Európa legszebb nemzeti parkjában jártunk - Kirándulás a Plitvicei-tavakhoz

Horvátországot gondolatban hajlamosak vagyunk összemosni a nyaralással, pedig déli szomszédainknál a tengerparttól távolabb is találunk csodás helyeket. Hamarosan írok majd a főváros, Zágráb nevezetességeiről és útba ejtjük Varasdot is, most viszont egy lenyűgöző természeti kincset szeretnék bemutatni. A Plitvicei-tavak Nemzeti Park Magyarországról szinte karnyújtásnyira található, érdemes befizetni az utazási irodák által hirdetett buszos utak valamelyikére vagy autóba pattanni, mert a kirándulás tényleg felejthetetlen.

Nekivágunk a túrának

Amikor nagyjából ötórányi utazás után kora reggel megálltunk Európa egyik legszebb nemzeti parkjának parkolójában, még nehezen hittem el, hogy aznap tényleg több tucat vízesést fogunk látni. Körben mindenhol fák voltak, de víz, úgy tűnt, sehol. Áthaladtunk a bejáraton, majd egy gyors mosdószünet után felszálltunk a park területén közlekedő buszra, amely elvitt bennünket a felső tavakhoz. Végre tényleg megérkeztünk: innen lefelé haladva ejtettük útba a tavakat, vízeséseket. Többféle túraútvonal közül lehet választani egyébként, a legtöbben a közepes nehézségű 3-4 óra alatt végigjárható mellett döntenek - így tettünk mi is.

A folyók folyamatosan alakítják a tájat

A nemzeti parkot, amelynek területe közel 300 négyzetkilométer, 1945-ben alapították és három évtizeddel később, 1979-ben az UNESCO világörökségei közé választották. A világ legszebbjei között tartják számon, amit a róla készült fotók is bizonyítanak, de valójában csak akkor győződhetünk meg minderről, ha élőben is láttuk. Több folyó fut itt össze, ezek sodrása vájt utakat és hozott létre tavakat, vízeséseket a hegyvonulatban hosszú évek során. Fontos tudni, hogy a táj képe állandóan változik, hiszen a folyók még ma is folyamatosan alakítják a környezetet.

Összesen 16 tavat és közel 200 kisebb-nagyobb vízesést találunk a nemzeti park területén. A legmagasabban és a legalacsonyabban elhelyezkedő tó között nagyjából 134 méter a szintkülönbség.

Lefelé a felső tavaktól

A busz tehát a legmagasabban fekvő tónál tett le bennünket, innen kezdtük meg a túránkat. Lefelé végig fából készült, olykor nedves pallókon haladhatunk, így érdemes olyan cipőt választanunk a kirándulásra, ami amellett, hogy kényelmes, nem csúszik. A víz végig kristálytiszta, jól kivehetőek benne a vidáman úszkáló halak. A felső tórendszer egyik legszebb része a Labudovac vízesés, ahol 20 méter magasból zúdul a mélybe a víztömeg.

Nagyjából a bejárattal szemben hajóra szálltunk, ez vitt el bennünket az alsó tavakhoz, illetve az úgynevezett nagy réthez, ahol lehetőségünk volt étkezésre is. A vízi járműért nem kell külön fizetni, ára benne van a nem túl olcsó, 300 kunás felnőtt belépőben (2020-as adat – a szerk.). A réten van egy nagyobb étterem, de találunk itt mosdót és ajándéküzletet is, ahol képeslapot vagy akár hűtőmágnest is vásárolhatunk.

Irány a nagy vízesés

Ha kissé felfrissültünk, folytathatjuk utunkat az alsó tavakhoz, amelynek végpontján találjuk a legnagyobb attrakciót, a nagy vízesést. Itt már tényleg csak kapkodtuk a fejünket, ahova néztünk, mindenhonnan ömlött a víz, a tavak pedig türkizben pompáztak a napsütésben. A kirándulás megkoronázásaként jutunk el a fotókról már oly jól ismert hatalmas vízeséshez, amely összesen 78 méter magas és úgy néz ki, akár egy hatalmas fátyol.

