Felejthetetlen élmények Karintiában - Így jártuk végig A szerelem útját

Többnyire a városlátogatások híve vagyok, de jól esik néha az aktív kikapcsolódás – különösen, ha mindez egy meseszép helyen történik. Karintiában minden megvan, ami ehhez kell: pazar túraútvonalak, festői tavak és semmihez sem fogható vendégszeretet. Ezúttal 4 napunk volt, hogy bejárjuk és felfedezzük a Millstätti-tó környékét.

Helyi sajtokat kóstoltunk

Már sokat hallottam „A szerelem útja” túráról, és most végre én is végigjárhattam ezt a csodaszép útvonalat. Kirándulásunkat a Millstätti-tó északi részén, 1800 méter magasan lévő Alexander hütténél kezdtük, ahol mintegy erőgyűjtésként még megkóstoltuk a helyi sajtkülönlegességeket és elkortyolgattunk egy kellemes kis bodzaitalt, miközben a tó szépségében gyönyörködtünk. A rögtönzött tízórai után pedig elindultunk felfelé a hegyre.

Festői szépségű táj

Virágzó rétek, fenyvesek és legelésző tehenek tették még hangulatosabbá az alpesi tájat, miközben mi észrevétlenül tettük meg az utat. A táv nagyjából 8 kilométer, amelyet közepes tempóban körülbelül 5 óra alatt lehet megtenni. A szintkülönbség 275 méter, ám a túrázáshoz kevésbé szokottaknak sem kell aggódniuk, az út egyáltalán nem megterhelő.

Nem csak szerelmeseknek

És hogy miért hívják a túrát A szerelem útjának? Az út során összesen 7 pad van kihelyezve, amelyen nem csak elücsöröghetünk, hogy megpihenjünk egy kicsit és gyönyörködjünk az előttünk elterülő tó látványában, hanem elmélyedhetünk az emberi kapcsolatokat érintő gondolatainkban és érzelmeinkben. Különböző kérdések várnak itt bennünket, például „hol ismerted meg a kedvesedet?” vagy éppen „mit szeretsz a legjobban benne?”, válaszainkat pedig egy-egy könyvbe írhatjuk. Az út végén egy különleges, gránátokkal megtöltött fémkaput találunk, amelyen átlépve megpillanthatjuk a tavat teljes terjedelmében. Ez az a túra, amely szerelmeseknek, pároknak és a túrázás megszállottjainak egyaránt ajánlott, hiszen az élmény mindenki számára felejthetetlen lesz.

Biciklitúra a tó körül

A második nap biciklire pattantunk és végigtekertük a tó két végpontja közötti szakaszt Seebodentől egészen Döbriachig. A tó déli oldalán az erdőn keresztül, szinte érintetlen természeti környezetben, nem aszfaltozott úton lehet kerékpározni. Aki útnak indul, számítson az emelkedőkre, de nem kell aggódni, hiszen választhatunk magunknak elektromos kerékpárt is, amellyel szinte megerőltetés nélkül barangolhatjuk be a tó varázslatos környékét. A kalandvágyók akár körbe is tekerhetik a Millstätti-tavat, mi ezúttal a hajót választottuk közlekedési eszközként, hogy visszajussunk Seebodenbe.

Romantika és kikapcsolódás

A tó mentén hangulatos osztrák városkákat találunk, ahol érdemes egy-egy kellemes sétát tennünk. Betérhetünk a vendéglőkbe, hogy végigkóstoljuk a remek karintiai borokat, kézműves söröket, kiváló minőségű halakat és az itteni specialitásokat. Természetesen a fürdőzésről sem szabad megfeledkeznünk, a tó (csaknem 150 méter mély) vize remek lehetőséget nyújt az úszni vagy éppen halászni vágyóknak, de érdemes kipróbálnunk a helyi fürdőházakat és wellness-szolgáltatásokat is.

Az út biztosításáért köszönetet mondunk a Karintiai Turisztikai Hivatalnak!

Kapcsolódó bejegyzések: 

Bécs, ahogyan még nem láttam

Bécs téli arca

Kétezer méter felett Tirolban

A festői Felsőtárkányi-tó

Bár már nagyon sokat hallottam a Felsőtárkányi-tó szépségéről, akármilyen közel is található a lakóhelyemhez, valamiért soha nem jártam ott. Tudom, hiba volt, és idén nyáron úgy éreztem, ezt feltétlenül be kell pótolnom. Az apropót pedig az adta, hogy végre megleptem magamat egy új fényképezőgéppel, és úgy gondoltam, ez az ideális helyszín, hogy kipróbáljam legfrissebb szerzeményemet!

