Burano, a világ legszínesebb városa

Nagyon nehéz helyzetben lennék, ha szépségük alapján sorba kellene állítanom azokat a helyeket, ahol eddig jártam. Azt azonban nyugodtan kijelenthetem, hogy Burano az elsők között szerepelne a listámon!

Az álom megvalósul

Hosszú évek óta csodálattal nézegettem képeket arról az aprócska, mesebeli olasz szigetről, amelynek házai elképesztően élénk színekben pompáznak, előttük pedig csónakok ringatóznak a csatornában. Nem volt tehát kérdés, hogy a várva várt velencei kiruccanásunk során (ide kattintva olvashatsz róla) útba ejtjük a lagúna másik gyöngyszemét, Buranót is!

Borongós, hűvös februári reggelen érkeztünk meg hajóval a szigetre, amely úgy tűnt, még javában az igazak álmát alussza. A szuvenírboltok még akkor kezdték el kipakolni portékáikat, a terek üresen álltak, egy idős néni pedig lassú mozdulattal nyitotta ki az egyik színes ház felső emeletén lévő zsalugátert. Ügyet sem vetett turistacsoportunkra, bizonyára neki ez mindennapi látványnak számított.

Ha nem lennének turisták, valószínűleg az élet is megállna itt. Mindössze 3 ezren lakják a települést, és míg korábban a helyiek halászatból, csónak- és csipkekészítésből éltek, ma már leginkább a turizmus a fő megélhetési forrás. A buranói csipke egykor az egész kontinensen keresett cikk volt, később csipkekészítő iskolát is nyitottak, ma azonban már ez is csak múzeumként funkcionál.

Szabályozzák a színeket

Természetesen a legtöbb ember a színes házak és romantikus csatornák látványa miatt érkezik Buranóra. A legenda szerint valamikor ezek az élénk színek segítették a halászokat, hogy hazataláljanak a ködös időben. Nem tudjuk, tényleg így történt-e, mindenesetre a mai napig szigorú szabályok érvényesek: az önkormányzat határozza meg, hogy az adott épületet milyen színűre festhetik.

A kisváros főbb nevezetességei közé tartozik a fentebb említett csipkekészítő iskola, valamint a főtér, amelynek közelében áll a buranói „ferdetorony”, vagyis a Szent Márton templom.

Igazi csoda ez a hely, minden percét imádtuk annak a másfél órának, amit itt tölthettünk. Szívesen elidőztünk volna még Buranón, ám tudtuk, mennünk kell, hiszen vár ránk Velence!

Kapcsolódó bejegyzés:

Velence - Egy álom megvalósul

Utazás Milánóba - Így fedeztük fel a várost egy nap alatt

5 érdekesség, amit nem tudtál Budapestről

Tudtad, hogy eredetileg a körút helyén hajózható Duna-csatornát terveztek? És azt, hogy a városligeti Vajdahunyad vára először fából készült el? Ezekről és további budapesti érdekességekről is olvashatsz ebben a blogbejegyzésben!

Hajózható csatorna az Oktogonnál

Ma már nehezen tudnánk elképzelni, de az Oktogon környékére eredetileg hajózható Duna-csatornát terveztek. Végül azonban a magas költségek miatt elvetették az ötletet, és így épült meg helyette a körút.

Budapesti kéregvasút

1896-ra, a millenniumi ünnepségekre készült el (London után) az európai kontinensen elsőként a földalatti vasút Budapesten. Ez nem más, mint egy úgynevezett kéregvasút, hiszen ellentétben a többi fővárosi metróvonallal, ezt nem alagútba építették. Hatalmas árkot ástak, majd azt födémmel borították.

Fából készült Vajdahunyad vára

A városligeti Vajdahunyad vára szintén az 1986-os millenniumi ünnepségekre készült el Alpár Ignác tervei alapján. Az építészt arra kérték, készítsen egy olyan épületet, amely egyesíti az összes művészeti stílust. Ő pedig nem tett mást, mint végigjárta az országot és végül tökéletes összhangba rendezte a különböző elemeket. Az épületcsoporton felfedezhetőek román, gótikus, reneszánsz és barokk stíluselemek is. Érdekesség, hogy eredetileg fából készült, majd akkora sikert aratott, hogy maradandó anyagokból, kőből és téglából is felépítették a Városligeti tó mesterséges szigetén.

