A tihanyi visszhang nyomában

Már többször jártunk Tihanyban, de eddig csupán az apátságot és az onnan elénk táruló meseszép panorámát csodáltuk meg. Idén viszont nyakunkba vettük ezt a bájos kis települést, bejártuk hangulatos utcácskáit, felfedeztük a békésen hullámzó Belső-tavat és megtaláltuk az elveszettnek hitt visszhangot is.

Balatonfüredről menetrendszerinti hajójárattal 20 perc alatt átérünk Tihanyba. Ha ezt a lehetőséget választjuk, a kikötőtől egy igen meredek úton juthatunk el az apátsághoz. Mi ezúttal autóval utaztunk, így egyből a városközpontban találtuk magunkat. Mivel éppen a júliusi hőség tombolt, nem lepődtünk meg a hatalmas tömegen, amely fogadott bennünket. Úgy tűnt, a többség szívesen legelteti a szemét a bazársoron, az emberek különböző szuveníreket vásárolnak, na és persze levendulát!

A levendula kellemes illatát már messziről érezni lehet. Ez a nyugtató hatású, lila virágú növény a délebbi országokban őshonos, de például itt, a Balaton mellett is hatalmas ültetvények találhatóak. Aratása a nyár közepén történik, így nagy részük ott jártunkkor sajnos már virág nélkül árválkodott.

A félszigeten, az egykori tihanyi vulkán helyén alakult ki a Külső- és a Belső-tó. Előbbi mocsaras területe nem látogatható, utóbbi viszont körüljárható, horgászatra is kiváló, sőt, télen akár korcsolyázásra is használható.

Sétánkat a Levendula Ház Látogatóközpontnál kezdtük, ahol egy fából épített pallósoron, a nádason keresztül beláthattuk az egész tavat, és táblák segítségével információt kaphatunk az itt élő állatfajokról is. Kíváncsiságomat felkeltette a kiírás: vajon tényleg látunk-e a környéken vidrát, esetleg ürgét? Nos, szerencsénk volt, a tó mentén, egy padról némán szemlélve a tájat, egyszer csak előbukkant egy földalatti lyukból egy láthatóan éppen az ebédje után kutató szürke kis rágcsáló!

A Belső-tó valóban csodálatos. A csónakokkal teli stég mellől a lágyan fodrozódó víz még az éppen szemben lévő apátságot is visszatükrözi. Azonban nemcsak az emberek, hanem a kutyák is jól érzik magukat itt, számukra ugyanis van egy kijelölt fürdetőhely, ahol a forró nyári hőségben lehűthetik magukat.

A XI. század végén épült Tihanyi Apátság hófehér épülete királyként magasodik a félsziget, és a Balaton fölé. Megéri ide is felkapaszkodni, hiszen az I. András temetkezőhelyeként is ismert templom mellől pazar kilátás nyílik a magyar tengerre.

Miközben az apró vitorlásokat szemléljük a kékeszöld árnyalatban pompázó vízen, egy rövid sétát követően eljuthatunk a Visszhang-dombra, ahol egy fából készült tábla jelzi a legendás echót. Korábbi tapasztalataink alapján azt gondoltuk, a visszhang már rég eltűnt, de azért mégis megpróbálkoztunk egy hangos kiabálással. A kiírás szerint, ha egy rövid, mély hangrendű szót kiáltunk az apátság felé, akkor annak faláról néhány másodperc múlva visszaverődik a hangunk. És láss csodát, egy rövid szünet után idén mi is meghallottuk az általunk kiejtett köszöntést, a „Hahóóóó!”-t!

Kapcsolódó bejegyzés: Balatonfüred és a balatoni nyár

Balatonfüred és a balatoni nyár…

Ez alkalommal egyik kedvenc magyar városomba szeretném elkalauzolni az olvasóimat, egy olyan helyre, amely engem olyannyira elvarázsolt, hogy hosszú-hosszú évek óta minden nyáron visszatérek ide legalább egy hetet eltölteni. Balatonfüred, amely nem csupán a fürdőzési lehetőségeiről ismert, mediterrán éghajlatával, a folyton nyüzsgő kikötőjével, a Tagore sétánnyal és kulturális rendezvényeivel méltán vívta ki a Balaton északi partjának fővárosa címet.

