A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Európa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Európa. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. december 30., szerda

Tossa de Mar, a Costa Brava gyöngyszeme

A képek alapján már korábban nagyon megtetszett Tossa de Mar, de azt álmomban sem gondoltam, hogy ennyire magával ragad, amikor végre eljutok oda. A hangulatos kis utcácskák, a helyiek közvetlensége és a Costa Brava vadregényes tájai gondoskodtak róla, hogy ez a nyaralás örökké emlékezetes maradjon számomra.


Nem véletlenül hívják a Costa Brava gyöngyszemének Tossa de Mart, elfogulatlanság nélkül mondhatom, ez a legszebb, leghangulatosabb és legromantikusabb kisváros az egész környéken. Szerencsére nem ez a legfelkapottabb üdülőhely, hiányoznak belőle a hangos diszkók, zajos kocsmák. Nyugalom van, és hatalmas strandjain még a turizmus szempontjából legforgalmasabb hónapban, júliusban is találhatunk szabad helyet.


Szokásunkhoz híven utószezonban utaztunk, és nem csalódtunk: a szeptember végi napsugarak gyönyörű barnává varázsolták bőrünket röpke egy hét alatt. Bár amikor megérkeztünk, egy nagyobb égzengés fogadott bennünket: a viharos erejű szél alaposan felkorbácsolta a hullámokat, még a következő nap is tilos volt fürdőzni. Ezután viszont szinte egy felhőt sem láttunk az égen, a 25-26 fokos hőmérsékletet legalább 30-nak éreztük a napon, így még akkor is jól esett csobbanni a kristálytiszta, hűs vízben.


A Costa Brava, a „vad part” a francia határtól egészen Blanes városáig húzódik, egymást váltják a csodaszép sziklaszirtes szakaszok és a köztük megbúvó homokos, aprókavicsos strandok. A nyaralás alatt érdemes befizetni legalább egy hajókirándulásra, mert a tenger felől nézve csak még lenyűgözőbbnek tűnik a látvány. A korabeli halászfalvak mára népszerű üdülőközpontokká nőtték ki magukat, a legismertebbek közülük: Tossa de Mar, Lloret de Mar, Malgrat de Mar és Santa Susana.


Ava Gardner is beleszeretett

A közel 6 ezer lakosú Tossa de Mar látképét főként a parti sziklákra épített vár határozza meg, amely sokak számára ismerős lehet a spanyolországi prospektusokból. Ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor tulajdonképpen nem is várról, hanem egy bástyákkal ellátott várfalról van szó, amely a középkori városrészt öleli körbe. Az úgynevezett Vila Vella a 12. században épült és kétségtelenül Tossa leghangulatosabb része. Őrtornyaival évszázadokkal ezelőtt sikeresen védte meg a települést a kalóztámadásoktól. Az itt található terméskővel kirakott épületeket már csak nagyon kevesen lakják, vagy üresen állnak vagy éttermek üzemelnek bennük.



Legmagasabb pontján található egy világítótorony, a Far de Tossa, amelyben egy múzeum is működik. Talán mondanunk sem kell, a kilátás innen lélegzetelállító. Érdemes felsétálni napkeltekor vagy napnyugtakor, a kaktuszokkal borított meredek part a tengerrel felejthetetlen látványt nyújt.



Van a középkori városközpontnak még egy nagyon ismert nevezetessége: az egyik étterem mellett láthatunk egy arccal az öböl felé forduló, elmerengő női alakot. A hölgy nem más, mint Ava Gardner. És hogy mi köze az amerikai színésznőnek a kis spanyol városhoz? 1950-ben itt forgatta Pandora és a bolygó hollandi című filmjét, és a helyiek ma is szívesen emlékeznek vissza rá: a település idegenforgalma ezután lendült fel igazán.