Ekkorra már több száz fotót készítettünk és alaposan elfáradtunk a több órás séta során. De cseppet sem bántuk, a lényeg, hogy megúsztuk eső nélkül, csodás időnk volt és hazafelé a buszon bőven volt időnk kipihenni a fáradalmakat.

A történethez egyébként hozzátartozik, hogy eredetileg áprilisban utaztunk volna, ám akkor nem jött össze a megfelelő létszám, így végül júniusban, pont a születésnapomon került sor a kirándulásra. De talán így még jobban jártunk, hiszen ekkorra minden kizöldült, és legszebb pompájában csodálhattunk meg a nemzeti parkot. Ennél rosszabb születésnapom soha ne legyen!

Néhány hasznos infó, amire még szükséged lehet:

• Budapest - Plitvice távolság: kb. 478 km (autóval nagyjából 4 óra 46 perc)
• Horvát kuna árfolyama
• Letölthető térkép a nemzeti parkról
• A Plitvicei-tavak Nemzeti Park honlapja

Kapcsolódó bejegyzés:

Az Isztriai-félsziget gyöngyszemei: Rabac és Labin

4 dolog, amit nem hagyhatsz ki a Hortobágyon

A Hortobágyi Nemzeti Park a legrégebbi és a legnagyobb nemzeti parkunk, amely nem csak a magyarok, hanem a külföldiek számára is vonzó úti cél. Bár nincsenek magas hegyei, a puszta látványa mégis lenyűgöző, ráadásul jóval több kikapcsolódási lehetőséget kínál, mint sokan gondolják. Megnéztük, mi az, amit mindenképpen érdemes kipróbálnunk, ha erre járunk!

1. Nézzük meg a Mátai Ménest!

Hortobágyra érkezve kirándulásunkat érdemes Mátán kezdeni, ahol izgalmas programnak ígérkezik a pusztakocsikázás. A nagyjából másfél órás út során a természetes élőhelyükön csodálhatjuk meg a pusztai állatokat. A legnagyobb attrakció az úgynevezett puszta ötös, vagyis az a mutatvány, amikor a csikós öt befogott lóval vágtázik úgy, hogy kettő hátán áll. Emellett testközelből láthatjuk a mangalicákat, a rackákat, a szürke marhát, a vízi bivalyokat, de a csikósok lovasbemutatója után akár mi magunk is felpattanhatunk a lovak hátára.

2. Szafarizzunk a pusztában!

Kicsiknek és nagyoknak egyaránt felejthetetlen élményt nyújt a hortobágyi vadaspark, ahol azokat az állatokat tekinthetjük meg, amelyek egykor, a civilizáció megjelenése előtt a Hortobágyon éltek vagy éppen még ma is élnek. A farkasok és rókák mellett találunk itt vadlovakat, keselyűket és kanalas gémeket is.

3. Pózoljunk a Kilenclyukú híd előtt!

Hortobágy jelképe a Kilenclyukú híd, az ország leghosszabb kőhídja. Az 1833-ban Povolny Ferenc tervei alapján épült nevezetességhez még egy legenda is kötődik: egy pandúrok által üldözött betyárnak a menekülés közben 9 szeretője segített, akik összekapaszkodva hidat képeztek a Hortobágy folyó fölött, majd kővé váltak. A fehérre festett híd különösen szép látványt nyújt a csendesen csordogáló folyóval és a dús nádassal, ezért ha itt járunk, semmiképp ne felejtsünk el lefotózkodni vele!

