert nevezetessége: az egyik étterem mellett láthatunk egy arccal az öböl felé forduló, elmerengő női alakot. A hölgy nem más, mint Ava Gardner. És hogy mi köze az amerikai színésznőnek a kis spanyol városhoz? 1950-ben itt forgatta Pandora és a bolygó hollandi című filmjét, és a helyiek ma is szívesen emlékeznek vissza rá: a település idegenforgalma ezután lendült fel igazán.

Ami a közlekedést illeti, gyalogosan számolni kell némi emelkedővel, hiszen Tossa domboldalra épült, de nincsenek nagy távolságok, és eltévedni is nehéz. Bár a kis utcácskák meglehetősen hasonlítanak egymásra, mehetünk bármerre, előbb-utóbb a tengerparti sétányon lyukadunk ki. A helyiek érthető módon leginkább a turizmusból élnek, rengeteg a szuvenírbolt és számtalan étterem várja a nyaralókat. Nem érdemes kihagyni a spanyolok tengeri herkentyűkkel készül nemzeti ételét, a paellát, desszertként kérhetünk hozzá katalán krémet, amit aztán egy pohár finom borral öblíthetünk le. Vannak egyébként remek pizzériák is, és néhány helyen még magyar nyelvű étlapot is kaphatunk.

A strandolni vágyókat összesen három strand várja. Bár főként nagyszemű homok, apró kavics borítja mindet és viszonylag hamar mélyül, a kisgyermekes családok is megtalálhatják itt számításaikat. A legnagyobb strand, a Platja Gran, ami leginkább egy hatalmas patkó alakra emlékeztet, a vártól északra húzódik több száz méter hosszan. 

A vártól délre, az óváros túloldalán, a sziklák között megbújva találjuk a Platja d’es Codolart. Aprócska, mégis közkedvelt, itt mélyül a leglassabban a part és itt el lehet időzni a legkisebbekkel is.

A város legészakibb strandja a Platja de la Mar Menuda, amely a búvárok, no és persze fotósok egyik kedvence. Aki meglátja, egyből megérti miért: a parton kiemelkedik egy csodaszép szikla, amelynek a tetején egy megannyi vihart átvészelt fa magasodik. A látvány tényleg festői, szavakkal nehéz leírni.

Végig a Costa Braván

Tossáról érdemes az alig néhány kilométerre lévő Lloret de Marba is átruccanni busszal, sokak szerint ugyanis itt található a Costa Brava legszebb sétánya. Igazi nyüzsgő városról van szó, izgalmas éjszakai élettel, telis tele szórakozóhelyekkel, üzletekkel, éttermekkel. A fiatalok gyakran járnak át ide bulizni, és annak ellenére, hogy hiányzik a városból az a fajta romantika, amely Tossára annyira jellemző, itt is találunk megannyi szépséget. 

Talán nincs is olyan ember, akit ne ragadna magával a mediterrán életérzés, miközben a pálmafákkal szegélyezett sétányon sétál. Északra az 1940-ben épített vár látható, ha pedig déli irányba nézünk, a tengerről visszatérő halászokat váró asszony, Dona Marinera szobra tűnik fel. Innen egy kisebb túrával eljuthatunk a város erődjéhez, amelynek másik oldalán húzódik egy viszonylag csendes strand, a Platja de Fenals. Ez volt az egyik kedvencünk, annyira idilli, hogy azt éreztük, szívünk szerint az időt is megállítanánk.

Ha pedig még ennél is jobban szeretnénk elbújni a kíváncsi tekintetek elől, tovább sétálhatunk déli irányba, és megbújva sziklák között rábukkanhatunk arra a strandra, amelyet 2019-ben Európa egyik legszebbjének választottak. Ám a Cala Boadella nem csak a szépsége miatt vált híressé, hanem azért is mert ez a nudisták paradicsoma, így ne érjen bennünket felkészületlenül, ha leérve a partra megpillantunk néhány pucér feneket.

Folytatva a Costa Brava felfedezését, mindenképp látogassunk el a Tossától 20 kilométerre délre fekvő Blanesbe is. Menetrendszerinti hajójáratok nagyjából fél óránként indulnak, és alig háromnegyedóra alatt el is érhetjük úti célunkat. A hajók szinte mindegyike üvegfenekű, így útközben bármikor lemehetünk az alsó szintre, ha kíváncsiak vagyunk a víz alatti élővilágra. Néha a hajó egy pár perces szünetet is tart, a sziklák mellett lehorgonyozva a legénység megeteti a halakat. 

