A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ősz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ősz. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. július 23., kedd

Parga, a Jón-tengeri csoda

Nem kevesebbre vállalkozom most, minthogy megpróbáljam leírni egy leírhatatlan nyaralás történetét. Az úti cél az ellenállhatatlan Görögország, azon belül is az egyik legbájosabb kisváros: Parga. Aki egyszer itt jár, soha többé nem felejti el.


Pargáról idehaza eddig talán csak kevesen hallottak, nem annyira felkapott, de legalább olyan szép, mint például Korfu, Paralia vagy éppen Zakynthos. Görögország északnyugati részén található, Epirusz régióban, a Jón-tenger partján. Fekvése festői, színes házait domboldalra építették, miközben a települést üde zöld növényzet, olívaültetvények sokasága veszi körül. A 90-es években vált nemzetközi hírű üdülővárossá, az ideérkezőknek főszezonban viszonylag nagy tömeggel kell számolnia. Nekem egyetlen fotó alapján sikerült beleszeretnem, tudtam, hogy csodálatos hely, de ami ott várt rám, az minden képzeletemet felülmúlta.

Utószezonban indultunk útnak, mert nem szeretjük, ha zsúfolásig tele van a tengerpart és rákvörösre sem akartunk égni, de azért kissé aggódva figyeltük a különböző előrejelzéseket, hiszen október első napjaiban már viszonylag változékony az időjárás. Szerencsére egy szavunk sem lehet, az őszi napsütés is gyönyörű barnává varázsolta a bőrünket és csupán egyetlen olyan nap volt a héten, amikor néhány órára eleredt az eső.


Az aprókavicsos parttól a homokos strandig

Bármennyire is elcsigázottak voltunk 15 óra buszon való zötykölődés után, amint elfoglaltuk a szobánkat, letettük a bőröndjeinket az apartmanban, azonnal nekivágtunk, hogy felfedezzük a várost. Pargán eltévedni szinte lehetetlenség, térkép nélkül indultunk el az egyik lefelé vezető úton, ami hamar sikátorrá szűkült. 10 percet sem sétáltunk, amikor egyszer csak kiszélesedett előttünk a táj, és megpillantottuk a kikötőt. Felemelő pillanat volt, amikor tudatosult bennünk, hogy ez az a hely, amit már annyiszor láttunk képeken és most végre mi is itt vagyunk!


Egy-két gyorsan elkészített fotó után a kikötőtől balra lévő városi strand felé vettük az irányt. Bár nem volt rajtunk fürdőruha, a cél az volt, hogy legalább a bokánkig merüljünk a tengervízben, amely korábbi aggodalmaink ellenére októberben is nagyon kellemes hőmérsékletű volt. A Krioneri névre hallgató, nagyrészt aprókavicsos városi strandot egyébként bárki megnézheti az interneten, ugyanis pont erre néz a település webkamerája. Indulásunk előtt mi is rengetegszer ránéztünk, és be kell valljam, néha azóta is rápillantunk fájó szívvel… Ezt a részt főszezonban szinte teljesen elfoglalják a napernyők és a nyugágyak, így aki csak egy pléddel vagy gyékénnyel érkezik, előfordulhat, hogy nehezen talál magának helyet.


A Krioneritől nem messze húzódik egy sokkal kisebb és merőben más kinézetű strand. A Piso Krionerit nagyobb méretű kövek borítják, hogy ne sértsék meg a lábunkat, ide érdemes beszerezni vízi cipőt. A látvány itt egészen lenyűgöző, már-már kissé Thaiföldre emlékeztető, hullámok faragta méretes sziklák emelkednek ki a tengerből. Sok időt töltöttünk itt, egyik nap egészen napnyugtáig maradtunk. Máig emlékszem arra a nyugalomra, amit ott éreztem, hallgatva a szikláknak csapódó lágy hullámokat és nézve, ahogyan lassan eltűnik a napkorong.