A város egyik legmeghatározóbb épülete és ma is működő intézménye a reformkori városközpontban található Állami Szívkórház, amely a múltban is rengeteg irodalmárnak, politikusnak hozott már gyógyulást. Az épületet gyönyörűen rendben tartott park övezi, fákkal, virágokkal illetve a Kossuth Lajos Forrással. A forrásnál megkóstolhatjuk az úgynevezett füredi savanyúvizet, amelyet már a XVIII. században gyógyvízzé nyilvánítottak.

A Szívkórház betege volt az indiai Nobel-díjas költő, Tagore is, aki a gyógyulása örömére fát ültetett a Balaton parton. Tettét még jó néhányan követték, így kialakítva a Tagore-sétányt. A fát állítók emléktáblái mellett a magyar történelem jeles személyiségeinek mellszobrait is megtaláljuk itt. (például Deák, Kisfaludy)

A sétány felől elindulva a kikötő felé találjuk a Halász és a Révész szobrát, akiknek lábát megsimogatva, a hagyomány szerint, a látogató visszatér Balatonfüredre. (És valóban! Nincs olyan alkalom, hogy ne érintenénk meg a csizmájukat...)

„…a Balaton-vidék egy bájos menyasszony, ki vőlegényére vár, minden ponton új bájait tárja fel; mentül tovább nézzük, annál szebbnek látjuk, s bár nevessenek ki érte, én azt mondom, hogy az egész táj mosolyog.” Ez az idézet Jókai tollából származik, aki Balatonfüreden írta Az aranyember című művét. Ha ellátogatunk a Jókai Mór Emlékházba, belecsöppenhetünk a Jókai család mindennapjaiba és megismerhetjük a regény keletkezésének körülményeit is.

Az emlékház közvetlen közelében található a 2010-ben felújított Vaszary Villa, amely ma kulturális eseményeknek, aukcióknak és kiállításoknak ad otthont. A művészet iránt érdeklődők egy kávé mellett kibeszélhetik élményeiket az épület bejáratánál található Vaszary Kávézóban.

Ha Füreden járunk, semmiképpen se hagyjuk ki a Kisfaludy Galériát és Blaha Lujza nyaralóját. De ha éppen kirándulni lenne kedvünk és felfedezni a természetet, egy rövid túra keretében, a Tamás hegyen felfelé, eljuthatunk a Jókai kilátóba, ahonnan nemcsak hogy ráláthatunk a Tihanyi félszigetre, gyönyörű látképként szinte az egész Balaton elénk tárul! A kilátóhoz nem messze, a 120 méter hosszú mészkőbarlang, a Lóczy barlang várja az érdeklődőket.

Nyár lévén azonban, természetesen kell, hogy szóljunk a strandolási lehetőségekről is. Balatonfüreden három fizetős strand található. Ezek közül az első (a Tagore-sétány felől megközelítve) az Eszterházy-strand, amely leginkább a nagycsaládosokat várja: a balatoni fürdőzés mellett, kellemes hőmérsékletű medencébe is csobbanhatnak a vendégek. Balatonarács felé tovább sétálva találjuk a Brázay-strandot, amely kifejezetten a csendes pihenésre vágyók telephelye. A strandolók nyugalmát még a néhány éve erre a strandra épített kalandpark sem zavarja. Néhány méterrel arrébb, Arács felé haladva, találjuk a harmadik strandot, a Kisfaludyt, amely be kell valljam, a hosszú évek alatt a kedvencünkké vált! A strand területe hatalmas. Fiatalos hangulatával (mindig szól a zene), sportolási lehetőségeivel (nem csupán vízibicikli, hanem például strandfoci, illetve röplabdapálya is található itt), rendezvényeivel (sportjátékok, koncertek) igazán a szívünkhöz nőtt.

Ki-ki maga döntse el, milyen fajta kikapcsolódásra vágyik! Egy dolog azonban biztos: Balatonfüredben nem lehet csalódni, itt mindenki jól fogja érezni magát. Ez az a város, ahova mindig visszahúz a szívem…

Kapcsolódó bejegyzés: A tihanyi visszhang nyomában