A kissé modern blanesi kikötőtől felfelé kaptatva egy tíz perces sétát követően jutunk el a Marimurtra botanikus kerthez. A világ legszebbjei közé tartozik, 16 hektáron több ezer virág- és növényfajt csodálhatunk meg. A kert legszebb pontja kétségtelenül az a pavilonra emlékeztető kilátópont a sziklák tetején, ahonnan órákig tudnánk gyönyörködni a Costa Brava mesés látványában.

Kalandozások Katalóniában és a Pireneusokban

A leghíresebb katalóniai látnivalók közé tartozik az égbe nyúló sziklák között húzódó bencés apátság, Montserrat. A világ egyik legismertebb zarándokhelye, a kolostor bejáratnál rendre hosszú sorok kígyóznak, hogy láthassák a híres fekete madonnát és kívánjanak tőle valamit. Montserratba viszont nemcsak a vallásos turistáknak érdemes ellátogatniuk. Siklón feljuthatunk a hegy csúcsára, több mint 1200 méter magasságba, ahonnan egészen pazar kilátás tárul elénk.

Ha időnk engedi, nyaralásunk alatt mindenképp szánjunk legalább egy napot Barcelonára, és ha valami igazán különleges kirándulásra vágyunk, látogassunk el a törpeállamba, Andorrába is. 

Szerpentines úton, a Pireneusok vonulatai között juthatunk el a fővárosba, Andorra la Vellába. Amerre csak nézünk, hegyeket látunk, az aprócska ország területén összesen 65 hegycsúcs található, átlagos tengerszint feletti magassága 1996 méter.

Andorra la Vella egy rendkívül tiszta, kulturált város, óvárosa igazi kuriózum: középkori hangulatú kőházakból, keskeny utcácskákból áll. Itt található például Európa egyik legrégebbi parlamentje, a 16. században épült Casa de la Vall, amely előtt szinte kötelezőnek éreztük, hogy készítsünk egy szelfit.

Sokan bevásárolni ugranak át Andorrába, hiszen náluk nincs adózás, vámmentes területről van szó, rengeteg termékhez olcsóbban lehet hozzájutni, mint például Spanyolországban. Bár az ország hivatalosan nem tagja az Európai Uniónak, ahogyan a spanyoloknak, úgy nekik is az euró a fizetőeszközük. Utastársaink közül többen tértek haza parfümökkel, édességekkel, konzervekkel megpakolt szatyrokkal. Mi a vásárlás helyett inkább nézelődéssel töltöttük időnket, hogy aztán új élményekkel gazdagabban eltöltsünk még egy strandolós, pihenős napot Tossa de Marban, mielőtt fájdalmas búcsút veszünk tőle és elindulunk haza, Magyarország felé.

Parga, a Jón-tengeri csoda

Nem kevesebbre vállalkozom most, minthogy megpróbáljam leírni egy leírhatatlan nyaralás történetét. Az úti cél az ellenállhatatlan Görögország, azon belül is az egyik legbájosabb kisváros: Parga. Aki egyszer itt jár, soha többé nem felejti el.

Pargáról idehaza eddig talán csak kevesen hallottak, nem annyira felkapott, de legalább olyan szép, mint például Korfu, Paralia vagy éppen Zakynthos. Görögország északnyugati részén található, Epirusz régióban, a Jón-tenger partján. Fekvése festői, színes házait domboldalra építették, miközben a települést üde zöld növényzet, olívaültetvények sokasága veszi körül. A 90-es években vált nemzetközi hírű üdülővárossá, az ideérkezőknek főszezonban viszonylag nagy tömeggel kell számolnia. Nekem egyetlen fotó alapján sikerült beleszeretnem, tudtam, hogy csodálatos hely, de ami ott várt rám, az minden képzeletemet felülmúlta.

Utószezonban indultunk útnak, mert nem szeretjük, ha zsúfolásig tele van a tengerpart és rákvörösre sem akartunk égni, de azért kissé aggódva figyeltük a különböző előrejelzéseket, hiszen október első napjaiban már viszonylag változékony az időjárás. Szerencsére egy szavunk sem lehet, az őszi napsütés is gyönyörű barnává varázsolta a bőrünket és csupán egyetlen olyan nap volt a héten, amikor néhány órára eleredt az eső.