Pargának van egy harmadik strandja is, ami egy kissé távolabb található, a vár túlsó oldalán, az északi részen. Nem egyszerű átjutni oda, hiszen fel kell másznunk a domboldalra, hogy aztán a másik oldalon lejöhessünk róla. Megterhelőnek azért semmiképp nem mondanám, de ha valaki nem érez magában ehhez elég energiát, az választhatja a vízitaxit is, ami félóránként indul a kikötőből és átvisz a Valtos Beachre. Itt még főszezonban is bőven akad hely, hiszen hatalmas, a partszakasz két és fél kilométer hosszan elnyúlik. Míg az eleje aprókavicsos, a legvége már szinte homokos. Így aki fél attól, hogy a lábát felsérti a kavics vagy gyermekekkel együtt érkezik, az is megtalálhatja itt a számításait.


Ami a főbb látványosságokat illeti Pargán, elsőként mindenképp a várat kell megemlíteni, amely hozzátartozik a város látképéhez. Bárki szabadon látogathatja, de érdemes óvatosnak lenni és sportcipőt húzni a lábunkra indulás előtt, mert némelyik része igen romos állapotban van és korlátok sincsenek, amiben meg lehetne kapaszkodni. Felfelé kanyargó szűk utcákon juthatunk fel a bejárathoz, ahol lélegzetelállító látvány fogad bennünket. Innen ráláthatunk a város színes házaira, a kikötőre és a szemben lévő aprócska szigetre, amin egy templom is helyet kapott. Képeslapra illő látvány, de ha körbesétáljuk a várat, a túloldalt húzódó Valtos Beach-et is megpillanthatjuk, sőt tiszta időben a távolban kivehetőek Paxos és Antipaxos szigeteinek a körvonala is. Az erődítményt eredetileg a 13. században építették, később a velenceieké lett, majd többször is török kézre került, sőt egy ideig a britek is birtokolhatták. A hányattatott sorsú vár ma is őrzi ezeknek a koroknak az emlékeit, a bejárat fölött például egy szárnyas oroszlán emlékeztet a velencei időkre.


Akár magyar nyelvű étlapot is kaphatunk

Pargán nincsenek nagy távolságok, ugyanakkor a település domboldalra épült, így az utcák kissé meredeknek tűnhetnek azok számára, akik a teljesen sík terephez szoktak. Érdemes bepakolnunk a bőröndünkbe kényelmes cipőt, itt a magassarkúnak biztosan nem vesszük hasznát. Sétáink során is legyünk körültekintőek ugyanis a görögök szeretnek veszélyesen élni, a szűk sikátorokban bármikor felbukkanhat egy-egy száguldó robogó.


Ami pedig az árakat illeti, útitársainkkal beszélgetve megállapítottuk, hogy Parga talán kissé drágább hely, mint például Paralia vagy Sarti, de alapvetően nincs nagy különbség a többi görög üdülővároshoz képest. Vannak késő estig nyitva tartó szupermarketek, ahol beszerezhetjük az alapvető élelmiszereket, és a város tele van hangulatos éttermekkel, néhol még magyar nyelvű étlapot is kaphatunk. Tipikus szórakozóhelyet itt nem találunk, diszkózene helyett legfeljebb klasszikus görög dallamokra rophatjuk a tengerparti tavernákban. Elhelyezkedését tekintve kiváló helyen fekszik a város, az év nagy részében süt a nap, viszonylag ritkán esik az eső, a tengervízben pedig májustól október elejéig bátran lehet fürdeni. Augusztusban van a legmelegebb, ekkor már biztosan szükségünk lehet a napernyőkre, szeptember végétől az éjszakák egyre hűvösebbé válnak, így előfordulhat, hogy esténként már szükség lesz legalább egy vékony kardigánra.

A csodálatos kilátás miatt érdemes egy kis kirándulást tenni a Pargától körülbelül 8 kilométer távolságra lévő, Anthousa városa fölött emelkedő Ali pasa várához is. A bátrabbak akár gyalog is eljuthatnak ide egy félnapos túra keretében, de a lustábbak számára ott van a partmenti sétánytól induló kisvasút, ami egy szűk fél órás zötykölődés után szinte a vár bejáratánál tesz le bennünket. Bevallom, mi is a könnyebb utat választottuk, és idegenvezető segítségével jártuk be a 400 méter magasan lévő romokat. A panoráma egyedülállóan szép, innen a fehér vitorlások aprócska pontoknak tűnnek és csodásan kirajzolódnak a távoli öblök, szigetek.


