Kétezer méter felett Tirolban

Két dolog van, ami gyermekkorom óta mindig elvarázsol: a tenger és a hegyek. Tirolban utóbbiból bőven kijutott, akkor életemben először juthattam el kétezer méter magasságba. Örök élmény marad, amit most igyekszem blogbejegyzés formájában újra felidézni.

Seefeld, a hangulatos osztrák kisváros

Seefeld neve leginkább a téli sportokat kedvelőknek csenghet ismerősen, hiszen névadója az olimpiai régiónak, amelyhez összesen öt település tartozik. A csendes kisváros Innsbrucktól körülbelül 20 kilométerre helyezkedik el, közel 1200 méterrel a tengerszint felett. Kétségtelenül télen fordul meg itt a legtöbb turista, de a többi évszakban is érdemes ide ellátogatni, van itt kaszinó, wellnessközpont és rengeteg túraútvonal indul a településről.

Ha nem vagyunk elég edzettek a túrázáshoz, felvonóval is eljuthatunk a környező hegyekhez. A Seefelder Joch kilátópont 2060 méter magasan található, innen ráláthatunk a kisvárosra és ha körbefordulunk, csodásan kirajzolódnak az Alpok hegyvonulatai. Fantasztikus élmény megtapasztalni azt a különös csendet, ami odafent honol. Órákat el lehet tölteni a táj szemlélésével, és ha nem félünk a meredek hegyoldalaktól és a mélységtől, gyalog felfedezhetjük a többi csúcsot is.

Innsbruck és a téli olimpia

Tirolban járva természetesen nem hagyhatjuk ki a tartomány székhelyét, az Alpok fővárosának is kikiáltott Innsbruckot sem. Vonattal utaztunk át Seefeldről, útközben pedig szinte végig követhettük szemünkkel a völgyekben kanyargó, smaragdszínű Inn folyót. Bár kirándulásunkkor épp ősz volt és még nem esett le az első hó, a környező hegyvonulatok hó nélkül is pazar látványt nyújtottak.
Innsbruckról a legszebb képeket egyértelműen a folyóparton, illetve a folyó felett átívelő hidakról lehet készíteni. A színes lakóházak önmagukban is nagyon takarosak, de a háttérben a hegyekkel, előtérben pedig a folyóval tényleg képeslapra illenek.

Érdemes néhány órát bolyongással tölteni az óvárosban. A Maria-Theresien-Strasse szinte mindig tele van turistákkal. Közkedvelt találkozóhely ez a helyiek számára is, üzletek sokasága várja a vásárlókat és több kávézó, kiülős hely is található itt. Az utca fontos részét képezi még a Hofkirche torony és az Anna-oszlop, no és persze a látképet ezúttal is a háttérben feltűnő hegyvonulatok teszik teljessé.

Innen már nem kell sokat mennünk a város egyik legismertebb nevezetességéig, az úgynevezett aranytetőig, azaz a Goldenes Dachl-ig. Nem más ez, mint egy gótikus stílusú kiugró ablakfülke, amit annak idején I. Maximilian császárnak építettek és tetejét több mint 2600 aranyozott rézlap borítja. Az épületben múzeum is működik, ha időnk engedi, nézzünk be, de kétségtelen, hogy a látvány kívülről a legszebb.

A nevezetességek sorában fontos megemlíteni még a diadalívet, amelyet a 18. században római minta alapján készíttettek Mária Terézia fiának eljegyzésére.

Bár a központtól némileg messzebb van, ha Innsbruckban járunk, semmiképp ne hagyjuk ki az 1964-es és az 1976-os téli olimpia helyszínét sem. Eljuthatunk ide tömegközlekedéssel is, de mi inkább gyalogoltunk, és milyen jól tettük! A felfelé vezető úton több kilátópont is van, ahonnan csodás fotókat készíthetünk a városról.

Célunkhoz érve megcsodálhatjuk az olimpiai ötkarikát és az új síugrósáncot is. Utóbbi 1999-ben készült el: mivel a régi már nagyon elavult, a sztárépítészt, Zaha Hadidot kérte fel a város, hogy tervezzen egy másikat. A végeredmény igazán modern és látványos lett.

A varázslatos Achensee

Már jóval indulásunk előtt eldöntöttem, ha egyszer Tirolban járok, mindenképp útba ejtem az Achensee-t. Amikor először megláttam fotón a tartomány legnagyobb tavát, azonnal beleszerettem. Szerencsére lehetőség adódott rá, hogy személyesen is megcsodáljam.