Az aprókavicsos parttól a homokos strandig

Bármennyire is elcsigázottak voltunk 15 óra buszon való zötykölődés után, amint elfoglaltuk a szobánkat, letettük a bőröndjeinket az apartmanban, azonnal nekivágtunk, hogy felfedezzük a várost. Pargán eltévedni szinte lehetetlenség, térkép nélkül indultunk el az egyik lefelé vezető úton, ami hamar sikátorrá szűkült. 10 percet sem sétáltunk, amikor egyszer csak kiszélesedett előttünk a táj, és megpillantottuk a kikötőt. Felemelő pillanat volt, amikor tudatosult bennünk, hogy ez az a hely, amit már annyiszor láttunk képeken és most végre mi is itt vagyunk!

Egy-két gyorsan elkészített fotó után a kikötőtől balra lévő városi strand felé vettük az irányt. Bár nem volt rajtunk fürdőruha, a cél az volt, hogy legalább a bokánkig merüljünk a tengervízben, amely korábbi aggodalmaink ellenére októberben is nagyon kellemes hőmérsékletű volt. A Krioneri névre hallgató, nagyrészt aprókavicsos városi strandot egyébként bárki megnézheti az interneten, ugyanis pont erre néz a település webkamerája. Indulásunk előtt mi is rengetegszer ránéztünk, és be kell valljam, néha azóta is rápillantunk fájó szívvel… Ezt a részt főszezonban szinte teljesen elfoglalják a napernyők és a nyugágyak, így aki csak egy pléddel vagy gyékénnyel érkezik, előfordulhat, hogy nehezen talál magának helyet.

A Krioneritől nem messze húzódik egy sokkal kisebb és merőben más kinézetű strand. A Piso Krionerit nagyobb méretű kövek borítják, hogy ne sértsék meg a lábunkat, ide érdemes beszerezni vízi cipőt. A látvány itt egészen lenyűgöző, már-már kissé Thaiföldre emlékeztető, hullámok faragta méretes sziklák emelkednek ki a tengerből. Sok időt töltöttünk itt, egyik nap egészen napnyugtáig maradtunk. Máig emlékszem arra a nyugalomra, amit ott éreztem, hallgatva a szikláknak csapódó lágy hullámokat és nézve, ahogyan lassan eltűnik a napkorong.

Pargának van egy harmadik strandja is, ami egy kissé távolabb található, a vár túlsó oldalán, az északi részen. Nem egyszerű átjutni oda, hiszen fel kell másznunk a domboldalra, hogy aztán a másik oldalon lejöhessünk róla. Megterhelőnek azért semmiképp nem mondanám, de ha valaki nem érez magában ehhez elég energiát, az választhatja a vízitaxit is, ami félóránként indul a kikötőből és átvisz a Valtos Beachre. Itt még főszezonban is bőven akad hely, hiszen hatalmas, a partszakasz két és fél kilométer hosszan elnyúlik. Míg az eleje aprókavicsos, a legvége már szinte homokos. Így aki fél attól, hogy a lábát felsérti a kavics vagy gyermekekkel együtt érkezik, az is megtalálhatja itt a számításait.

Ami a főbb látványosságokat illeti Pargán, elsőként mindenképp a várat kell megemlíteni, amely hozzátartozik a város látképéhez. Bárki szabadon látogathatja, de érdemes óvatosnak lenni és sportcipőt húzni a lábunkra indulás előtt, mert némelyik része igen romos állapotban van és korlátok sincsenek, amiben meg lehetne kapaszkodni. Felfelé kanyargó szűk utcákon juthatunk fel a bejárathoz, ahol lélegzetelállító látvány fogad bennünket. Innen ráláthatunk a város színes házaira, a kikötőre és a szemben lévő aprócska szigetre, amin egy templom is helyet kapott. Képeslapra illő látvány, de ha körbesétáljuk a várat, a túloldalt húzódó Valtos Beach-et is megpillanthatjuk, sőt tiszta időben a távolban kivehetőek Paxos és Antipaxos szigeteinek a körvonala is. Az erődítményt eredetileg a 13. században építették, később a velenceieké lett, majd többször is török kézre került, sőt egy ideig a britek is birtokolhatták. A hányattatott sorsú vár ma is őrzi ezeknek a koroknak az emlékeit, a bejárat fölött például egy szárnyas oroszlán emlékeztet a velencei időkre.

Akár magyar nyelvű étlapot is kaphatunk

Pargán nincsenek nagy távolságok, ugyanakkor a település domboldalra épült, így az utcák kissé meredeknek tűnhetnek azok számára, akik a teljesen sík terephez szoktak. Érdemes bepakolnunk a bőröndünkbe kényelmes cipőt, itt a magassarkúnak biztosan nem vesszük hasznát. Sétáink során is legyünk körültekintőek ugyanis a görögök szeretnek veszélyesen élni, a szűk sikátorokban bármikor felbukkanhat egy-egy száguldó robogó.

Ami pedig az árakat illeti, útitársainkkal beszélgetve megállapítottuk, hogy Parga talán kissé drágább hely, mint például Paralia vagy Sarti, de alapvetően nincs nagy különbség a többi görög üdülővároshoz képest. Vannak késő estig nyitva tartó szupermarketek, ahol beszerezhetjük az alapvető élelmiszereket, és a város tele van hangulatos éttermekkel, néhol még magyar nyelvű étlapot is kaphatunk. Tipikus szórakozóhelyet itt nem találunk, diszkózene helyett legfeljebb klasszikus görög dallamokra rophatjuk a tengerparti tavernákban. Elhelyezkedését tekintve kiváló helyen fekszik a város, az év nagy részében süt a nap, viszonylag ritkán esik az eső, a tengervízben pedig májustól október elejéig bátran lehet fürdeni. Augusztusban van a legmelegebb, ekkor már biztosan szükségünk lehet a napernyőkre, szeptember végétől az éjszakák egyre hűvösebbé válnak, így előfordulhat, hogy esténként már szükség lesz legalább egy vékony kardigánra.

A csodálatos kilátás miatt érdemes egy kis kirándulást tenni a Pargától körülbelül 8 kilométer távolságra lévő, Anthousa városa fölött emelkedő Ali pasa várához is. A bátrabbak akár gyalog is eljuthatnak ide egy félnapos túra keretében, de a lustábbak számára ott van a partmenti sétánytól induló kisvasút, ami egy szűk fél órás zötykölődés után szinte a vár bejáratánál tesz le bennünket. Bevallom, mi is a könnyebb utat választottuk, és idegenvezető segítségével jártuk be a 400 méter magasan lévő romokat. A panoráma egyedülállóan szép, innen a fehér vitorlások aprócska pontoknak tűnnek és csodásan kirajzolódnak a távoli öblök, szigetek.

Pargán egyszerűen nem lehet unatkozni, ha már mindhárom strandot kipróbáltuk, bebarangoltuk a török bazársort, kigyönyörködtük magunkat a várban, kipróbáltuk a helyi tavernákat, eltöltöttünk egy órácskát a várossal szemben lévő kis szigeten, a Panagián, ahova akár át is lehet úszni, akkor is számtalan kirándulási lehetőség közül választhatunk. A kikötőből menetrendszerinti hajójáratok indulnak Korfura, Paxos és Antipaxos-szigetére, valamint Jón-szigeteki hajótúrán is részt vehetünk. Vízitaxival eljuthatunk a Sarakiniko és a Lichnos Beachre, ahol érdemes szintén egy-egy strandolós napot eltölteni.

Az ezerarcú Epirusz

A dimbes-dombos Epirusz régió a tengertől eltávolodva is rengeteg szárazföldi kikapcsolódási lehetőséget kínál. Igen népszerű célpont például az Acheron-forrásvidék, ahova rengeteg helyi utazási iroda szervez fakultatív utat. Az „Acheron” név ismerősen csenghet azok számára, akik egy kicsit is ismerik a görög mitológiát (olvashattunk róla Vergilius Aeneisében és Dante Isteni színjátékában is), hiszen a régiek hite szerint ez az alvilág folyója, amelyen Kharón, az alvilági révész szállítja a holt lelkeket.

Érdemes egy napot eltölteni a régió székhelyén, Ioanninában is, ahol isteni, mézédes baklavát lehet kóstolni, de nem szabad kihagyni a kontinens legmélyebb szurdokát, a Vikosz-kanyont sem. Bár tériszonnyal küzdőknek nem kifejezetten ajánlott, aki teheti, mindenképp keresse fel egyszer. Összesen 20 kilométer hosszan húzódik, falai pedig elérik a 900 méter magasságot is. Ha van elég bátorságunk lenézni a mélybe, megpillanthatjuk a Voidomatis-folyó kéklő vizét, de előfordulhat, hogy csak a fehér medret látjuk, a szárazabb időszakokban ugyanis teljesen ki szokott száradni.

