2012. január 31., kedd

Bécs téli arca

Már második alkalommal volt szerencsém Bécsbe látogatni – mindkétszer télen, nem is akármilyen időben: először hatalmas hóviharban, másodszor pedig metsző hidegben. Nem volt kegyes hozzám az időjárás, de ez semmit nem vett el Bécs szépségéből, a város a hideg évszakban is csodálatos!


Ha az osztrák fővárosban járunk, kirándulásunkat érdemes Schönbrunnban kezdeni. (A belvárosból metróval is könnyen megközelíthető.) Az itt található kastélyt az osztrák Versailles-nak is nevezik, nem véletlenül: a XVIII. században épült gyönyörű épületet annak idején Mária Terézia kedvenc tartózkodási helyeként tartották számon. A belépő, bár nem olcsó, mindenképpen megéri az árát: végigjárhatjuk a stílusosan berendezett korabeli szobákat, ezáltal bepillantást nyerhetünk a Habsburgok mindennapjaiba.



Nem csupán a káprázatos épület miatt érdemes azonban idelátogatni: a kastély mögötti parkban is órákat bolyonghatunk. Igaz, a virágágyások télen üresek és a fák is kopárak, így is gyönyörű látványban lehet része annak, aki ebben a zord évszakban látogat Schönbrunnba. Ha kedvünk tartja és van elég energiánk hozzá, mindenképpen sétáljunk fel a Gloriette-hez, ugyanis innen ráláthatunk az egész városra és a környező dombokra.



Elhagyva Schönbrunnt, a belváros szívében találjuk Bécs másik szimbolikus építményét, a Stephansdomot. A gótikus Szent István Székesegyház kimagaslik a városközpontból, egy kis lépcsőzéssel akár felmászhatunk a mintegy száz méter magas déli toronyba is, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a városra. A székesegyházon belül azonban lehetőségünk nyílik a csendes nézelődésre és ajándékok vásárlására is a Domshopban.


Szintén ingyenesen látogatható a barokk stílusban épült Peterskirche. Érdemes benézni, hiszen a Szent Péter templom Bécs második legrégebbi épülete és rendkívül gazdag belső díszítéssel bír: freskók, jellegzetes barokk szobrok és csodálatos oltárok találhatók benne.


Folytatva utunkat elérkezünk a különböző stílusban épült császári palotához, a Hofburghoz. Az épületegyüttesben – a várhoz ugyanis időről időre hozzáépítettek egy-egy épületet – látogathatók a királyi szobák és itt található a Sisi múzum is.


A Hofburghoz tartozik még több múzeum, így a Kunsthistorisches múzeum is, ahol nem akármilyen művészek festményeit láthatjuk: Caravaggio, Dürer vagy éppen Rembrandt képei is megtalálhatóak a kívülről is gyönyörű épületben. Szintén a királyi palota része a Burgtheater, azaz a bécsi nemzeti színház.


A színházzal szemben, az út túloldalán találjuk a neogótikus stílusban épült Rathaust. A városháza előtti téren a téli hónapokban karácsonyi vásárt tartanak, ezt követően pedig a bécsiek jégpályával kedveskednek a korcsolya szerelmeseinek.


A városházától jobbra, a Ringstrassén található az osztrák parlament monumentális épülete Pallasz Athéné lándzsát tartó hatalmas szobrával. A sugárút, amelyet a Világörökség részévé választottak, gyakorlatilag körbeöleli a városközpontot, melynek mentén olyan lenyűgöző épületeket láthatunk, mint az Operaház vagy éppen a Votivkirche.


Bécsben található a valamelyest Schönbrunnhoz hasonlító Belvedere palota is. A barokk épület Hildebrant tervei alapján készült, Savolyai Jenő kérésére. A kastélyhoz természetesen gyönyörű park is tartozik.


