Klosterneuburg után visszabuszoztunk Bécs központjába, ahol az őszi színekben pompázó Városligetben, azaz a Stadtparkban tettünk egy nagy sétát. A 65 hektáros területen, a fák között, a park közepén egy nagyobb tó található, amely tele van jól megtermett vadkacsákkal.
Az 1862-ben megnyitott Városligetben a természeti szépségek mellett számos emlékművet és szobrot fedeztünk fel, köztük olyan híres emberekét, mint Strauss, Schubert vagy éppen Lehár Ferenc. A füves területek mellett még ősszel is szebbnél szebb virágágyások tarkítják a parkot, az egyik legérdekesebb a Kursalonnak keresztelt épület előtt található virágóra.
A parkot egyébként a Wien folyó szeli ketté. A vízfolyás a több mint száz évvel ezelőtti szabályozásnak köszönhetően ma már leginkább patakhoz hasonlít: beton közé szorították, ám így is látványos, egy gyönyörű sétányon sétálhatunk mellette.
A nap második felét múzeumlátogatásra szántuk. A Schönbrunni kastély bejárása mellett eddig kevés időt szenteltünk a kultúrának, ezúttal azonban bepótoltuk: felkerestük a Bécsi Szépművészeti Múzeumot. Az épület már kintről is csodaszép, de amikor belépünk az ajtón, szinte a szavunk is elakadt, különösen a szemben lévő lépcső tetején lévő csodaszép Canova szobor láttán.
A Kunsthistorisches Museum Wien falain belül számos állandó kiállítás megtekinthető, található itt többek között egyiptomi, közel-keleti, antik görög és római gyűjtemény, de a kurátorok a modernebb stílusok kedvelőinek igényeit is igyekeznek kielégíteni, ott jártunkkor például Lucian Freud tárlata fogadott bennünket. A múzeum bejárására talán egy egész nap is kevés lenne, sajnos mi sem tudtunk mindent megnézni, záráskor szó szerint ki kellett bennünket tessékelni az épületből...
A hétvége során felkerestük még a 76 méter magas kupolával rendelkező lenyűgöző, barokk stílusban épült Karlskirchét, majd ellátogattunk Savoyai Jenő egykori nyári rezidenciájához, a Belvedere palotához, amelynek parkjában a ködös idő ellenére ezúttal is sokáig bolyongtunk.
Bár az adventi időszak nyüzsgését valamelyest sikerült elkerülnünk, a városközpontban viszonylag nagy tömeggel találkoztunk, azzal ugyanis nem számoltunk, hogy november közepén megnyitják a karácsonyi vásárt… Még szerencse, hogy a Rathaus előtti pavilonok közötti lökdösődés által okozott bosszúságunkat némileg kompenzálta a nagy bögre, forró punsch!
Az esti fények felgyulladása után tettünk egy utolsó nagy sétát a elmaradhatatlan bécsi nevezetességek között is, a Népkertben különösen látványos volt a kivilágított, hófehérnek tűnő Theseus templom, valamint a Hofburg félkörívben elhelyezkedő csodaszép épülete az éppen felkelő teliholddal.
Kapcsolódó bejegyzések:
