A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Írország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Írország. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 22., szerda

Barangolások Észak-Írországban

A Belfastban töltött néhány hónap alatt szerencsére volt alkalmam kicsit jobban körülnézni a szigeten. Az észak-ír fővárosból egy rövid buszos utazást követően Antrim megye atlanti partvidékén lélegzetelállító látvány fogadott bennünket.


Az Óriások útja, azaz a Giant’s Causeway alig néhány kilométerre fekszik a whiskey gyártásáról is ismert városkától, Bushmillstől, illetve Portrushtól. Az UNESCO által a világörökség részévé választott terület vulkáni tevékenység által jött létre és körülbelül 40000 szabályos sokszög alakú bazaltoszlopot foglal magában.


Ez a csodás természeti képződmény több millió évvel ezelőtt alakult ki és nyerte el mai formáját. Akkoriban ezen a területen nagy volt a vulkáni aktivitás. A kitöréseket követően a láva folyamatos lehűlése alakította ki ezeket a szabályos, szorosan egymás mellé illesztett, puzzle jellegű bazaltoszlopokat. A világon csupán néhány helyen találkozhatunk hasonló képződményekkel - Magyarországon a Badacsonyi-hegységben.



A korabeli ember számára kezdetben elképzelhetetlennek tűnt, hogy a természet képes legyen ilyen alkotásokra, így egy monda terjedt el a bazaltoszlopok létrejöttével kapcsolatban. A legenda szerint ugyanis két óriás (egy ír és egy skót) viaskodásából jött létre: az ír utat épített, hogy eljusson a skótig, ellenfele azonban megijedt tőle és lerombolta azt. Így kapta a nevét az Óriások útja - és valóban a bazaltoszlopok másik része Skóciában található.


Ma a Giant’s Causeway nyitott a turisták számára, a kirándulók több útvonalon járhatják be a területet. Sétálhatunk közvetlenül a part mentén, hullámok zaját hallgatva, de választhatjuk a hosszabb utat is (érdemes!), ha szeretnénk felülről is látni a festői tájat.



Távolodva az Óriások útjától, a Causeway Coastal útvonalat követve, következő megállónk a Dunluce Castle. A romos, elhagyatott vár gyönyörű, regénybe illő formájával kiemelkedik a tengerparti sziklákon. Háttérben a végtelen kék tengerrel már sok-sok festőt megihletett.



A bejáratnál többnyelvű tájékoztatót – még magyart is – kaphatunk a vár regényes történetéről. Az erődítmény eredetijét a XIII. században építették, normann stílusban, majd néhány évszázaddal később renoválták. Egy hatalmas vihar következtében azonban a vár konyhája leomlott és a tengerbe zuhant. Az írek szerint ez volt a tündérek bosszúja, amiért az itt lakók rabul ejtettek egy tündérlányt.


Ha már a Causeway Coastal Route-on járunk, semmiképpen ne hagyjuk ki Carrick-a-Rede kötélhidat. Aki elég bátor, néhány fontért cserébe akár át is kelhet az évente újracsomózott, 30 méterrel a tenger fölött himbálódzó hídon. Az átkelőt körülbelül kétszáz éve használták először, amikor is halászok igyekeztek átjutni a túlsó szigetre. Ha sikeresen átértünk a túloldalra, szemünket a festői sziklás-homokos tengerparton pihentethejük.




Kapcsolódó bejegyzések: Belfast, Belfast..., Írország szíve: Dublin

2011. december 14., szerda

Írország szíve: Dublin

Még a nagy-britanniai (egészen pontosan belfasti) tartózkodásom alatt volt szerencsém egy napot eltölteni az ír fővárosban, Dublinban. A „Republic” – ahogyan az észak-írek nevezik – nincs túl messze Belfasttól, busszal három óra alatt oda lehet érni, így egy-két napos kirándulásnak bármikor beiktatható.
Nos, Dublin egy tipikus főváros: véleményem szerint Belfast sokkal nyugodtabb, barátságosabb település. Dublin főutcája nagyon zsúfolt: tele mindenféle emberrel, a bűvészektől elkezdve az utcazenészeken át a tüntetőkig... A város alapvetően Budapestre emlékeztet engem, valószínűleg a sok híd miatt, hiszen Dublin is egy folyó (River Liffey) két partjára épült. De ne vonjunk le messzemenő következtetéseket egyelőre, ezen írásomban szeretném részletesen bemutatni ezt a nyüzsgő, de annál érdekesebb nagyvárost!


Megérkezésünket követően a folyó mentén elindultunk a városközpont felé. Dublin nevezetességei többnyire a déli városrészben találhatóak, de az északi részen feltétlenül meg kell említeni az O’Connell Streeten található postahivatalt. Bevallom, soha nem gondoltam volna, hogy ez a gyönyörű műemlék-jellegű épület a General Post Office…


Ezt követően – az utca folytatásaként – az O’Connell hídon keresztül (a híd szélesebb, mint amilyen hosszú!) átsétáltunk a város déli részére, a történelmi városközpontba, ahol a rengeteg látnivaló között rábukkantunk a bár-negyedre. Ahová csak néztünk, jellegzetes ír pubokat láttunk, hívogatva bennünket egy pint Guiness-re. A kocsmák között megtaláltuk a méltán híres messziről pirosló Temple Bart is.


Az is jól érezheti azonban magát Dublinban, akinek már elege van a nyüzsgő nagyvárosból, hiszen a forgalmas sétálóutcáktól nem messze hatalmas parkok vannak kialakítva fákkal, tavakkal. Megálltunk tehát egy kicsit pihenni, kifújni magunkat.


A pihenő után felkerestük Dublin nevezetes egyetemét, a Trinity Collage-ot, amely Írország legrégibb felsőfokú intézménye. A campus udvarán találhatóak a különböző fakultások csodálatos épületei, a téren középen pedig kiemelkedik Thomas Davis monumentális emlékműve. Az egyetem könyvtárában őrzik egyébként a méltán híres ősi ír kódexeket, például A kelták könyvét is.


Az ír fővárosban járva nem hagyhattuk ki a normann stílusban épült csodálatos Dublin Castle-t sem, amelyet volt szerencsénk belülről is megcsodálni. Ezt követően folytattuk tovább a sétánkat az írek védőszentjéről elnevezett, gyönyörű gótikus stílusban épült, Szent Patrik-székesegyházig.



További látványosságok, amelyeket semmiképpen sem érdemes elmulasztani, ha véletlenül Dublinba vetődnénk: a Bank of Ireland csodálatos klasszicista épülete, a Parlament, a folyó partján található és azonnal szembetűnő Custom House és természetesen az ír sör otthona, a mindenki számára nyitott és látogatható Guiness gyár!