Bécs nevezetességeinek felsorolását szinte vég nélkül lehetne folytatni. Gondoljunk csak az eddig nem említett Praterre vagy éppen a Hundertwasserhausra… Egy biztos azonban: Bécsbe újra és újra vissza kell térni, hiszen az osztrák főváros mindig tartogat valami újat a számunkra. Én is így fogok tenni, de legközelebb már egy kicsit jobb időben!

2012. január 16., hétfő

Irány Nógrád!

Egri születésűként különösen büszke vagyok az Észak-magyarországi régió tájaira, kultúrájára. Természetes, hogy elfogult vagyok Heves megyével szemben, most azonban nem ide, hanem egy hasonlóan szép vidékre, a szomszédos Nógrád megyébe szeretném meginvitálni olvasóimat.


Első úticélunk a szlovák-magyar határ mentén található Ipolytarnóc. A település a 2008-ban létrejött első nemzetközi, azaz határon átnyúló geopark (Novohrad-Nógrád Geopark) része. A természetvédelmi területen belül Földünk történetét bemutató tanösvények vannak kialakítva.


A geológiai ösvényen sétálva időutazásnak lehetünk részesei, olyan helyeken járhatunk, ahol sok millió évvel ezelőtt még tenger vagy éppen vulkán terült el. A séta során ősmaradványokra bukkanunk: kövesedett fák, cápafogak, ősállatok lábnyomai és növények lenyomatai teszik még érdekesebbé túránkat.



A tanösvények mellett azonban van még egy kuriózuma Ipolytarnócnak: itt őrzik ugyanis a Bükkábrány közelében talált ősfenyőket. A hatalmas két-három méter átmérőjű fatörzsek különlegessége, hogy eredeti formájukban konzerválódtak. Az egykori Pannon-tenger közelében élő ősfenyőket 2007-ben hozták Ipolytarnócra, a szakemberek pedig különleges technikával folyamatosan tartósítják őket.


Elhagyva Ipolytarnócot, tovább utazunk a Karancs-Medves vidékére: ezen a területen fekszik Somoskő. Az apró település szintén a szlovák-magyar határon található, olyannyira, hogy Somoskő vára már Szlovákiához tartozik. Az erődítmény lábánál még ma is megmaradt a két ország mezsgyéjét jelölő határkő.


A vár nem csak kívülről gyönyörű, a már messziről jól látható, 526 méter magas dombra épült, tornyával a tájból kiemelkedő erőd romjai között sétálva, elénk tárul a csodaszép dimbes-dombos nógrádi táj. Egyik oldalon Szlovákia terül el előttünk, a másik oldalon pedig ráláthatunk a Karancs-Medves másik vulkánra épült tornyos építményére, a Salgó várára.



Somoskő azonban más természeti csodájáról is ismert: a vár északi oldalán található a híres bazaltzuhatag. A karcsú, íves oszlopok öt- és hatszög alakúak, ennek darabjait használták fel egykor a vár építéséhez.


Távolodva a szlovák határtól, Nógrád belseje felé, megérkezünk Hollókőre, az egyetlen világörökség részévé választott magyar faluba. A település azáltal került fel az UNESCO listájára, hogy sikerült megőriznie tradicionális Ófaluját. Hollókőt még a XVII-XVIII. században építették, de házai mind a mai napig megmaradtak eredeti állapotukban.



Az Ófalu máig lakott utcáin gyakran láthatunk palóc ruhába öltözött néniket. Az épületek között akadnak múzeumok és kiadó szobák is, de az itt lakók nagy része még mindig a régi mesterségeket űzi: találunk itt fazekast és házilag készített portékákat, terítőket, lekvárt áruló kétkezi munkásembereket. Az Ófalu központjában álló aprócska katolikus templom szabadon látogatható.