Igazi ezerarcú régió Epirusz, amelynek van még egy előnye a tengerpartja és a hegyvidéki tájai mellett: Görögország északnyugati csücskeként közvetlenül határos Albániával, így az utazni vágyók bátran belevághatnak egy albán kiruccanásba is. Egy-két órán belül eljuthatunk akár a világörökség részét képező Butrint romvárosáig és a hangulatos albán üdülővárosig, Sarandáig sem kell sokat utazni. Erről azonban majd egy következő bejegyzésben mesélek!

Kapcsolódó bejegyzés: 

Kalimera, Paralia!

Kirándulás Pozsonyba

Pozsonyban eddig csak átutazóban jártunk, átsuhantunk a Duna fölött átívelő hídon és távolról néztük, hogyan magasodik a város fölé az impozáns, négyszögletű vár. Már ekkor eldöntöttük, egyszer majd közelebbről is szemügyre vesszük a szlovák fővárost.

Egy borongós, szombat reggelen, még kissé álmosan szálltunk fel a Pozsonyba tartó buszra. Útközben eleredt az eső, így az izgalmas várakozást felváltotta egy kis aggodalom: nem szerettük volna, ha egész nap esernyőt tartva kell várost néznünk. Szerencsére nagyjából két óra múlva Pozsonyban már csak a tócsák emlékeztettek a reggeli égszakadásra.

Eltévedni nem lehet

A buszállomás nagyjából negyedórára van a belvárostól és mivel szeretünk sétálni, gyalog indultunk el célunk felé. Bár a biztonság kedvéért vittünk magunkkal térképet (igen, kissé régimódiak vagyunk), ám e nélkül sem tévedtünk volna el: a vár és a Mihály-kapu hagymakupolás tornya remek tájékozódási pontként szolgál, legyünk bárhol a városban, előbb-utóbb megpillanthatjuk valamelyiket.

A központba érve az úgynevezett sétatéren kötöttünk ki, amelynek éke a Szlovák Nemzeti Színház és az előtte álló Ganümédész-kút. A tér szinte mindig nyüzsög, igazi fesztiválhelyszín ez, alig van az évnek olyan időszaka, hogy ne legyen itt felállítva egy ideiglenes színpad a különböző zenészek, előadók számára. Árusok árulják fabódékban portékáikat, kapható itt mindenféle szuvenír, a vár kicsinyített másától egészen a legismertebb pozsonyi nevezetességeket ábrázoló hűtőmágnesig, képeslapig. Természetesen rengeteg a turista, akiknek szállásért sem kell messzire menniük, hiszen a tér egyik felén helyezkedik el a Carlton Hotel impozáns, több száz éves épülete.

Sorban állás egy szoborért

A sétatértől nem kell messzire mennünk, hogy rábukkanjuk a város egyik legismertebb szobrára. Kandi nem más, mint egy csatornából leskelődő, vidám férfialak. Bár központi helyen van, bevallom, csak nehezen találtuk meg, hiszen leginkább előre néztünk és nem a földön keresgéltük a látnivalókat. Végül gyanús lett, hogy az egyik saroknál feltűnően nagy tömeg ácsorog. Közelebb léptünk és megláttuk a kedves kis alakot. Nehéz volt hozzáférni, csaknem sorban állás volt a „kegyeiért”, hiszen mindenki vele akart fotózkodni, de ha már ott voltunk, kivártuk a sorunkat és sikerült egy közös képet készítenünk vele.

A belváros szerves részét képezik a hangulatos sétálóutcák, amelyek tele vannak kávézókkal, cukrászdákkal, fagyizókkal és éttermekkel. Ha elfáradtunk a városi sétában, érdemes beülni egy finom kávéra vagy éppen az utánozhatatlan helyi specialitásra, a sztrapacskára. A központot rend és tisztaság jellemzi, igazán jól esik a történelmi épületek között andalogni. Az egyik legszebb része a városnak a korzó, amelynek végén találjuk a város egyik szimbólumává vált Mihály-kaput. Egykor négy kapun keresztül lehetett belépni a városba, mára már csak ez az egy maradt belőlük. Jelenleg múzeum működik benne, de ha inkább kihagynánk ezt a kulturális programot, akkor is érdemes a toronyba felmenni, hiszen fentről csodálatos kilátás nyílik a városra.