Pargán egyszerűen nem lehet unatkozni, ha már mindhárom strandot kipróbáltuk, bebarangoltuk a török bazársort, kigyönyörködtük magunkat a várban, kipróbáltuk a helyi tavernákat, eltöltöttünk egy órácskát a várossal szemben lévő kis szigeten, a Panagián, ahova akár át is lehet úszni, akkor is számtalan kirándulási lehetőség közül választhatunk. A kikötőből menetrendszerinti hajójáratok indulnak Korfura, Paxos és Antipaxos-szigetére, valamint Jón-szigeteki hajótúrán is részt vehetünk. Vízitaxival eljuthatunk a Sarakiniko és a Lichnos Beachre, ahol érdemes szintén egy-egy strandolós napot eltölteni.


Az ezerarcú Epirusz

A dimbes-dombos Epirusz régió a tengertől eltávolodva is rengeteg szárazföldi kikapcsolódási lehetőséget kínál. Igen népszerű célpont például az Acheron-forrásvidék, ahova rengeteg helyi utazási iroda szervez fakultatív utat. Az „Acheron” név ismerősen csenghet azok számára, akik egy kicsit is ismerik a görög mitológiát (olvashattunk róla Vergilius Aeneisében és Dante Isteni színjátékában is), hiszen a régiek hite szerint ez az alvilág folyója, amelyen Kharón, az alvilági révész szállítja a holt lelkeket.

Érdemes egy napot eltölteni a régió székhelyén, Ioanninában is, ahol isteni, mézédes baklavát lehet kóstolni, de nem szabad kihagyni a kontinens legmélyebb szurdokát, a Vikosz-kanyont sem. Bár tériszonnyal küzdőknek nem kifejezetten ajánlott, aki teheti, mindenképp keresse fel egyszer. Összesen 20 kilométer hosszan húzódik, falai pedig elérik a 900 méter magasságot is. Ha van elég bátorságunk lenézni a mélybe, megpillanthatjuk a Voidomatis-folyó kéklő vizét, de előfordulhat, hogy csak a fehér medret látjuk, a szárazabb időszakokban ugyanis teljesen ki szokott száradni.


Igazi ezerarcú régió Epirusz, amelynek van még egy előnye a tengerpartja és a hegyvidéki tájai mellett: Görögország északnyugati csücskeként közvetlenül határos Albániával, így az utazni vágyók bátran belevághatnak egy albán kiruccanásba is. Egy-két órán belül eljuthatunk akár a világörökség részét képező Butrint romvárosáig és a hangulatos albán üdülővárosig, Sarandáig sem kell sokat utazni. Erről azonban majd egy következő bejegyzésben mesélek!


Kapcsolódó bejegyzés: 

Kalimera, Paralia!

2015. október 17., szombat

Az Országos Kékkör - Hazánk legszebb tájait fedezheted fel ezen az útvonalon

Sokunk vágya végigjárni az El Caminót, de talán nem is sejtjük, hogy a spanyolországi úthoz hasonló spirituális élményt hazánkban is elérhetünk. Magyarországon három hosszú túraútvonal halad végig, amelyek egy hatalmas körré forrnak össze. Az Országos Kékkörön nem csak állóképességünket és kitartásunkat tesztelhetjük, a természet szépségeit és az ország kulturális értékeit is megismerhetjük.


Miből áll az Országos Kékkör?

