A nyár elmúltával hajlamos vagyok temetni a jó időt, a
vidámságot, és már ilyenkor igyekszem lelkileg felkészülni a barátságtalan,
zord télre. A hideg reggelek és a ködös, esős napok mellett azonban az ősz is
tartogat számunkra szépségeket. Érdemes kihasználni a szeptemberi-októberi
napsütést, kirándulni, és megcsodálni a fák ezer színben pompázó lombkoronáját.
Így tettünk mi is, amikor a Bükk hegységben található Lillafüredre látogattunk.
A Miskolc területéhez tartozó települést legkönnyebben a
borsodi megyeszékhely külvárosából, Diósgyőrből induló Lillafüredi Állami Erdei
Vasúttal (LÁEV) közelíthetjük meg. Az utazással töltött nagyjából fél óra alig
néhány percnek tűnik csupán, hiszen a táj olyan gyönyörű arrafelé, hogy azt
kívántuk, bárcsak vonatozhattunk volna még! Persze, aki szeretné, az
folytathatja az útját Garadna végállomásig, ahonnan már nincs messze az
őskohójáról is ismert Ómassa.
Leszállva a vonatról Lillafüreden, elhagyva a ma múzeumként
is működő vasútállomás épületét, a síneken túl találjuk a csodaszép
Hámori-tavat. Az állóvíz a Szinva patak gáttal való duzzasztásának
eredményeként jött létre.
A látvány valóban egyedülálló: a völgyben összegyűlt vizet,
ezt a nagyjából másfél kilométer hosszúságban elnyúló, helyenként igen mély,
sima tükrű tavat fákkal borított dombok veszik körül. A hely a nyári évszakban
igazi paradicsom a vízibiciklizők és csónakázók számára.
A Hámori-tóval szemben, az út túloldalán egy meredek
emelkedő tetején találjuk a neoreneszánsz stílusú tornyos Palotaszállót. Az
1930-ban épült impozáns épület pompásan mutat a dombokkal körülzárt, festői
szépségű völgyben, érdemes tehát egy kicsit elidőzni itt.
Időtöltésre a szálló alatt kialakított sétány is remek
lehetőséget kínál, a teraszos elrendezésű parkban megtalálható többek között József
Attila szobra is, az írót ugyanis ennek a tájnak a szépsége ihlette az Óda című
műve megírására. A függőkertet a csobogó Szinva és a Garadna patak határolja,
ami még hangulatosabbá teszi sétánkat.
Itt találhatók a sziklába vájt kőfülkék, illetve az
Anna-mésztufabarlang is. Ha jól fel vagyunk öltözve és van elég időnk, akkor
választhatjuk a nem messze lévő Szeleta- vagy éppen az István-barlangot is
kikapcsolódásnak. Utóbbit különösen érdemes felkeresni, hiszen méltán híres a fantasztikus
cseppkőképződményeiről.
Lillafüreden található még hazánk legmagasabban fekvő
vízesése is, ami legnagyobb sajnálatunkra pont ott jártunkkor nem üzemelt. Mint
később megtudtuk, nem egyedi ez az eset, ugyanis a szakértők elmondása szerint
a mesterségesen kialakított képződményt, ahol majd’ húsz méter magasból zúdulna
le a víztömeg, aszályos időben, szezonon kívül (szeptembertől májusig) nem
tudják működtetni.
Bár a hatalmas vízesés látványától megfosztott bennünket az
időjárás, lillafüredi kirándulásunk így is emlékezetesre sikerült. Remek
kirándulóhely, mindenkinek ajánlani tudom!
Kapcsolódó bejegyzés: Kirándulás a Bükkbe