Mocsár a Városliget helyén

A Városliget egykor Ökrösdűlő névre hallgatott. A terület nem volt más, mint egy legelő, benne egy mocsárral. 1755-ben fel akarták számolni a mocsarat, de a fűzfaültetés kudarcba fulladt, mert senki nem gondozta a növényeket. Végül II. József korában történt meg a csatornázás és a fásítás, de a tényleges parkosítás (útépítés, tó kialakítása, stb.) csak a XIX. században, József nádor tevékenysége nyomán kezdődött el.

A hölgyek nem korcsolyázhattak

1870-ben nyitotta meg a kapuit a Városligeti Műjégpálya, Európa legöregebb és legnagyobb szabadtéri mesterséges korcsolyapályája. Ekkor azonban még illetlenségnek számított, ha egy hölgy korcsolyázott, ezért többnyire férfiak használták. Báró Eötvös József volt az, aki először kijelentette, hogy a nők számára is nagyon fontos a friss levegőn végzett testmozgás. A jégkorcsolyázás virágkora csak azután kezdődött, hogy mindkét nem birtokba vehette a pályát.

Kapcsolódó bejegyzések: 

A Városliget tavasszal

4 hely, amit imádok Óbudán

Sétahajókázás és borkóstolás - 4 dolog, amit nem hagyhatsz ki a festői Elzászban!

Korábban már írtam Elzász igazi kis ékszerdobozairól, többek között Sélestatról és a mesebeli Colmarról, most pedig megmutatom, mit érdemes csinálni még a francia tartományban! Végigjártam és kipróbáltam mindet, vágj bele Te is!

Fedezd fel hajóval Strasbourgot!

Strasbourgot nem csak gyalog érdemes felfedezni, hanem sétahajóval is. Az úgynevezett Batorama hajók egy része felül teljesen nyitott, így fényképezni is lehet róla, másik része pedig fedett, átlátszó tetővel, ami esős és hűvösebb időben ideális. A belvárosból indul és egészen az Európai Parlamentig megy, majd onnan fordul vissza. Így nem csak a történelmi épületeket csodálhatjuk meg róla, hanem a kissé távolabb lévő modern városrészt is.

Látogass el a Haut-Koenigsbourgi várba!

Aki szereti a történelmet, az nem fog csalódni Haut-Koenigsbourg középkori várában sem. A Vogézek domboldalán húzódó nevezetesség már messziről jól látható - kivéve, ha a látogató olyan rossz idő fog ki, mint mi: ott jártunkkor egy hatalmas esőfelhő borította be az egész tájat. Mondanunk sem kell, normál időjárási viszonyok mellett messzire elláthatunk fentről (idegenvezetőnk elmondása szerint innen jól kivehető a németországi Fekete-erdő is), de mi sajnos semmi mást nem láttunk, csak a tejfehér ködöt. A történelem folyamán többször lerombolt vár ma már teljesen fel van újítva, belseje pedig bútorokkal van berendezve, amelyek azt ábrázolják, hogy élhettek itt egykor.

Járd végig az elzászi borutat!

170 kilométer hosszan, képeslapra illő tájon fut végig a tartományon az elzászi borút, amely a leghangulatosabb falvakat köti össze. Ha kedvünk tartja, felfedezhetjük a környéket autóval, de akár biciklire is pattanhatunk, majd amennyiben megkívánunk egy finom nedűt, megállhatunk a helyi fogadóknál, ahol akár szállást is kaphatunk éjszakára. Elzászban egyébként összesen 7 féle szőlőt termesztenek, Sylvanert, Pinot Blanc-t, Pinot Noir-t, Pinot Gris-t, Rizlinget, Muskotályt és Traminit. Érdekesség, hogy ezekből csupán a Pinot Noir a vörösbor/Rosé, a többi fehér.

Keresd fel az első világháborús frontvonalat!

A történelem rajongóinak nem csak a fentebb említett Haut-Koenigsbourgi várba érdemes ellátogatniuk, hanem az első világháború egykori frontvonalához is, a Colmartól nem messze, a Vogézek hegyvonulatainál húzódó Le Linge-hez. Ahol az egyik legvéresebb francia-német küzdelem folyt 1915-ben, ott ma már múzeum működik. A látogatók bejárhatják az egykori lövészárkokat, végignézhetik a háborús fegyvereket, eszközöket és a kiállított katonai ruhákat, valamint betekintést nyerhetnek abba, hogyan éltek és harcoltak a férfiak a csatamezőn hóban és fagyban - az élményt garantáltan nem felejtik el.