A helyzet ismerős lehet gyermekkorunkból: be kell szereznünk egy igazoló füzetet, amelybe minden egyes teljesített szakasz után kapunk egy-egy pecsétet. A pecsételőt megtalálhatjuk akár egy utunkba eső szálloda recepcióján vagy kihelyezve az erdő közepén, egy fa törzsére erősítve. Ha pedig minden pecsétet összegyűjtöttünk, miénk a képzeletbeli győzelem, avagy a Magyar Természetjáró Szövetség által kiadott jelvény. A szakaszokat természetesen nem egyszerre kell teljesítenünk, az összesen 2550 kilométert bármilyen sorrendben, időbeli megkötés nélkül végigjárhatjuk. Nézzük, mely az a három útvonal, amely az Országos Kékkört alkotja!


Országos Kéktúra (OKT)

A három útvonal közül a legismertebb (egyben a leghosszabb és a legrégebbi) az Országos Kéktúra. Kétségtelenül az ország legszebb tájait köti össze, elindulva a nyugati határtól, Írott-kőtől eljuthatunk egészen az északkeleten lévő Hollóházáig. Ez összesen 1160 megtett kilométert jelent, amely 27 kisebb szakaszból tevődik össze. A túra során 147 pecsétet kell összegyűjtenünk – ez eddig közel 5500 túrázónak sikerült elérnie.

Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra (DDK)

Írott-kőtől indul a Dél-dunántúli Kéktúra is, amely egészen Szekszárdig vezet. 541 kilométer hosszú, tehát a három közül ez a legrövidebb, ám ne legyenek kétségeink, rövidsége ellenére is fantasztikus élményben lehet részünk, ha végigjárjuk. Az 5 szakasz során 49 pecsétet gyűjthetünk – ezt eddig több mint ezren tették meg.

Alföldi Kéktúra (AK)

Dél-dunántúli Kéktúra végpontjától az Országos Kéktúra utolsó szakaszáig, tehát Szekszárdtól egészen Sátoraljaújhelyig gyalogolhatjuk végig az Alföldi Kéktúrát. Ez a legfiatalabb útvonal a három közül, amelyet eddig nagyjából 500-an teljesítettek. A mesés alföldi tájon 10 szakaszon összesen 68 pecsétet kell begyűjtenünk.


A megújulás

Az Országos Kéktúra története egészen a II. világháború előtti évtizedekig nyúlik vissza, így nem csoda, ha az útvonal mentén felfestett jelzések időközben elkoptak, kiépített pihenőhelyei tönkrementek. Mint mindennek, úgy a túraútvonalaknak is szükségük van megújulásra, amely szerencsére nemrég meg is történt. Az Európai Uniós támogatásnak köszönhetően 8 kilátó, 10 turistaház, 109 pihenőhely, 69 esőbeálló és 11 híd újult meg vagy épült fel, és további 23 forrásnál hajtottak végre medervédelmet. Létesült továbbá több kerékpárút, így most már a bicikli szerelmesei is felfedezhetik hazánk természeti csodáit. A megújulás részeként a növényektől benőtt nyomvonalak váltak ismét járhatóvá és a turistautakat a szeméttől is megtisztították. Nem utolsósorban pedig a turistajelzéseket is újrafestették, valamint több információs és útirányjelző-táblát is felállítottak, így a tájékozódás is sokkal könnyebbé vált.


A fő attrakció

A fejlesztések közül érdemes kiemelni a Galyatető Turistacentrumot és a mellette lévő kilátót. Mindkettő új arculatot kapott, előbbi immár saját fürdőszobával rendelkező kényelmes szobákkal, hatalmas dormitóriummal (emeleteságyakkal berendezett bakancsos szálláshely), bisztróval és sítárolóval várja a turistákat. A korábbi kilátót is felújították és további szintekkel megemelték, így a fák fölé emelkedve ismét zavartalanul, 360 fokban csodálhatjuk az előttünk elterülő panorámát, és ha szerencsénk van, tiszta időben innen akár a távoli Magas-Tátra hófödte csúcsát is megpillanthatjuk. További kuriózum, hogy a kilátóhoz toldott emeletekben helyet kapott három, úgynevezett bivak szállás, amelyet bárki kibérelhet, ha hoz magával saját hálózsákot és derékaljat, és szeretné csaknem 1000 méter magasságban álomra hajtani a fejét.