Pertisau az őszi időszakban meglehetősen kihaltnak tűnt, turisták szinte egyáltalán nem voltak, csupán a kiadó szállások tulajdonosai szépítgették, javítgatták épületeiket. Maga a település tipikus osztrák, a házak fából készült erkélyein piros muskátlik lógnak végig.

A tó vize kristálytiszta, csend és nyugalom volt mindenhol, csupán egy-két magányosan ringatózó vitorlást láttunk a vízen. Aki teheti, és van ideje, kiránduljon a környező hegyekben, hiszen fentről a látvány még festőibb.

Kapcsolódó bejegyzések:

Felejthetetlen élmények Karintiában - Így jártuk végig A szerelem útját

Bécs, ahogyan még nem láttam

Bécs téli arca

Felejthetetlen élmények Karintiában - Így jártuk végig A szerelem útját

Többnyire a városlátogatások híve vagyok, de jól esik néha az aktív kikapcsolódás – különösen, ha mindez egy meseszép helyen történik. Karintiában minden megvan, ami ehhez kell: pazar túraútvonalak, festői tavak és semmihez sem fogható vendégszeretet. Ezúttal 4 napunk volt, hogy bejárjuk és felfedezzük a Millstätti-tó környékét.

Helyi sajtokat kóstoltunk

Már sokat hallottam „A szerelem útja” túráról, és most végre én is végigjárhattam ezt a csodaszép útvonalat. Kirándulásunkat a Millstätti-tó északi részén, 1800 méter magasan lévő Alexander hütténél kezdtük, ahol mintegy erőgyűjtésként még megkóstoltuk a helyi sajtkülönlegességeket és elkortyolgattunk egy kellemes kis bodzaitalt, miközben a tó szépségében gyönyörködtünk. A rögtönzött tízórai után pedig elindultunk felfelé a hegyre.

Festői szépségű táj

Virágzó rétek, fenyvesek és legelésző tehenek tették még hangulatosabbá az alpesi tájat, miközben mi észrevétlenül tettük meg az utat. A táv nagyjából 8 kilométer, amelyet közepes tempóban körülbelül 5 óra alatt lehet megtenni. A szintkülönbség 275 méter, ám a túrázáshoz kevésbé szokottaknak sem kell aggódniuk, az út egyáltalán nem megterhelő.

Nem csak szerelmeseknek

És hogy miért hívják a túrát A szerelem útjának? Az út során összesen 7 pad van kihelyezve, amelyen nem csak elücsöröghetünk, hogy megpihenjünk egy kicsit és gyönyörködjünk az előttünk elterülő tó látványában, hanem elmélyedhetünk az emberi kapcsolatokat érintő gondolatainkban és érzelmeinkben. Különböző kérdések várnak itt bennünket, például „hol ismerted meg a kedvesedet?” vagy éppen „mit szeretsz a legjobban benne?”, válaszainkat pedig egy-egy könyvbe írhatjuk. Az út végén egy különleges, gránátokkal megtöltött fémkaput találunk, amelyen átlépve megpillanthatjuk a tavat teljes terjedelmében. Ez az a túra, amely szerelmeseknek, pároknak és a túrázás megszállottjainak egyaránt ajánlott, hiszen az élmény mindenki számára felejthetetlen lesz.

Biciklitúra a tó körül

A második nap biciklire pattantunk és végigtekertük a tó két végpontja közötti szakaszt Seebodentől egészen Döbriachig. A tó déli oldalán az erdőn keresztül, szinte érintetlen természeti környezetben, nem aszfaltozott úton lehet kerékpározni. Aki útnak indul, számítson az emelkedőkre, de nem kell aggódni, hiszen választhatunk magunknak elektromos kerékpárt is, amellyel szinte megerőltetés nélkül barangolhatjuk be a tó varázslatos környékét. A kalandvágyók akár körbe is tekerhetik a Millstätti-tavat, mi ezúttal a hajót választottuk közlekedési eszközként, hogy visszajussunk Seebodenbe.

Romantika és kikapcsolódás

A tó mentén hangulatos osztrák városkákat találunk, ahol érdemes egy-egy kellemes sétát tennünk. Betérhetünk a vendéglőkbe, hogy végigkóstoljuk a remek karintiai borokat, kézműves söröket, kiváló minőségű halakat és az itteni specialitásokat. Természetesen a fürdőzésről sem szabad megfeledkeznünk, a tó (csaknem 150 méter mély) vize remek lehetőséget nyújt az úszni vagy éppen halászni vágyóknak, de érdemes kipróbálnunk a helyi fürdőházakat és wellness-szolgáltatásokat is.

Az út biztosításáért köszönetet mondunk a Karintiai Turisztikai Hivatalnak!

