A Felvidék csodás tájain

Sok-sok évvel ezelőtt az első külföldi utam alkalmával a Felvidéken jártam. Buszos túránk során a magyar határtól egészen Szlovákia szívéig, a Magas Tátráig hatoltunk, olyan természet és ember alkotta szépségeket hagyva magunk mögött, mint a dobsinai jégbarlang vagy éppen a mesés Szepesi vár.

A táj hazánktól távolodva fokozatos változáson megy keresztül, az eleinte még sík vidéket hamarosan felváltják a dimbes-dombos erdős területek, olyannyira, hogy a legelső állomásunkon, Dobsinánál már egy igen komoly emelkedőn kell felmásznunk, hogy eljuthassunk a jégbarlanghoz.

A méltán híres természeti képződményt csak gyalogosan lehet megközelíteni. Autóbuszunkkal leparkolunk az út mentén, majd egy kissé izzasztó túra keretében felkapaszkodunk a majd’ 1000 méter magas hegyre. Amennyire fárasztó azonban az út, annál szebb a látvány: körülöttünk végig hatalmas fenyőfák magasodnak az ég felé.

Felérve a barlanghoz, megváltva a belépőjegyünket, már a bejáratnál megcsap bennünket a jéghideg levegő. Még nyáron is érdemes tehát rétegesen felöltöznie annak, aki hasonló kirándulásra adja a fejét, hiszen odabent állandóan 0 C° körül van a hőmérséklet. A barlang, amely tulajdonképpen az Aggteleki-karszt szlovákiai folytatása, majd’ másfél kilométer hosszú, a jég vastagsága pedig helyenként eléri a 40 métert is. A dermesztő hidegben a természet által megformált alakzatok teszik még különlegesebbé ezt a lélegzetelállító sétát.

Elhagyva Dobsinát, miután kissé felmelegedtünk, folytatjuk kirándulásunkat az ország belseje felé. Érdemes elidőzni néhány percet az útba eső takaros kis települések egyikén, Vernárban is, ahol két gyönyörű templom is található. Az egyik különös szépséggel bír: az 1800-as években klasszicista stílusban épült görög katolikus kápolna.

Továbbhaladva lassan feltűnnek előttünk a Magas-Tátra hóval borított varázslatos hegycsúcsai. Poprádon tartunk egy újabb pihenőt, hogy megcsodálhassuk a hazánkból olyan nagyon hiányolt magaslatokat. A hegység a Kárpátok vonulatának legmagasabb része, amely a Gerlachfalvi-csúccsal tetőzik, 2655 méteren a tengerszint felett.

Elérve mini körutazásunk legtávolabbi pontját, ideje újra a magyar határ felé venni utunkat. Kissé izgatottan várom következő állomásunkat, Lőcsét, hiszen alig néhány hónappal a kirándulás előtt volt szerencsém olvasni Jókai Mór ezen városához kötődő klasszikusát, amelynek történései még frissen éltek emlékezetemben. A lőcsei fehér asszony legendáját máig őrzi a vastag fallal körülvett település.

 A város egyik nevezetes épülete a Szent Jakab-templom, amely kezdetben klasszicista stílusban épült, később azonban gótikus motívumokat is kapott. Érdemes belülről is megcsodálni az építményt, csodaszép freskók és oltárok díszítik a teret.

Közvetlenül a templom mellett található a régi, árkádos városháza. Eredetileg máshogy nézett ki, de az 1500-as években leégett. Jelenlegi alakját Schulek Frigyes tervei alapján nyerte el; napjainkban múzeum működik az épületben. Itt található a Rákóczi-szabadságharcot követően az árulóból hőssé vált fehér asszony, Korponayné Géczy Julianna híres festménye is, amely eredetileg a városkapun díszelgett.

Lőcse nevezetességei közé tartozik még a kupolás Evangélikus templom, a Thurzó-ház, illetve a főtéren álló szégyenketrec, ahova az elítélt bűnözőket zárták be századokkal ezelőtt.

