Kétszer átrepültünk a kontinens felett, láttuk az Európai
Parlament épületét, sétáltunk a világ egyik legszebb terén és megettük életünk
legfinomabb gofriját – mindezt egyetlen nap alatt. Bebizonyítottuk, nem lehet
többé kifogás sem az idő, sem a pénz - Brüsszel a fapados légitársaságoknak
köszönhetően tényleg bárki számára elérhető!
Indulás hajnalban
Néhány óra alvás után még szinte félálomban értünk ki a Liszt
Ferenc Repülőtérre, ahol megittuk a reggeli kávénkat és elfogyasztottuk a
szendvicsünket. Ettől valamelyest feltöltődtünk energiával - de erre szükség is
volt, hiszen egy mozgalmas és hosszú napnak néztünk elébe. 2 óra várakozás a
terminálon és körülbelül 2 óra repülés után landoltunk a Charleroi Repülőtéren.
Innen még 46 kilométerre van a belga főváros, szerencsére előre felkészültünk
és még az interneten megvásároltuk és kinyomtattuk a transzferbuszra jogosító
jegyünket, így egyből fel is pattantunk a repülőtér előtt várakozó, fél
óránként induló járműre. A busz a Bruxelles-Midi állomáson tett le bennünket,
amely nagyjából 20 perc sétára van a belvárostól. Gyorsan rápillantva a
térképünkre elindultunk egyenesen az úton, amely a célunk felé vezetett. A
központ felé közeledve az épületek egyre látványosabbá, míg az utcák egyre
hangulatosabbá váltak. Egyszer csak feltűnt előttünk egy nagyobb tömeg,
amelyből már sejteni lehetett, megérkeztünk az első fontos nevezetességig, a
híres pisilő kisfiú szobráig. Először mi magunk is alig vettük észre, hiszen a
Manneken Pis meglepően kicsit, mindössze 58 centiméter. Ott jártunkkor éppen
piros-kék ruhába volt öltöztetve, szabadon lévő kezébe pedig egy trombitát
nyomtak.
Európa egyik legszebb tere
Miután megcsodáltuk a szökőkutat, folytattunk utunkat a
világ egyik leghíresebb főtere, a macskaköves Grand Place felé. Szerencsére nem
kellett sokáig gyalogolnunk a januári hidegben, hamarosan elénk tárult az
UNESCO Világöröksége, ami ezúttal is zsúfolásig tele volt járókelővel. Bármerre
fordultunk, a látvány egészen csodálatos volt, a városháza és a céhek pompás
épületei képzeletben a XVIII. századba repítettek bennünket.
Rövid nézelődés és fotózás után indultunk is tovább, hogy
megkeressük a térképünkön előre bejelölt nevezetességek közül a legközelebbit.
Ha egynapos útra indulunk idegenvezető nélkül, érdemes már előre megtervezni,
mi az, amit mindenképp meg szeretnénk nézni, nehogy csak a nap végén vagy
esetleg otthon derüljön ki számunkra, hogy kihagytunk valamit. A következő
betervezett látnivaló számunkra a Szent Hubert Királyi Galéria volt. A pazar
üvegablakos sétálóutcában, az egyik legrégebbi bevásárlóközpontban nem csak
luxusüzletek, hanem művészgalériák és kávézók is vannak, ahol beülhetünk egy életet
belénk lehelő finom kávéra, mint egykor tette ezt Victor Hugo vagy éppen
Alexandre Dumas is.
Pont mint Párizsban
Az árkádtól nem messze találjuk az egyik legcsodásabb
brüsszeli nevezetességet a párizsi Notre-Dame mintájára épült Szent Mihály és
Szent Gudula Székesegyházat. A fejedelmi épület 64 méter magas tornyaival
magasodik a városrész fölé és gótikus stílusával egyből rabul ejti az ide
látogatót. Itt kicsit megpihenve rápillantottunk a térképünkre, ami szerint a
további nevezetességekhez el kell hagynunk a központot. Vehettünk volna jegyet
a helyi tömegközlekedésre, ám úgy gondoltuk, az Atomium kivételével szinte mindenhova
eljuthatunk gyalog is, így végül a séta mellett döntöttünk. Mielőtt azonban elindultunk
volna a következő célpontig, nem tudtunk ellenállni tovább a gofri
csábításának. Egész nap éreztük a finom, friss sütemény illatát a városban, itt
volt hát az ideje, hogy végre meg is kóstoljuk! Mit mondjak? Egyszerűen isteni
volt és egyáltalán nem hasonlított a nálunk ismert verziójára!
Régi és modern
Immár gofrival a gyomrunkban indultunk tovább, hogy elsőként
saját szemünkkel is megcsodálhassuk a képekről már jól ismert brüsszeli királyi
palotát, majd pedig az innen még nagyjából 20 perc sétára lévő diadalívet. A
nevezetességhez egy nagyobb park is tartozik, az úgynevezett Cinquantenaire.
Nevét onnan kapta, hogy a belga állam fennállásának 50. évfordulójának és az
ugyanekkor (1880-ban) megrendezett világkiállítás alkalmából készült el. A park
természetesen leglátványosabb része maga a diadalív, amelynek tetejét egy
négyesfogat szobra díszíti.
Nem maradt más hátra, mint utoljára Brüsszel modern városrészét
is felkeresni az Európai Parlament épületével. Bár bennünket nem nyűgözött le
az üvegablakos épületek és irodaházak látványa, jó érzéssel töltött el a
gondolat, hogy a tévéhíradók egyik legtöbbet emlegetett helyén vagyunk.
Készítettünk néhány fotót a tagállamok zászlói előtt és szétnéztünk a közeli
parkban, mert mondanunk sem kell, Brüsszelben még a legforgalmasabb részeken is
találunk egy kikapcsolódásra alkalmas, nyugalmas helyet.
Végül visszasétáltunk a belvárosba, vettünk még egy üveg
kitűnő belga sört, búcsút intettünk a főtérnek és elindultunk a buszpályaudvar
felé, hogy időben kiérjünk a repülőtérre, hogy aztán egy igen mozgalmas nap végén
már Budapesten hajthassuk álomra a fejünket.