Ami a közlekedést illeti, gyalogosan számolni kell némi emelkedővel, hiszen Tossa domboldalra épült, de nincsenek nagy távolságok, és eltévedni is nehéz. Bár a kis utcácskák meglehetősen hasonlítanak egymásra, mehetünk bármerre, előbb-utóbb a tengerparti sétányon lyukadunk ki. A helyiek érthető módon leginkább a turizmusból élnek, rengeteg a szuvenírbolt és számtalan étterem várja a nyaralókat. Nem érdemes kihagyni a spanyolok tengeri herkentyűkkel készül nemzeti ételét, a paellát, desszertként kérhetünk hozzá katalán krémet, amit aztán egy pohár finom borral öblíthetünk le. Vannak egyébként remek pizzériák is, és néhány helyen még magyar nyelvű étlapot is kaphatunk.


A strandolni vágyókat összesen három strand várja. Bár főként nagyszemű homok, apró kavics borítja mindet és viszonylag hamar mélyül, a kisgyermekes családok is megtalálhatják itt számításaikat. A legnagyobb strand, a Platja Gran, ami leginkább egy hatalmas patkó alakra emlékeztet, a vártól északra húzódik több száz méter hosszan. 


A vártól délre, az óváros túloldalán, a sziklák között megbújva találjuk a Platja d’es Codolart. Aprócska, mégis közkedvelt, itt mélyül a leglassabban a part és itt el lehet időzni a legkisebbekkel is.


A város legészakibb strandja a Platja de la Mar Menuda, amely a búvárok, no és persze fotósok egyik kedvence. Aki meglátja, egyből megérti miért: a parton kiemelkedik egy csodaszép szikla, amelynek a tetején egy megannyi vihart átvészelt fa magasodik. A látvány tényleg festői, szavakkal nehéz leírni.


Végig a Costa Braván

Tossáról érdemes az alig néhány kilométerre lévő Lloret de Marba is átruccanni busszal, sokak szerint ugyanis itt található a Costa Brava legszebb sétánya. Igazi nyüzsgő városról van szó, izgalmas éjszakai élettel, telis tele szórakozóhelyekkel, üzletekkel, éttermekkel. A fiatalok gyakran járnak át ide bulizni, és annak ellenére, hogy hiányzik a városból az a fajta romantika, amely Tossára annyira jellemző, itt is találunk megannyi szépséget. 


Talán nincs is olyan ember, akit ne ragadna magával a mediterrán életérzés, miközben a pálmafákkal szegélyezett sétányon sétál. Északra az 1940-ben épített vár látható, ha pedig déli irányba nézünk, a tengerről visszatérő halászokat váró asszony, Dona Marinera szobra tűnik fel. Innen egy kisebb túrával eljuthatunk a város erődjéhez, amelynek másik oldalán húzódik egy viszonylag csendes strand, a Platja de Fenals. Ez volt az egyik kedvencünk, annyira idilli, hogy azt éreztük, szívünk szerint az időt is megállítanánk.



Ha pedig még ennél is jobban szeretnénk elbújni a kíváncsi tekintetek elől, tovább sétálhatunk déli irányba, és megbújva sziklák között rábukkanhatunk arra a strandra, amelyet 2019-ben Európa egyik legszebbjének választottak. Ám a Cala Boadella nem csak a szépsége miatt vált híressé, hanem azért is mert ez a nudisták paradicsoma, így ne érjen bennünket felkészületlenül, ha leérve a partra megpillantunk néhány pucér feneket.



Folytatva a Costa Brava felfedezését, mindenképp látogassunk el a Tossától 20 kilométerre délre fekvő Blanesbe is. Menetrendszerinti hajójáratok nagyjából fél óránként indulnak, és alig háromnegyedóra alatt el is érhetjük úti célunkat. A hajók szinte mindegyike üvegfenekű, így útközben bármikor lemehetünk az alsó szintre, ha kíváncsiak vagyunk a víz alatti élővilágra. Néha a hajó egy pár perces szünetet is tart, a sziklák mellett lehorgonyozva a legénység megeteti a halakat. 



A kissé modern blanesi kikötőtől felfelé kaptatva egy tíz perces sétát követően jutunk el a Marimurtra botanikus kerthez. A világ legszebbjei közé tartozik, 16 hektáron több ezer virág- és növényfajt csodálhatunk meg. A kert legszebb pontja kétségtelenül az a pavilonra emlékeztető kilátópont a sziklák tetején, ahonnan órákig tudnánk gyönyörködni a Costa Brava mesés látványában.



Kalandozások Katalóniában és a Pireneusokban

A leghíresebb katalóniai látnivalók közé tartozik az égbe nyúló sziklák között húzódó bencés apátság, Montserrat. A világ egyik legismertebb zarándokhelye, a kolostor bejáratnál rendre hosszú sorok kígyóznak, hogy láthassák a híres fekete madonnát és kívánjanak tőle valamit. Montserratba viszont nemcsak a vallásos turistáknak érdemes ellátogatniuk. Siklón feljuthatunk a hegy csúcsára, több mint 1200 méter magasságba, ahonnan egészen pazar kilátás tárul elénk.



Ha időnk engedi, nyaralásunk alatt mindenképp szánjunk legalább egy napot Barcelonára, és ha valami igazán különleges kirándulásra vágyunk, látogassunk el a törpeállamba, Andorrába is. 



Szerpentines úton, a Pireneusok vonulatai között juthatunk el a fővárosba, Andorra la Vellába. Amerre csak nézünk, hegyeket látunk, az aprócska ország területén összesen 65 hegycsúcs található, átlagos tengerszint feletti magassága 1996 méter.


Andorra la Vella egy rendkívül tiszta, kulturált város, óvárosa igazi kuriózum: középkori hangulatú kőházakból, keskeny utcácskákból áll. Itt található például Európa egyik legrégebbi parlamentje, a 16. században épült Casa de la Vall, amely előtt szinte kötelezőnek éreztük, hogy készítsünk egy szelfit.



Sokan bevásárolni ugranak át Andorrába, hiszen náluk nincs adózás, vámmentes területről van szó, rengeteg termékhez olcsóbban lehet hozzájutni, mint például Spanyolországban. Bár az ország hivatalosan nem tagja az Európai Uniónak, ahogyan a spanyoloknak, úgy nekik is az euró a fizetőeszközük. Utastársaink közül többen tértek haza parfümökkel, édességekkel, konzervekkel megpakolt szatyrokkal. Mi a vásárlás helyett inkább nézelődéssel töltöttük időnket, hogy aztán új élményekkel gazdagabban eltöltsünk még egy strandolós, pihenős napot Tossa de Marban, mielőtt fájdalmas búcsút veszünk tőle és elindulunk haza, Magyarország felé.




2020. április 7., kedd

Európa legszebb nemzeti parkjában jártunk - Kirándulás a Plitvicei-tavakhoz

Horvátországot gondolatban hajlamosak vagyunk összemosni a nyaralással, pedig déli szomszédainknál a tengerparttól távolabb is találunk csodás helyeket. Hamarosan írok majd a főváros, Zágráb nevezetességeiről és útba ejtjük Varasdot is, most viszont egy lenyűgöző természeti kincset szeretnék bemutatni. A Plitvicei-tavak Nemzeti Park Magyarországról szinte karnyújtásnyira található, érdemes befizetni az utazási irodák által hirdetett buszos utak valamelyikére vagy autóba pattanni, mert a kirándulás tényleg felejthetetlen.


Nekivágunk a túrának

Amikor nagyjából ötórányi utazás után kora reggel megálltunk Európa egyik legszebb nemzeti parkjának parkolójában, még nehezen hittem el, hogy aznap tényleg több tucat vízesést fogunk látni. Körben mindenhol fák voltak, de víz, úgy tűnt, sehol. Áthaladtunk a bejáraton, majd egy gyors mosdószünet után felszálltunk a park területén közlekedő buszra, amely elvitt bennünket a felső tavakhoz. Végre tényleg megérkeztünk: innen lefelé haladva ejtettük útba a tavakat, vízeséseket. Többféle túraútvonal közül lehet választani egyébként, a legtöbben a közepes nehézségű 3-4 óra alatt végigjárható mellett döntenek - így tettünk mi is.


A folyók folyamatosan alakítják a tájat

A nemzeti parkot, amelynek területe közel 300 négyzetkilométer, 1945-ben alapították és három évtizeddel később, 1979-ben az UNESCO világörökségei közé választották. A világ legszebbjei között tartják számon, amit a róla készült fotók is bizonyítanak, de valójában csak akkor győződhetünk meg minderről, ha élőben is láttuk. Több folyó fut itt össze, ezek sodrása vájt utakat és hozott létre tavakat, vízeséseket a hegyvonulatban hosszú évek során. Fontos tudni, hogy a táj képe állandóan változik, hiszen a folyók még ma is folyamatosan alakítják a környezetet.