2013. december 31., kedd

Bécs, ahogyan még nem láttam

Sokadik bécsi kirándulásom időpontjául ezúttal egy novemberi hétvégét választottam. Az osztrák fővárosban őszies, kissé ködös idő fogadott, de ez sem akadályozott meg bennünket abban, hogy időnk nagy részét a szabadban töltsük. Ez alkalommal igyekeztünk Bécs egy olyan arcát megismerni, amit eddig még nem sikerült: olyan helyeket fedeztünk fel, amelyekről talán egy kicsit kevesebb szó esik az útikönyvekben.


Kirándulásunkat az egyik elővárosban, Klosterneuburgban kezdtük. A Duna-parti település busszal és vonattal könnyen megközelíthető Bécs felől. Legismertebb nevezetessége, a III. Babenberg Lipót alapította Ágoston-rendi apátság már messziről kitűnik a többi épület közül. A barokk stílusban épült műemlék belülről is megcsodálható, itt található az ország legrégebbi pincészete és egy csodás kert is igazi növényritkaságokkal.




A kolostorhoz egy szép templom is tartozik, itt készült el Ausztria első gótikus kápolnája. A két impozáns épület előtti téren egy hatszögletű oszlop magasodik. Michael Knab alkotását, az úgynevezett Tutzsäulét gondosan kidolgozott bibliai motívumok tarkítják.



Klosterneuburg után visszabuszoztunk Bécs központjába, ahol az őszi színekben pompázó Városligetben, azaz a Stadtparkban tettünk egy nagy sétát. A 65 hektáros területen, a fák között, a park közepén egy nagyobb tó található, amely tele van jól megtermett vadkacsákkal.



Az 1862-ben megnyitott Városligetben a természeti szépségek mellett számos emlékművet és szobrot fedeztünk fel, köztük olyan híres emberekét, mint Strauss, Schubert vagy éppen Lehár Ferenc. A füves területek mellett még ősszel is szebbnél szebb virágágyások tarkítják a parkot, az egyik legérdekesebb a Kursalonnak keresztelt épület előtt található virágóra.


A parkot egyébként a Wien folyó szeli ketté. A vízfolyás a több mint száz évvel ezelőtti szabályozásnak köszönhetően ma már leginkább patakhoz hasonlít: beton közé szorították, ám így is látványos, egy gyönyörű sétányon sétálhatunk mellette.


A nap második felét múzeumlátogatásra szántuk. A Schönbrunni kastély bejárása mellett eddig kevés időt szenteltünk a kultúrának, ezúttal azonban bepótoltuk: felkerestük a Bécsi Szépművészeti Múzeumot. Az épület már kintről is csodaszép, de amikor belépünk az ajtón, szinte a szavunk is elakadt, különösen a szemben lévő lépcső tetején lévő csodaszép Canova szobor láttán.


A Kunsthistorisches Museum Wien falain belül számos állandó kiállítás megtekinthető, található itt többek között egyiptomi, közel-keleti, antik görög és római gyűjtemény, de a kurátorok a modernebb stílusok kedvelőinek igényeit is igyekeznek kielégíteni, ott jártunkkor például Lucian Freud tárlata fogadott bennünket. A múzeum bejárására talán egy egész nap is kevés lenne, sajnos mi sem tudtunk mindent megnézni, záráskor szó szerint ki kellett bennünket tessékelni az épületből...


A hétvége során felkerestük még a 76 méter magas kupolával rendelkező lenyűgöző, barokk stílusban épült Karlskirchét, majd ellátogattunk Savoyai Jenő egykori nyári rezidenciájához, a Belvedere palotához, amelynek parkjában a ködös idő ellenére ezúttal is sokáig bolyongtunk.



Bár az adventi időszak nyüzsgését valamelyest sikerült elkerülnünk, a városközpontban viszonylag nagy tömeggel találkoztunk, azzal ugyanis nem számoltunk, hogy november közepén megnyitják a karácsonyi vásárt… Még szerencse, hogy a Rathaus előtti pavilonok közötti lökdösődés által okozott bosszúságunkat némileg kompenzálta a nagy bögre, forró punsch!