Ha lenézünk a földre, a torony alatt találjuk az úgynevezett nulladik kilométert. Nem más ez, mint egy aranyozott kör, azt mutatva, hogy a világ fővárosai hány kilométerre fekszenek Pozsonytól. Sajnos csak utólag tudtuk meg, hogy a helyhez egy hiedelem is kötődik, amely szerint áthaladva a kapu alatt nem szabad egy szót sem szólnunk, különben nem sikerül a vizsgánk vagy ami talán még ennél is rosszabb: nem megyünk férjhez. Egy nap alatt összesen kétszer sétáltunk át alatta és mindkétszer beszélgettünk… Nos, most már nem tehetünk semmit, legfeljebb csak reménykedhetünk benne, hogy a babona ez esetben nem válik valósággá.

Magyar emlékek mindenhol

A várost járva az utcakövekbe ékelve koronát ábrázoló, aranyló szimbólumokat is felfedezhetünk, ezek jelzik az egykori koronázási útvonalat. A Szent Márton-székesegyháztól indulva áthalad a Mihály-kapu alatt és a koronázási dombnál ér véget. A magyarok számára igen jelentős nevezetesség a Mihály-kaputól nem is oly messze lévő egykori Magyar Királyi Kamara épülete is, amelyben 1848-ig a rendi országgyűléseket tartották.

Elhagyva a Szent Márton-székesegyházat és Pozsony egyik legismertebb épületét, a rokokó stílusban épült Jó Pásztor Házát, azaz az Óramúzeumot - amelyet a kontinens legszűkebb épületeként tartanak számon -, meredek utcákon felfelé kaptatva juthatunk el a várhoz. Bár először azt gondoltuk, ez bizony igen fárasztó séta lesz, lassú tempóban 10-15 perc alatt már ott voltunk a várkapunál és még csak ki sem melegedtünk közben.

Odafent szinte mindig garantált a tömeg, a várral szemben állva mindenki igyekszik egy-egy szelfit készíteni természetesen úgy, hogy a háttérben jól látszódjon a csodás panoráma a Duna-parttal és az Új híddal, amelyet az úgynevezett UFO díszít. Szó, mi szó, a híd pilléreire épített kilátó, amelyben egy étterem is helyet kapott, valóban egy repülő csészealj hatását kelti. Mielőtt azonban jobban megismerkednénk a földönkívülivel, érdemes még elidőzni a vár környékén.

A díszkert nemrég hatalmas átalakításon ment át, és gyakran az a vád éri, hogy túl kevés füves területet hagytak benne az építők, mégis azt kell mondanunk, hogy a végeredmény csodaszép lett. Igazi boldogság bejárni és elücsörögni a sövények között kihelyezett padokon. Aki vonzódik a történelmi emlékekhez, az akár több órát is eltölthet a vár felfedezésével, amelynek falain belül megtekinthető a kincstár gyűjteménye, valamint számtalan más tárlat is.

Látogatás a földönkívülinél

Elbúcsúzva a vártól elindultunk a Duna-part felé. Pozsonyban több kilátópont van, de a legnagyobb élményt kétségtelenül az UFO nyújtja. Már maga a megközelítése is nagyon érdekes: míg az autósok odafent haladnak a hídon, addig a gyalogosok egy szinttel lejjebb, a híd oldalában tudnak közlekedni. Ha eljutottunk a ferde pillérig, jegyet kell váltanunk, hogy aztán lifttel feljuthassunk az étterem szintjéig. Aki szeretne, bátran fogyaszthat is, a kör alakú étterem folyamatos, lassú, forgó mozgásban van, így étkezés közben az egész környékre ráláthatunk. Aki a kitűnő, ám kissé borsos árú fogások helyett csak a panorámára kíváncsi, öltözzön fel alaposan, hiszen az étteremmel ellentétben, a kilátó már nem fedett, ki kell hozzá menni a szabad levegőre és gyakran igen erős szél fúj odafent.

Természetesen a látványért megéri megküzdeni a széllel, hiszen tiszta időben nem csak Pozsonyra, hanem a szomszédos Ausztriára és Magyarországra is ráláthatunk. A távoli szélmalmok, a hófehér vár és a messzi panelházak apró maketteknek tűnnek, semmiképp nem szabad kihagyni ezt a nem mindennapi látványt.

Bár csupán egy napunk volt Pozsonyra, a főbb nevezetességeket ennyi idő alatt is sikerült megnéznünk. Hangulatos és barátságos város, arról nem is beszélve, hogy könnyen elérhető és viszonylag olcsó. Aki kedveli a városlátogatásokat, ne habozzon a szlovák főváros felé venni az irányt.

Kapcsolódó bejegyzések: 

Csodálatos Kassa!

A Felvidék csodás tájain