Rövid városnézésünket követően folytatjuk utunkat a nap utolsó állomásához, a magyar történelem egy másik fontos emlékéhez, a Lőcsétől 15 km-re található Szepesi városhoz. A romos erődítmény látványa már messziről szemet gyönyörködtető: a több mint 600 méter magas dombon, szinte a semmiből emelkednek ki a még ma is szikárul álló falak.

A falu, Szepesváralja határában leparkolva, egy körülbelül 10 perces gyaloglást követően kapaszkodunk fel a várhoz, amelynek egyes részeit már a XI. században elkezdték építeni. Belépve az erődítménybe, először falazott oszlopokkal találkozunk, majd tovább sétálva jutunk el az egykori gótikus kapuhoz. 

Ezután érünk el a középső várudvarra, onnan pedig a bal oldalira, amely olyan nagy, hogy tulajdonképpen a környékről ide érkezett lakosságnak is védelmet nyújtott.

Visszatérve a középső udvarra, felfelé sétálva eljutunk a fellegvárhoz, ahonnan festői kilátás tárul a szemünk elé a környező területekre. Itt fent található egy kör alakú bástya, egy kápolna és maga a palota is. 

Ezen a helyen ma a Szepesi Múzeum tárlata látogatható, amelyben megismerhetjük a vár fordulatos történelmét és megcsodálhatjuk a középkori fegyvereket is.

A Felvidéknek mára ezzel búcsút intünk. A tartalmas és rendkívül eseménydús nap fáradalmait már hazafelé, az Eperjesen és Kassán át vezető úton, az autóbuszban pihenjük ki.

Kapcsolódó bejegyzések:

Csodálatos Kassa!

Kirándulás Pozsonyba

Magyarország tetején - Ezúttal a Mátrában jártunk

Egy napos májusi délelőttön útra keltünk, hogy felfedezzük Magyarország legmagasabb pontját és annak környékét. Utunk során bejártuk az egész Mátrát, Kékestetőt érintve, Sástótól Sirokig.

Gyöngyös városát elhagyva, nem messze Mátrafüredtől találjuk hazánk legmagasabban fekvő tavát, a Sástót. Az üdülőhellyé kialakított környék a horgászok és a csónakázni vágyók kedvelt célpontja. A tó természetes módon jött létre, ám a 60-as években emberi segítségre volt szükség, hogy kikotorják, és ne lepje be azt teljesen az üledék és a növényzet.

A Sástó közelében kilátót építettek, amelyet eredetileg fúrótoronynak szántak. A sárga emelvény csak esőmentes időben használható, a kilengése elég nagy, ráadásul arrafelé gyakran fúj a szél. A kilátásért azonban mindenképpen érdemes fellépcsőzni, hiszen fentről az egész Mátra belátható.

Továbbindulva szerpentines út vezet felfelé a több mint 30 éve épült, Kékestetőn található tévétorony felé. Elérve a csúcsot, amelyet már csak gyalogosan közelíthetünk meg, egy nemzeti színre festett szikla jelzi az 1014 méter magasságot.

Innen indul Magyarország egyik leghosszabb sípályája, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a sík területekre. A panoráma ennél szebb már csak a 180 méter magas toronyból lehet, a kilátóként is funkcionáló építmény ugyanis belépő ellenében szabadon látogatható.

Utolsó állomásunk a Mátra keleti végében található siroki vár volt. A vulkáni eredetű hegy, amelyen a romos építmény fekszik, már messziről magaslik, lustáknak így nem is ajánlott a felkeresése. Aki azonban veszi a fáradságot és felsétál a várhoz, megcsodálhatja a maradványokat és a pompás kilátást.

A vár tulajdonképpen két részből áll: egy alsó és egy felső részből, amelyeket egy kisebb alagút választ el egymástól. Izgalmas érzésben volt részünk, amikor az erődítmény sziklába vájt részeit fedeztük fel, de a felső terület is ígért látnivalót: a falu felőli oldalon a megmaradt falon egy magyar zászlót lengetett a szél.

A vár ott jártunkkor még igen romos volt, csakis saját felelősségünkre látogathattuk, ám időközben már megkezdődött a felújítás, így a leendő látogatóknak garantáltan még ennél is nagyobb élményben lesz részük.