Az esti fények felgyulladása után tettünk egy utolsó nagy sétát a elmaradhatatlan bécsi nevezetességek között is, a Népkertben különösen látványos volt a kivilágított, hófehérnek tűnő Theseus templom, valamint a Hofburg félkörívben elhelyezkedő csodaszép épülete az éppen felkelő teliholddal.



Kapcsolódó bejegyzések:




2012. szeptember 12., szerda

Lillafüred őszi színekben


A nyár elmúltával hajlamos vagyok temetni a jó időt, a vidámságot, és már ilyenkor igyekszem lelkileg felkészülni a barátságtalan, zord télre. A hideg reggelek és a ködös, esős napok mellett azonban az ősz is tartogat számunkra szépségeket. Érdemes kihasználni a szeptemberi-októberi napsütést, kirándulni, és megcsodálni a fák ezer színben pompázó lombkoronáját. Így tettünk mi is, amikor a Bükk hegységben található Lillafüredre látogattunk.


A Miskolc területéhez tartozó települést legkönnyebben a borsodi megyeszékhely külvárosából, Diósgyőrből induló Lillafüredi Állami Erdei Vasúttal (LÁEV) közelíthetjük meg. Az utazással töltött nagyjából fél óra alig néhány percnek tűnik csupán, hiszen a táj olyan gyönyörű arrafelé, hogy azt kívántuk, bárcsak vonatozhattunk volna még! Persze, aki szeretné, az folytathatja az útját Garadna végállomásig, ahonnan már nincs messze az őskohójáról is ismert Ómassa.



Leszállva a vonatról Lillafüreden, elhagyva a ma múzeumként is működő vasútállomás épületét, a síneken túl találjuk a csodaszép Hámori-tavat. Az állóvíz a Szinva patak gáttal való duzzasztásának eredményeként jött létre.


A látvány valóban egyedülálló: a völgyben összegyűlt vizet, ezt a nagyjából másfél kilométer hosszúságban elnyúló, helyenként igen mély, sima tükrű tavat fákkal borított dombok veszik körül. A hely a nyári évszakban igazi paradicsom a vízibiciklizők és csónakázók számára.


A Hámori-tóval szemben, az út túloldalán egy meredek emelkedő tetején találjuk a neoreneszánsz stílusú tornyos Palotaszállót. Az 1930-ban épült impozáns épület pompásan mutat a dombokkal körülzárt, festői szépségű völgyben, érdemes tehát egy kicsit elidőzni itt.



Időtöltésre a szálló alatt kialakított sétány is remek lehetőséget kínál, a teraszos elrendezésű parkban megtalálható többek között József Attila szobra is, az írót ugyanis ennek a tájnak a szépsége ihlette az Óda című műve megírására. A függőkertet a csobogó Szinva és a Garadna patak határolja, ami még hangulatosabbá teszi sétánkat.



Itt találhatók a sziklába vájt kőfülkék, illetve az Anna-mésztufabarlang is. Ha jól fel vagyunk öltözve és van elég időnk, akkor választhatjuk a nem messze lévő Szeleta- vagy éppen az István-barlangot is kikapcsolódásnak. Utóbbit különösen érdemes felkeresni, hiszen méltán híres a fantasztikus cseppkőképződményeiről.


Lillafüreden található még hazánk legmagasabban fekvő vízesése is, ami legnagyobb sajnálatunkra pont ott jártunkkor nem üzemelt. Mint később megtudtuk, nem egyedi ez az eset, ugyanis a szakértők elmondása szerint a mesterségesen kialakított képződményt, ahol majd’ húsz méter magasból zúdulna le a víztömeg, aszályos időben, szezonon kívül (szeptembertől májusig) nem tudják működtetni.


Bár a hatalmas vízesés látványától megfosztott bennünket az időjárás, lillafüredi kirándulásunk így is emlékezetesre sikerült. Remek kirándulóhely, mindenkinek ajánlani tudom!



Kapcsolódó bejegyzés: Kirándulás a Bükkbe