Felsőtárkány a Bükk hegység lábánál fekvő település, kevesebb, mint 4 ezren lakják. Egertől északi irányban mindössze hat kilométerre helyezkedik el, kerékpárral is könnyen megközelíthető. Túrák kedvelt kiindulópontja, itt található a tárkányi vár romja, és innen indul az erdei kisvasút is. Utóbbi ma már csupán öt kilométeren közlekedik szabad- és munkaszüneti napokon Felsőtárkány Fűtőháztól Stimeczházig.

A kisvasút közvetlen közelében, a fák ölelésében, kissé elrejtve találjuk a festői szépségű tavat, amelyet meglátva egyből megértettük, manapság miért is olyan népszerű ez a helyszín esküvők rendezésére. A part mentén magányos csónakok ringatóznak, miközben a környező fákat visszatükröző vízen a molnárkák csendes táncukat járják.

A település határában számtalan patak csordogál, amelyet források táplálnak. A tárkányi tó is ezeknek köszönhetően, mesterségesen jött létre a Szikla-forrás felduzzasztásával a XVIII. században. Néhány évvel ezelőtt a parton parkot alakítottak ki padokkal, asztalokkal, ahol piknikezhetünk, sőt, grillezhetünk és szalonnát is süthetünk.

Igazi paradicsom ez a horgászok számára is, Felsőtárkány számos horgászversenynek adott már otthont. Halat egész évben lehet itt fogni, hiszen a tó vize télen sem fagy be. Az uszonyosok is jól érezhetik magukat, ugyanis a forrásnak köszönhetően a vízhőmérséklet a legnagyobb forróság idején is 20 Celsius fok alatt marad.

Biciklitúrára fel! - Avagy fedezzük fel a Tisza-tavat két keréken

Mindig is szerettem biciklizni, de hosszabb kerékpártúrába soha nem mertem belevágni. Egészen tavaly nyárig, amikor is elindultunk, hogy felfedezzük a Tisza-tavat. Nem terveztük, hogy teljesen körbetekerjük, csupán addig, ameddig bírjuk. Végül Poroszlótól Kisköréig jutottunk (oda-vissza körülbelül 60 km), de a kirándulás olyan hatást tett ránk, hogy már akkor eldöntöttük, hamarosan a déli oldalt is felfedezzük.

Poroszlótól indultunk tehát, a vasútállomástól a településen keresztültekerve jutottunk a tóhoz, ahol aztán felhajtottunk a gátra és jobbra kanyarodva megkezdtük utunkat Sarud irányába. Az út végig sík terepen halad, így a kezdő biciklistáknak sem kell megijedniük a hosszabb távtól. Nem is beszélve a csodálatos környezetről, ami kifejezetten megkönnyíti az előrehaladást!

Miközben gyönyörködtünk a csendesen ringatózó, napfénytől csillogó víztükörben, az ártéri erdők lombos fáiban és a nádasokban, szinte észrevétlenül róttuk a kilométereket. A túra során állandó kísérőink voltak a gémek, sirályok és a többi vízimadár, sőt, abban a szerencsében volt részünk, hogy útközben egy réti sast is megpillanthattunk.

A kirándulás alatt egyébként érdemes több pihenőt is beiktatni (még akkor is, ha nem fáradtunk el), és a töltésről lesétálni a tóhoz, ahol a horgászok által kitaposott parton, a fűzfák árnyékában fogyaszthatjuk el a tízórainkat, vagy éppen az ebédünket. Amennyiben már meguntuk a táskánkban összenyomódott szendvicseket, a túra során útba ejtett strandokon lángost is ehetünk, majd továbbindulás előtt megmártózhatunk a hűs vízben.

A gáton haladva szerencsére többnyire nincs nagy forgalom, mi is csupán néhány autós horgásszal találkoztunk. Elhagyva Sarudot, utunk háromnegyed részét követően, Dinnyéshát után már láthatóvá vált a kiskörei víztorony, amelyet végül célul tűztünk ki magunk elé.

Beérve a településre eljutottunk a zsilipig, amelynek hídján átkelve a kalandvágyó biciklisek folytathatják útjukat a déli part mentén Abádszalók irányában. Itt mi is megálltunk szusszanni egyet, majd elindultunk vissza, Poroszló felé.

Bevallom, utunk végéhez közeledve az előttünk magasodó viharjelzők oszlopai segítségével már számoltam a még hátra lévő kilométereket, másnap pedig izomlázzal küzdve igencsak nehézkesen keltem fel az ágyból… Ekkor azonban már nem bántam ezt sem, hiszen a Tisza-tónál ért élmények mindenért kárpótoltak.

Kapcsolódó bejegyzés: Egy Tisza-tavi kirándulás története