Összesen 16 tavat és közel 200 kisebb-nagyobb vízesést találunk a nemzeti park területén. A legmagasabban és a legalacsonyabban elhelyezkedő tó között nagyjából 134 méter a szintkülönbség.


Lefelé a felső tavaktól

A busz tehát a legmagasabban fekvő tónál tett le bennünket, innen kezdtük meg a túránkat. Lefelé végig fából készült, olykor nedves pallókon haladhatunk, így érdemes olyan cipőt választanunk a kirándulásra, ami amellett, hogy kényelmes, nem csúszik. A víz végig kristálytiszta, jól kivehetőek benne a vidáman úszkáló halak. A felső tórendszer egyik legszebb része a Labudovac vízesés, ahol 20 méter magasból zúdul a mélybe a víztömeg.




Nagyjából a bejárattal szemben hajóra szálltunk, ez vitt el bennünket az alsó tavakhoz, illetve az úgynevezett nagy réthez, ahol lehetőségünk volt étkezésre is. A vízi járműért nem kell külön fizetni, ára benne van a nem túl olcsó, 300 kunás felnőtt belépőben (2020-as adat – a szerk.). A réten van egy nagyobb étterem, de találunk itt mosdót és ajándéküzletet is, ahol képeslapot vagy akár hűtőmágnest is vásárolhatunk.


Irány a nagy vízesés

Ha kissé felfrissültünk, folytathatjuk utunkat az alsó tavakhoz, amelynek végpontján találjuk a legnagyobb attrakciót, a nagy vízesést. Itt már tényleg csak kapkodtuk a fejünket, ahova néztünk, mindenhonnan ömlött a víz, a tavak pedig türkizben pompáztak a napsütésben. A kirándulás megkoronázásaként jutunk el a fotókról már oly jól ismert hatalmas vízeséshez, amely összesen 78 méter magas és úgy néz ki, akár egy hatalmas fátyol.



Ekkorra már több száz fotót készítettünk és alaposan elfáradtunk a több órás séta során. De cseppet sem bántuk, a lényeg, hogy megúsztuk eső nélkül, csodás időnk volt és hazafelé a buszon bőven volt időnk kipihenni a fáradalmakat.

A történethez egyébként hozzátartozik, hogy eredetileg áprilisban utaztunk volna, ám akkor nem jött össze a megfelelő létszám, így végül júniusban, pont a születésnapomon került sor a kirándulásra. De talán így még jobban jártunk, hiszen ekkorra minden kizöldült, és legszebb pompájában csodálhattunk meg a nemzeti parkot. Ennél rosszabb születésnapom soha ne legyen!


Néhány hasznos infó, amire még szükséged lehet:


Kapcsolódó bejegyzés:

Az Isztriai-félsziget gyöngyszemei: Rabac és Labin

2020. március 31., kedd

Kétezer méter felett Tirolban

Két dolog van, ami gyermekkorom óta mindig elvarázsol: a tenger és a hegyek. Tirolban utóbbiból bőven kijutott, akkor életemben először juthattam el kétezer méter magasságba. Örök élmény marad, amit most igyekszem blogbejegyzés formájában újra felidézni.


Seefeld, a hangulatos osztrák kisváros

Seefeld neve leginkább a téli sportokat kedvelőknek csenghet ismerősen, hiszen névadója az olimpiai régiónak, amelyhez összesen öt település tartozik. A csendes kisváros Innsbrucktól körülbelül 20 kilométerre helyezkedik el, közel 1200 méterrel a tengerszint felett. Kétségtelenül télen fordul meg itt a legtöbb turista, de a többi évszakban is érdemes ide ellátogatni, van itt kaszinó, wellnessközpont és rengeteg túraútvonal indul a településről.