A településről rövid túra során (erdőségen keresztül) eljuthatunk Hollókő jó állapotban fennmaradt, 400 méter magasságban található várához. A tatárjárás után – a sziklaszakadék miatt kissé szabálytalan formában – épült erődítményt az ’70-es években kezdték el restaurálni, és alig több mint egy évtizede látogatható. Ha múzeumra vágyunk, megtekintetjük a panoptikumot, ahol a XIII. századbeli lakók vannak kiállítva, de természetesen felülről a kilátás is csodálatos.



Ha van egy szabad hosszú hétvégénk, ha szeretnénk kiszakadni a mindennapok kötöttségeiből, mindenképpen látogassunk el Nógrádba! A természeti csodák felkeresése és a végvárak látogatása kitűnő kikapcsolódási lehetőséget kínál mindannyiunk számára.


2012. január 4., szerda

Az Isztriai-félsziget gyöngyszemei: Rabac és Labin

Ha horvátországi nyaralásról esik szó, elsőként mindenkinek a dalmát tengerpart jut az eszébe. Ne felejtkezzünk el azonban a Dalmáciától északnyugatabbra húzódó mindig zöld Isztriai-félszigetről sem, amely rengeteg felfedezetlen kincset és varázslatos pillanatot ígér a turisták számára.


A félsziget kapuját, Rijeka (régi nevén Fiume) városát elhagyva, a tengerpart mentén vezet az út a magyarok számára is közkedvelt üdülőváros Rabac felé. Elhagyva Opatiját, a több mint öt kilométer hosszú Ucka alagúton keresztülhajtva utazhatunk az autópályán, mire elérkezünk a Kvarner-öböl apró, de annál mesésebb városkájába.


Rabacot, az egykori halászfalut a XIX. században fedezték fel, miután Richard Francis Burton író könyvében lelkesen írt itteni élményeiről. Ezt követően elkezdték a villák, apartmanok építését és a turisták elözönlötték a kisvárost. Aki Rabacon jár, természetesen nem lepődik meg mindezen: a látvány valóban festői!


A tengerpart kavicsos, a tapasztaltabb turisták fürdőcipővel a lábukon sétálnak bele a kellemes hőmérsékletű (augusztusi), gyönyörűen csillogó, krisztálytiszta vízbe. A rabaci kempinget az olíváról nevezték el, nem véletlenül: itt tényleg csak olívafát lát az ember! A napkeltétől napnyugtáig „zenélő” kabócák hangja kezdetben zavaró, de hamar megszokja az ember.



A part mentén, elhagyva a kemping és a hotelek területét, egy hosszú, bazársorral zsúfolt sétálóút vezet kifelé az öbölből. A nappali járókelők éjszaka nyüzsgő forgataggá alakulnak, köszönhetően az itt található szórakozóhelyeknek, hangulatos éttermeknek. Ha innen visszatekintünk a strandra, gyönyörű látvány tárul a szemünk elé: a zöld dombok körülölelik az öbölt, amelyeknek a tetején megpillanthatjuk a közeli város, Labin magasodó templomtornyát.



A 320 méter magasan fekvő Labin mindössze öt kilométerre található Rabactól. A város latin nevét (Albona) már a harmadik században említették, középkori városközpontja – amely alighanem az Isztriai-félsziget legszebb óvárosa – mind a mai napig fennmaradt. A városkapun belül, hangulatos, szűk sikátorokban bolyongva bukkanunk rá a Szűz Mária születése templomra, homlokzatán gyönyörű rózsaablakkal.



Tovább sétálva találjuk a Szent Jusztin templomot, a barokk Lazzarini palotát (itt található a Városi Múzeum) és nem sokkal később megérkezünk a 35 méter magas XVII. századi velencei stílusú templomtoronyhoz, ahonnan káprázatos panoráma nyílik Rabacra és a környező dombokon elterülő szőlőültetvényekre.



Zöld erdők, középkori városok, kék tenger… Ez mind-mind az Isztriai-félsziget! Legyen szó Labinról, Rovinjról vagy éppen Opatijáról, az idelátogató minden bizonnyal egy varázslatos élménnyel lesz gazdagabb.