4. Kóstoljuk meg a slambucot!

A pásztorok étele a slambuc, vagy ahogyan a helyiek hívják: az öhön. Csupán néhány hozzávalóra van szükségünk az elkészítéséhez: egy kis szalonnára, lebbencstésztára, krumplira, no és persze egy nagyobb bográcsra. Állítólag az igazi slambuc titka, hogy a főzés során 32-szer átforgatják az edényben az összetevőket, majd ha már kissé megpirult a teteje, máris fogyasztható. Vétek lenne kihagyni Hortobágyon ezt a különleges ételt, ahogyan a hortobágyi húsos palacsintát is, ami a nevével ellentétben nem kapcsolódik szorosan ehhez a tájegységhez, hiszen egykor a brüsszeli világkiállításra készült. Érdekesség, hogy az ország más-más pontjain különböző módon készítik, ám könnyen kideríthetjük, hogy az eredetivel van-e dolgunk: a legfinomabb változat kizárólag aprított csirkehúsból készül és nincs kirántva.

Az út biztosításáért köszönetet mondunk Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának és a Debrecen és Hortobágy Turizmusáért Egyesületnek!

Kapcsolódó bejegyzés: Pusztakocsikázás a Hortobágyon

Kirándulás a Bükkbe

A hosszú, végtelennek tűnő téli hónapok után végre megérkezett a várva várt enyhülés: a kellemes tavaszi szellő érintése kirándulásra csábít bennünket. Itt az alkalom a kimozdulásra, a Bükk lábánál fekvő kicsinyke település, Szilvásvárad és környéke kitűnő lehetőség a testmozgásra illetve a szellemi kikapcsolódásra.

Szilvásvárad-Szalajka-völgy – olvasható a felirat a fából készült vasútállomás épületén, ideje tehát leszállni a vonatról! Célirányosan elindulunk a házak felé, nem kell sokáig gyalogolnunk, amíg elérkezünk a lovaspályához, ahol jobbra kanyarodva találjuk a Szalajka-völgybe vezető utat.

A Szalajka-völgy a Bükki Nemzeti Park része, különleges magashegységi völgy, amelyet kétféleképpen közelíthetünk meg Szilvásvárad település felől: gyalog, nagyjából egy órás túra során, illetve választhatjuk az erdei kisvasutat is.

A Szilvásváradi Erdei Vasút, talán nem is hinnénk, már több mint száz éve működik. A vonatok a Fatelepről indulnak, az öt kilométer során két megállóhelyet érintenek, mire elérik a végállomást, a Szalajka-völgyet. Ez a rövidke, nagyjából húsz perces vonatozás az erdő mélyén, mondanom sem kell, fantasztikus élményt ígér minden utasnak.

Ha azonban a túrát választjuk, akkor lehetőségünk nyílik még közelebb kerülni a természethez. A séta közben a víz folyamatos csobogása kellemes zajforrás, hiszen az út közvetlenül a Szalajka-patak mentén halad végig. Elhagyva a Sziklaforrást, a pisztrángos-tavakat, lassan elérkezünk kirándulásunk csúcspontjához, a Fátyol-vízeséshez.

A Fátyol-vízesés egy hazánkban egyedülálló természeti képződmény, amely nem véletlenül Észak-Magyarország egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, évről évre rengeteg kirándulni vágyó ember keresi fel. A rohanó patakok lépcsőzetesen alakították ki a talajt, amin keresztül fátyolszerűen zúdul le a víztömeg.

Elhagyva a vízesést, kiérve az erdőből, egy hatalmas tisztás vár bennünket, ahol kifújhatjuk magunkat. Itt lehetőségünk nyílik piknikezni vagy éppen focizni, tollaslabdázni egyet. Pihenés után, látogassuk meg az Istállós-kői barlangot, amely innen már nincs túl messze.

Ha a meredek úton felkapaszkodtunk a barlanghoz és van még energiánk, visszasétálva Szilvásváradra, elindulhatunk a Milleniumi Kilátóhoz. Követve a kék sávot, kövekkel borított tanösvényen (három kisebb pihenőhellyel tarkítva) jutunk el a gyönyörűen kidolgozott, fából készített kilátóhoz, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a Bükkre.

Kapcsolódó bejegyzés: Lillafüred őszi színekben

Pusztakocsikázás a Hortobágyon

Ha megkérdeznénk egy külföldit, mi jut először eszébe Magyarországról, minden bizonnyal azt felelné: a „gulasch” és a puszta. Bevallom, régen nem igazán értettem, miért is olyan híres ez a nagy és kietlen síkság… Valódi szépségét most, immár felnőtt fejjel kezdem megérteni. Ennek a megértési folyamatnak a kialakulásához kétségtelenül hozzájárultak a hortobágyi pusztakocsikázáson szerzett kellemes emlékeim.

A Hortobágyi Nemzeti Parkot – melynek mára már szimbólumává vált a fentebb látható Kilenclyukú híd –, hazánk első nemzeti parkját, 1973-ban alapították. A mai látkép kialakulásához a természeti erők mellett nagyban hozzájárult az ember közreműködése, régen ugyanis ezt a területet a Tisza uralta. Később azonban a folyó szabályozásával, a mocsarak lecsapolásával és az erdők kiirtásával létrejött Közép-Európa legnagyobb pusztája.

A Hortobágy méltán híres növény- és állatvilágáról, különösen az itt fészkelő madarakról. Egyik legnépszerűbb esemény a minden év októberében lezajló daruvonulás, de a pacsirta, a kanalas gém és a túzok is otthonosan érzi magát ezen a területen.

Hortobágy-Mátán található a híres mátai ménes és az innen induló, a nemzeti park területét bejáró, másfél órás pusztakocsikázás is. A szekeres túra során több megállóhelyet érintettünk. Az egyik ilyen állomáson találkozhattunk a szürkemarhákkal. Ennek a fajnak az eredete még nem tisztázott, több féle verzió van arra, hogyan is jöttek be az állatok a Kárpát-medencébe. A gulya, amit láthattunk, kimondottan tinókból, azaz herélt, igavonásra nem alkalmas állatokból állt.

Folytatva az utunkat, megérkeztünk a Nonius lovakhoz. Ennek a lófajtának az őse még a XIX. század elején, az osztrákok révén került hazánkba, majd keresztezve spanyol-nápolyi kancákkal megszületetett a nyugodt vérmérsékletű, izmos, nagy teherbírású lófajta. A Noniusok mellett, egy másik híres típus, a Magyar sportló is megtalálható még Mátán.

A pusztakocsikázás alatt láthattuk még a csavart szarvú rackajuhokat; ezek tejéből készül a híres gomolya. A vízi bivalyokat, akik ott jártunkkor vígan dagonyáztak a sáros vízben, már messziről felismertük kellemesnek nem éppen mondható szagukról… Ahogyan a szőrös mangalicákat is, akiknek zsírját alacsony koleszterintartalma miatt még a hízásra hajlamosabbak is nyugodt szívvel fogyaszthatják.

A haszonállatok megcsodálása mellett azonban érdekes csikósbemutatón is részt vehetnek az utasok: a csikósok felelevenítik, hogyan is kell szakszerűen leültetni lovaikat, illetve arra ráállva ostoraikkal a levegőben csattogtatni, azaz csergetni. A bemutató után a vendégeknek lehetősége nyílik a lovakra felülni és a csikósok segítségével egy kört megtenni.

Az utolsó megállóhelyen megnézhetjük a méltán híres puszta ötöst. Ez pedig nem más, mint egy lovasbemutató: a csikós szivacscipővel a lábán rááll a két ló hátára, amelyek előtt újabb három ló van befogva. Így egyensúlyozva irányítja az öt állatot és bírja azokat vágtára.

Példámból adódóan úgy vélem, Hortobágyra nem csak azoknak érdemes kilátogatniuk, akik érdeklődnek az állatok és a hungarikumok iránt, hanem azoknak is, akik még nem tudják igazán értékelni a magyar tájat. Hortobágy bizonyítja: van mire büszkének lennünk.

Kapcsolódó bejegyzés: 4 dolog, amit nem hagyhatsz ki a Hortobágyon