Ha nem vagyunk elég edzettek a túrázáshoz, felvonóval is eljuthatunk a környező hegyekhez. A Seefelder Joch kilátópont 2060 méter magasan található, innen ráláthatunk a kisvárosra és ha körbefordulunk, csodásan kirajzolódnak az Alpok hegyvonulatai. Fantasztikus élmény megtapasztalni azt a különös csendet, ami odafent honol. Órákat el lehet tölteni a táj szemlélésével, és ha nem félünk a meredek hegyoldalaktól és a mélységtől, gyalog felfedezhetjük a többi csúcsot is.




Innsbruck és a téli olimpia

Tirolban járva természetesen nem hagyhatjuk ki a tartomány székhelyét, az Alpok fővárosának is kikiáltott Innsbruckot sem. Vonattal utaztunk át Seefeldről, útközben pedig szinte végig követhettük szemünkkel a völgyekben kanyargó, smaragdszínű Inn folyót. Bár kirándulásunkkor épp ősz volt és még nem esett le az első hó, a környező hegyvonulatok hó nélkül is pazar látványt nyújtottak.
Innsbruckról a legszebb képeket egyértelműen a folyóparton, illetve a folyó felett átívelő hidakról lehet készíteni. A színes lakóházak önmagukban is nagyon takarosak, de a háttérben a hegyekkel, előtérben pedig a folyóval tényleg képeslapra illenek.


Érdemes néhány órát bolyongással tölteni az óvárosban. A Maria-Theresien-Strasse szinte mindig tele van turistákkal. Közkedvelt találkozóhely ez a helyiek számára is, üzletek sokasága várja a vásárlókat és több kávézó, kiülős hely is található itt. Az utca fontos részét képezi még a Hofkirche torony és az Anna-oszlop, no és persze a látképet ezúttal is a háttérben feltűnő hegyvonulatok teszik teljessé.



Innen már nem kell sokat mennünk a város egyik legismertebb nevezetességéig, az úgynevezett aranytetőig, azaz a Goldenes Dachl-ig. Nem más ez, mint egy gótikus stílusú kiugró ablakfülke, amit annak idején I. Maximilian császárnak építettek és tetejét több mint 2600 aranyozott rézlap borítja. Az épületben múzeum is működik, ha időnk engedi, nézzünk be, de kétségtelen, hogy a látvány kívülről a legszebb.


A nevezetességek sorában fontos megemlíteni még a diadalívet, amelyet a 18. században római minta alapján készíttettek Mária Terézia fiának eljegyzésére.


Bár a központtól némileg messzebb van, ha Innsbruckban járunk, semmiképp ne hagyjuk ki az 1964-es és az 1976-os téli olimpia helyszínét sem. Eljuthatunk ide tömegközlekedéssel is, de mi inkább gyalogoltunk, és milyen jól tettük! A felfelé vezető úton több kilátópont is van, ahonnan csodás fotókat készíthetünk a városról.


Célunkhoz érve megcsodálhatjuk az olimpiai ötkarikát és az új síugrósáncot is. Utóbbi 1999-ben készült el: mivel a régi már nagyon elavult, a sztárépítészt, Zaha Hadidot kérte fel a város, hogy tervezzen egy másikat. A végeredmény igazán modern és látványos lett.



A varázslatos Achensee

Már jóval indulásunk előtt eldöntöttem, ha egyszer Tirolban járok, mindenképp útba ejtem az Achensee-t. Amikor először megláttam fotón a tartomány legnagyobb tavát, azonnal beleszerettem. Szerencsére lehetőség adódott rá, hogy személyesen is megcsodáljam.


Pertisau az őszi időszakban meglehetősen kihaltnak tűnt, turisták szinte egyáltalán nem voltak, csupán a kiadó szállások tulajdonosai szépítgették, javítgatták épületeiket. Maga a település tipikus osztrák, a házak fából készült erkélyein piros muskátlik lógnak végig.



A tó vize kristálytiszta, csend és nyugalom volt mindenhol, csupán egy-két magányosan ringatózó vitorlást láttunk a vízen. Aki teheti, és van ideje, kiránduljon a környező hegyekben, hiszen fentről a látvány még festőibb.



Kapcsolódó bejegyzések:

Felejthetetlen élmények Karintiában - Így jártuk végig A szerelem útját

Bécs, ahogyan még nem láttam

Bécs téli arca