Kapcsolódó bejegyzések: 

Bécs, ahogyan még nem láttam

Bécs téli arca

Kétezer méter felett Tirolban

Bécs, ahogyan még nem láttam

Sokadik bécsi kirándulásom időpontjául ezúttal egy novemberi hétvégét választottam. Az osztrák fővárosban őszies, kissé ködös idő fogadott, de ez sem akadályozott meg bennünket abban, hogy időnk nagy részét a szabadban töltsük. Ez alkalommal igyekeztünk Bécs egy olyan arcát megismerni, amit eddig még nem sikerült: olyan helyeket fedeztünk fel, amelyekről talán egy kicsit kevesebb szó esik az útikönyvekben.

Kirándulásunkat az egyik elővárosban, Klosterneuburgban kezdtük. A Duna-parti település busszal és vonattal könnyen megközelíthető Bécs felől. Legismertebb nevezetessége, a III. Babenberg Lipót alapította Ágoston-rendi apátság már messziről kitűnik a többi épület közül. A barokk stílusban épült műemlék belülről is megcsodálható, itt található az ország legrégebbi pincészete és egy csodás kert is igazi növényritkaságokkal.

A kolostorhoz egy szép templom is tartozik, itt készült el Ausztria első gótikus kápolnája. A két impozáns épület előtti téren egy hatszögletű oszlop magasodik. Michael Knab alkotását, az úgynevezett Tutzsäulét gondosan kidolgozott bibliai motívumok tarkítják.

Klosterneuburg után visszabuszoztunk Bécs központjába, ahol az őszi színekben pompázó Városligetben, azaz a Stadtparkban tettünk egy nagy sétát. A 65 hektáros területen, a fák között, a park közepén egy nagyobb tó található, amely tele van jól megtermett vadkacsákkal.

Az 1862-ben megnyitott Városligetben a természeti szépségek mellett számos emlékművet és szobrot fedeztünk fel, köztük olyan híres emberekét, mint Strauss, Schubert vagy éppen Lehár Ferenc. A füves területek mellett még ősszel is szebbnél szebb virágágyások tarkítják a parkot, az egyik legérdekesebb a Kursalonnak keresztelt épület előtt található virágóra.

A parkot egyébként a Wien folyó szeli ketté. A vízfolyás a több mint száz évvel ezelőtti szabályozásnak köszönhetően ma már leginkább patakhoz hasonlít: beton közé szorították, ám így is látványos, egy gyönyörű sétányon sétálhatunk mellette.

A nap második felét múzeumlátogatásra szántuk. A Schönbrunni kastély bejárása mellett eddig kevés időt szenteltünk a kultúrának, ezúttal azonban bepótoltuk: felkerestük a Bécsi Szépművészeti Múzeumot. Az épület már kintről is csodaszép, de amikor belépünk az ajtón, szinte a szavunk is elakadt, különösen a szemben lévő lépcső tetején lévő csodaszép Canova szobor láttán.

A Kunsthistorisches Museum Wien falain belül számos állandó kiállítás megtekinthető, található itt többek között egyiptomi, közel-keleti, antik görög és római gyűjtemény, de a kurátorok a modernebb stílusok kedvelőinek igényeit is igyekeznek kielégíteni, ott jártunkkor például Lucian Freud tárlata fogadott bennünket. A múzeum bejárására talán egy egész nap is kevés lenne, sajnos mi sem tudtunk mindent megnézni, záráskor szó szerint ki kellett bennünket tessékelni az épületből...

A hétvége során felkerestük még a 76 méter magas kupolával rendelkező lenyűgöző, barokk stílusban épült Karlskirchét, majd ellátogattunk Savoyai Jenő egykori nyári rezidenciájához, a Belvedere palotához, amelynek parkjában a ködös idő ellenére ezúttal is sokáig bolyongtunk.

Bár az adventi időszak nyüzsgését valamelyest sikerült elkerülnünk, a városközpontban viszonylag nagy tömeggel találkoztunk, azzal ugyanis nem számoltunk, hogy november közepén megnyitják a karácsonyi vásárt… Még szerencse, hogy a Rathaus előtti pavilonok közötti lökdösődés által okozott bosszúságunkat némileg kompenzálta a nagy bögre, forró punsch!

Az esti fények felgyulladása után tettünk egy utolsó nagy sétát a elmaradhatatlan bécsi nevezetességek között is, a Népkertben különösen látványos volt a kivilágított, hófehérnek tűnő Theseus templom, valamint a Hofburg félkörívben elhelyezkedő csodaszép épülete az éppen felkelő teliholddal.

Kapcsolódó bejegyzések:

Bécs téli arca

Felejthetetlen élmények Karintiában - Így jártuk végig A szerelem útját

Kétezer méter felett Tirolban

Bécs téli arca

Már második alkalommal volt szerencsém Bécsbe látogatni – mindkétszer télen, nem is akármilyen időben: először hatalmas hóviharban, másodszor pedig metsző hidegben. Nem volt kegyes hozzám az időjárás, de ez semmit nem vett el Bécs szépségéből, a város a hideg évszakban is csodálatos!

Ha az osztrák fővárosban járunk, kirándulásunkat érdemes Schönbrunnban kezdeni. (A belvárosból metróval is könnyen megközelíthető.) Az itt található kastélyt az osztrák Versailles-nak is nevezik, nem véletlenül: a XVIII. században épült gyönyörű épületet annak idején Mária Terézia kedvenc tartózkodási helyeként tartották számon. A belépő, bár nem olcsó, mindenképpen megéri az árát: végigjárhatjuk a stílusosan berendezett korabeli szobákat, ezáltal bepillantást nyerhetünk a Habsburgok mindennapjaiba.

Nem csupán a káprázatos épület miatt érdemes azonban idelátogatni: a kastély mögötti parkban is órákat bolyonghatunk. Igaz, a virágágyások télen üresek és a fák is kopárak, így is gyönyörű látványban lehet része annak, aki ebben a zord évszakban látogat Schönbrunnba. Ha kedvünk tartja és van elég energiánk hozzá, mindenképpen sétáljunk fel a Gloriette-hez, ugyanis innen ráláthatunk az egész városra és a környező dombokra.

Elhagyva Schönbrunnt, a belváros szívében találjuk Bécs másik szimbolikus építményét, a Stephansdomot. A gótikus Szent István Székesegyház kimagaslik a városközpontból, egy kis lépcsőzéssel akár felmászhatunk a mintegy száz méter magas déli toronyba is, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a városra. A székesegyházon belül azonban lehetőségünk nyílik a csendes nézelődésre és ajándékok vásárlására is a Domshopban.

Szintén ingyenesen látogatható a barokk stílusban épült Peterskirche. Érdemes benézni, hiszen a Szent Péter templom Bécs második legrégebbi épülete és rendkívül gazdag belső díszítéssel bír: freskók, jellegzetes barokk szobrok és csodálatos oltárok találhatók benne.

Folytatva utunkat elérkezünk a különböző stílusban épült császári palotához, a Hofburghoz. Az épületegyüttesben – a várhoz ugyanis időről időre hozzáépítettek egy-egy épületet – látogathatók a királyi szobák és itt található a Sisi múzum is.

A Hofburghoz tartozik még több múzeum, így a Kunsthistorisches múzeum is, ahol nem akármilyen művészek festményeit láthatjuk: Caravaggio, Dürer vagy éppen Rembrandt képei is megtalálhatóak a kívülről is gyönyörű épületben. Szintén a királyi palota része a Burgtheater, azaz a bécsi nemzeti színház.

A színházzal szemben, az út túloldalán találjuk a neogótikus stílusban épült Rathaust. A városháza előtti téren a téli hónapokban karácsonyi vásárt tartanak, ezt követően pedig a bécsiek jégpályával kedveskednek a korcsolya szerelmeseinek.

A városházától jobbra, a Ringstrassén található az osztrák parlament monumentális épülete Pallasz Athéné lándzsát tartó hatalmas szobrával. A sugárút, amelyet a Világörökség részévé választottak, gyakorlatilag körbeöleli a városközpontot, melynek mentén olyan lenyűgöző épületeket láthatunk, mint az Operaház vagy éppen a Votivkirche.

Bécsben található a valamelyest Schönbrunnhoz hasonlító Belvedere palota is. A barokk épület Hildebrant tervei alapján készült, Savolyai Jenő kérésére. A kastélyhoz természetesen gyönyörű park is tartozik.

Bécs nevezetességeinek felsorolását szinte vég nélkül lehetne folytatni. Gondoljunk csak az eddig nem említett Praterre vagy éppen a Hundertwasserhausra… Egy biztos azonban: Bécsbe újra és újra vissza kell térni, hiszen az osztrák főváros mindig tartogat valami újat a számunkra. Én is így fogok tenni, de legközelebb már egy kicsit jobb időben!

Kapcsolódó bejegyzések:

Bécs, ahogyan még nem láttam

Felejthetetlen élmények Karintiában - Így jártuk végig A szerelem útját

Kétezer méter felett Tirolban