2012. március 31., szombat

Kalimera, Paralia!

Ezzel a köszöntéssel szeretném meginvitálni olvasóimat egy képzeletbeli görög körutazásra. Kiinduló állomásunk Paralia, ahol megmártózhatunk az Égei-tenger kellemes hőmérsékletű vizében. Ezt követően elindulunk a Meteorák irányába, majd visszafelé látogatást teszünk az ókori görög isteneknél, az Olümposzon. Biztonsági öveket becsatolni… Indulhatunk!


Egy kora őszi napon ragyogó napsütésben érkezünk meg a magyarok által csak Paraliaként emlegetett, görög tengerparti üdülővároskába. A település hivatalos neve Paralia Katerinis, azaz Katerini tengerpartja. Ez a helyes megfogalmazás, hiszen helyi lakosok tulajdonképpen nem lakják, az itt dolgozók is a (több mint negyvenezer lakosú) közeli városból járnak át ide.


A Thessalonikitől 55 km-re található Paralia az Olimposzi Riviéra gyöngyszeme, amely mára már Görögország egyik legkedveltebb turisztikai célpontjává vált. Nem volt ez mindig így: az üdülőváros neve csupán a ’80-as évek végén vésődött be a köztudatba, azóta azonban tömegével vonzza a nyaralni vágyó embereket.


Paraliának lassan mélyülő homokos tengerpartja van, ami hatalmas kövekből kialakított hullámtörőkkel van tagolva. Kellemes élményben lehet részünk, ha a néhány centis vízben gázolva a mediterrán napsugarakat magunkba szívva, a part mentén átsétálunk a szomszédos strandra, Olympic Beach-re.



Visszafelé sétálva hátunk mögött tiszta időben jól kivehetőek a közeli Olümposz hegy ormai, előttünk pedig már messziről kitűnik Paralia hatalmas fehér temploma. Este a város életre kel, utcáit ellepi a nyüzsgő embertömeg, kigyúlnak a helyi diszkók színes fényei és a tavernák is megtelnek élettel.


A következő napon elhagyjuk Pieria megyét és Thesszália felé vesszük az irányt, hogy felkeressük a Meteorákat. Utunkat megszakítjuk a Tempi-völgyénél, ahol meglátogatjuk a Agia Paraskevi templomot, majd megmosakodhatunk a szépség forrásában, ugyanis a legenda szerint mindenki, aki bevizezi magát ezzel a vízzel, széppé válik.



Rövid nézelődést követően Larissa városán keresztül folytatjuk utunkat a Meteorák felé. A sziklacsúcsok lábánál lehetőségünk nyílik szuvenírek vásárlására, illetve megnézhetjük, hogyan is készítik a festők az aranyszínnel bevont bizánci hatású ikonokat. Ezt követően indulunk felfelé a kolostorok irányába.



A Meteorák egy egyedülálló képződmény, mai formáját természeti erők alakították ki. Egykoron folyó csordogált ezen a vidéken, ennek, majd a szél munkájának köszönhetően eltűnt a hordalék és a homok, így maradtak meg szinte a semmiből kiemelkedő 200-300 méter magas sziklák.



A sziklák tetején lévő kolostorok építésének története a XII. századig vezethető vissza. Akkoriban érkeztek ide az első remeték, akik kezdetben a sziklák barlangjaiban laktak, majd a teljes elszigeteltség reményében kolostorokat kezdtek építeni a magasban.



A huszonegy kolostorból hat látogatható, ebből egyet apácák laknak. A sziklákra lépcsőn, illetve hidakon át juthatunk fel. Ha be akarunk lépni az erődítményekbe, tisztában kell lennünk a belső szabályokkal: csakis hosszú ujjú ruhában engednek be bennünket. (Korábban a nők egyáltalán nem is léphettek a szent építményekbe!)



Elhagyva a Meteorákat, tovább utazunk egy olyan helyre, amit Görögországban járva semmiképpen nem hagyhatunk ki! A görögök legmagasabb hegyéről, a mítoszokkal övezett Olümposzról van szó. Szerpentines út vezet fel az ógörög istenek lakhelye felé, nagyjából 950 méter magasan megállunk, kifújjuk magunkat a Stavros menedékháznál, ahonnan mesés kilátás nyílik az Égei-tenger partvidékére. (Feltéve, ha az időjárás kegyes hozzánk és nem túl párás a levegő...)



 Litochoro elbűvölő kis városán keresztül vezet az út az Olümposz egyik leggyönyörűbb szurdokához. Egy több mint fél órás túrát követően – festői sziklákkal körülvéve – jutunk el a Vythos-i vízeséshez, illetve a mellette lévő kis sziklamélyedéshez, amit más néven Zeusz fürdőkádjának is neveznek.



Visszatérve Litochoróba lehetőségünk nyílik ajándékok, képeslapok vásárlására, megcsodálhatjuk a hangulatos kis görög utcákat, a főtéren csobogó szökőkutat, illetve a csodaszép templomot, ami ingyenesen látogatható.



Mielőtt visszaindulnánk Paraliára, nem messze a távolról is kimagasló gyönyörű Platamonas-i vár mellett, még felkeresünk egy hangulatos, elhagyatott kis hegyi falucskát, Paleos Panteleimonas-t. A település érdekessége, hogy emberek már nem lakják (a lakosságot leköltöztették a hegyről), házai középkori formájukban, jó állapotban megmaradtak.



Hagyjuk, hogy a kihalt, hangulatos házak között, a szűk, kövekkel borított utcácskákon sétálva néhány perc alatt elvarázsoljon bennünket a korabeli görög település! Eltévedni nem lehet: akárhonnan indulunk, előbb-utóbb kilyukadunk a falucska központjában lévő templomnál. A közelben egy étterem is található, no meg macskák… mindenhol!



"Boldog az az ember, aki megengedheti magának, hogy az Égei-tengeren utazzék. Sok öröm van ezen a világon - nők, gyümölcs, eszmék - de, ha a buja nyár idején ezt a tengert szelheted, lelked a Paradicsomban se merülhetne mélyebbre a gyönyörben." (Kazantzakis)



Kapcsolódó bejegyzés:


Parga, a Jón-tengeri csoda

2012. március 10., szombat

Kirándulás a Bükkbe

A hosszú, végtelennek tűnő téli hónapok után végre megérkezett a várva várt enyhülés: a kellemes tavaszi szellő érintése kirándulásra csábít bennünket. Itt az alkalom a kimozdulásra, a Bükk lábánál fekvő kicsinyke település, Szilvásvárad és környéke kitűnő lehetőség a testmozgásra illetve a szellemi kikapcsolódásra.


Szilvásvárad-Szalajka-völgy – olvasható a felirat a fából készült vasútállomás épületén, ideje tehát leszállni a vonatról! Célirányosan elindulunk a házak felé, nem kell sokáig gyalogolnunk, amíg elérkezünk a lovaspályához, ahol jobbra kanyarodva találjuk a Szalajka-völgybe vezető utat.


A Szalajka-völgy a Bükki Nemzeti Park része, különleges magashegységi völgy, amelyet kétféleképpen közelíthetünk meg Szilvásvárad település felől: gyalog, nagyjából egy órás túra során, illetve választhatjuk az erdei kisvasutat is.



A Szilvásváradi Erdei Vasút, talán nem is hinnénk, már több mint száz éve működik. A vonatok a Fatelepről indulnak, az öt kilométer során két megállóhelyet érintenek, mire elérik a végállomást, a Szalajka-völgyet. Ez a rövidke, nagyjából húsz perces vonatozás az erdő mélyén, mondanom sem kell, fantasztikus élményt ígér minden utasnak.


Ha azonban a túrát választjuk, akkor lehetőségünk nyílik még közelebb kerülni a természethez. A séta közben a víz folyamatos csobogása kellemes zajforrás, hiszen az út közvetlenül a Szalajka-patak mentén halad végig. Elhagyva a Sziklaforrást, a pisztrángos-tavakat, lassan elérkezünk kirándulásunk csúcspontjához, a Fátyol-vízeséshez.


A Fátyol-vízesés egy hazánkban egyedülálló természeti képződmény, amely nem véletlenül Észak-Magyarország egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, évről évre rengeteg kirándulni vágyó ember keresi fel. A rohanó patakok lépcsőzetesen alakították ki a talajt, amin keresztül fátyolszerűen zúdul le a víztömeg.



Elhagyva a vízesést, kiérve az erdőből, egy hatalmas tisztás vár bennünket, ahol kifújhatjuk magunkat. Itt lehetőségünk nyílik piknikezni vagy éppen focizni, tollaslabdázni egyet. Pihenés után, látogassuk meg az Istállós-kői barlangot, amely innen már nincs túl messze.


Ha a meredek úton felkapaszkodtunk a barlanghoz és van még energiánk, visszasétálva Szilvásváradra, elindulhatunk a Milleniumi Kilátóhoz. Követve a kék sávot, kövekkel borított tanösvényen (három kisebb pihenőhellyel tarkítva) jutunk el a gyönyörűen kidolgozott, fából készített kilátóhoz, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a Bükkre.





Kapcsolódó bejegyzés: Lillafüred őszi színekben