Biciklitúrára fel! - Avagy fedezzük fel a Tisza-tavat két keréken

Mindig is szerettem biciklizni, de hosszabb kerékpártúrába soha nem mertem belevágni. Egészen tavaly nyárig, amikor is elindultunk, hogy felfedezzük a Tisza-tavat. Nem terveztük, hogy teljesen körbetekerjük, csupán addig, ameddig bírjuk. Végül Poroszlótól Kisköréig jutottunk (oda-vissza körülbelül 60 km), de a kirándulás olyan hatást tett ránk, hogy már akkor eldöntöttük, hamarosan a déli oldalt is felfedezzük.

Poroszlótól indultunk tehát, a vasútállomástól a településen keresztültekerve jutottunk a tóhoz, ahol aztán felhajtottunk a gátra és jobbra kanyarodva megkezdtük utunkat Sarud irányába. Az út végig sík terepen halad, így a kezdő biciklistáknak sem kell megijedniük a hosszabb távtól. Nem is beszélve a csodálatos környezetről, ami kifejezetten megkönnyíti az előrehaladást!

Miközben gyönyörködtünk a csendesen ringatózó, napfénytől csillogó víztükörben, az ártéri erdők lombos fáiban és a nádasokban, szinte észrevétlenül róttuk a kilométereket. A túra során állandó kísérőink voltak a gémek, sirályok és a többi vízimadár, sőt, abban a szerencsében volt részünk, hogy útközben egy réti sast is megpillanthattunk.

A kirándulás alatt egyébként érdemes több pihenőt is beiktatni (még akkor is, ha nem fáradtunk el), és a töltésről lesétálni a tóhoz, ahol a horgászok által kitaposott parton, a fűzfák árnyékában fogyaszthatjuk el a tízórainkat, vagy éppen az ebédünket. Amennyiben már meguntuk a táskánkban összenyomódott szendvicseket, a túra során útba ejtett strandokon lángost is ehetünk, majd továbbindulás előtt megmártózhatunk a hűs vízben.

A gáton haladva szerencsére többnyire nincs nagy forgalom, mi is csupán néhány autós horgásszal találkoztunk. Elhagyva Sarudot, utunk háromnegyed részét követően, Dinnyéshát után már láthatóvá vált a kiskörei víztorony, amelyet végül célul tűztünk ki magunk elé.

Beérve a településre eljutottunk a zsilipig, amelynek hídján átkelve a kalandvágyó biciklisek folytathatják útjukat a déli part mentén Abádszalók irányában. Itt mi is megálltunk szusszanni egyet, majd elindultunk vissza, Poroszló felé.

Bevallom, utunk végéhez közeledve az előttünk magasodó viharjelzők oszlopai segítségével már számoltam a még hátra lévő kilométereket, másnap pedig izomlázzal küzdve igencsak nehézkesen keltem fel az ágyból… Ekkor azonban már nem bántam ezt sem, hiszen a Tisza-tónál ért élmények mindenért kárpótoltak.

Kapcsolódó bejegyzés: Egy Tisza-tavi kirándulás története

Egy Tisza-tavi kirándulás története

Már hosszú évek óta utazom a Füzesabony-Debrecen vasútvonalon, – noha egyetlen hegyet sem láthatunk az Alföldön – fél távnál minden alkalommal kinézek az ablakon: az út kétségtelenül legszebb része a Poroszló és Tiszafüred közötti szakasz, a Tisza-tó.

A tavat, mely minden évszakban más-más arcát mutatja, nem csupán a vonatból elsuhanva érdemes megnézni: tavasztól egészen az ősz végéig (kivéve árvíz idején) látogatható a poroszlói kikötőből elérhető, néhány éve megnyitott Tisza-tavi Vízi Sétány és Tanösvény.

Egy meleg nyári napon gondoltunk egyet és elutaztunk Poroszlóra. A községen keresztülsétálva jutottunk el a kikötőbe, ahonnan a hajó indul a tanösvény felé. Ketten voltunk csupán, így bennünket csónakon keresztül juttattak el a sétányhoz egy rövid, körülbelül öt perces utazás során.

A sétány, amit a víz fölé, cölöpökre építettek, másfél kilométer hosszan bejárható (babakocsival, illetve kerekesszékkel egyaránt). Elindultunk tehát a pallókon, amíg megérkeztünk az első madárvártához. Ebben a kis kunyhószerű faépítményben várt bennünket az idegenvezető, akitől rengeteg hasznos és érdekes információt megtudhattunk a tó mesterséges kialakításáról és az ott élő madár- és halfajokról.

Ha Poroszlón járunk, érdemes a kirándulásra magunkkal vinni egy távcsövet, hiszen a két madárvártából és a nagyjából nyolc méter magas megfigyelőtoronyból anélkül gyönyörködhetünk a madarakban, hogy megzavarnánk mindennapjaikat. A Tisza-tó bővelkedik madárfajokban, láthatunk itt szürke gémet, bakcsót vagy éppen kormoránt.

Utunkat folytatva, lehetőségünk nyílt egy kis pihenésre és az uzsonna elfogyasztására is, a sétány kialakítói ugyanis gondoskodtak egy pihenő szigetről, ahol a lombok alatt, madárcsicsergést hallgatva szívhatjuk magunkba a Tisza-tavi friss levegőt.

A túra – pihenővel együtt – nagyjából két óra alatt bejárható. A nádas közötti pallón sétálva olyan vízinövényekkel találkoztunk, mint a tündérrózsa vagy a Sárga nőszirom, ami éppen ottjártunkkor virágzott.

A csendet csupán a nádasból kirepülő vadkacsák hangja és a békák brekegése törte meg néha-néha, de ez csak felerősítette bennünk az érzést, hogy mennyire csodálatos is a természet. Vigyázzunk a Tisza-tóra!

Kapcsolódó bejegyzés: Biciklitúrára fel! - Avagy fedezzük fel a Tisza-tavat kétkeréken