Az út biztosításáért köszönetet mondunk a Francia Idegenforgalmi Hivatalnak és a WizzAirnek!

Kapcsolódó bejegyzés: Franciaország ékszerdobozai - Elzász legszebb helyeit Neked is látnod kell!

Franciaország ékszerdobozai - Elzász legszebb helyeit Neked is látnod kell!

Korábban már nagyon sok fotót láttam Elzász takaros kisvárosairól, és mindig arról álmodoztam, hogy egyszer élőben is megcsodálhassam Franciaország keleti szegletét. Szerencsére nem is kellett olyan sokáig várnom, múlt héten ugyanis 4 napom volt rá, hogy felfedezzem a tartományt!

Strasbourg

Az első napot a tartomány fővárosában, Strasbourgban töltöttük. Repülőgépünk a határ túlsó oldalán, a németországi Karlsruhéban (Baden-Baden) tett le bennünket, onnan pedig busszal nagyon hamar eljutottunk úti célunkig. Érdekesség, hogy a két országot a Rajna-folyó választja el, amin több híd ível át, a helyiek pedig gyakran gyalog járnak át vásárolni Strasbourgból a már Németország területén lévő Kehlbe.

Miután becsekkoltunk a hotelbe, elindultunk felfedezni az Ill-folyó ölelte, világörökség részét képező történelmi belvárost elsőként hajóval, majd gyalogosan is. Mondanom sem kell, teljesen lenyűgöztek bennünket a tartomány védjegyévé vált hangulatos, fehérre meszelt, fagerendás épületek. Az elzászi faszerkezetű házakról tudni kell, hogy csupán a felső részük készült fából, az alsót kőből építették, hogy egy esetleges tűzvész ne okozzon hatalmas károkat.

Obernai

Másnap a Strasbourgtól délre fekvő bájos kisvárosba, a Vogézek keleti lejtőin húzódó Obernai-be vezetett az utunk. Sajnos az időjárás nem kedvezett nekünk, de a szakadó eső ellenére is nagyon élveztük a gyaloglást a macskaköves utcákon. Sétánkat a színes tulipánokkal díszített főtéren kezdtük (ahol a tartomány védőszentjének, Szent Odile-nek a szobrát is megtalálhatjuk), elhaladtunk az óratorony mellett, megnéztük a régi zsinagógát, végül pedig az egykori városfalat.

Sélestat

Az Alsó-Rajna vidékén maradva a következő állomásunk Sélestat csendes kisvárosa volt. A közel 20 ezer lakosú település egyik legismertebb nevezetessége a Szent György templom, amely nem csak kívülről nyújt pompás látványt, hanem belülről is: érdemes megcsodálni a színes üvegablakait. A belváros látképét természetesen itt is a színes, fagerendás házak teszik teljessé, amelyek aljában lépten-nyomon édességboltra bukkanhatunk. Kirakatukból szinte hívogatnak bennünket a jó illatú, színes macaronok, a kuglófok és egyéb francia desszert-különlegességek, és ha szerencsénk van, egy-egy kedves eladó még egy kis kóstolót is ad nekünk, mielőtt bevásárolnánk belőlük.

Colmar

Kirándulásunk megkoronázásaként az utolsó napon ellátogattunk a Felső-Rajna vidéki Colmarba, Elzász igazi kis ékszerdobozába. A város összegyűjti mindazt, ami szorosan hozzátartozik a tartományhoz: a színes, favázas házakat, a hangulatos csatornákat, a számtalan virágot és a kiváló borokat. Aki szereti a kultúrát, látogasson el az Unterlinden Múzeumba, ahol Picasso és Monet műveit is megcsodálhatja, vagy keresse fel a város leghíresebb szülöttjének, a New York-i Szabadság-szobor alkotójának, Frédéric Auguste Bartholdinak a szülőházát. A romantikát kedvelőknek ajánljuk a "kis Velencének" is becézett városrészt, amely képeslapra illő látványt nyújt a csatorna mentén épült elzászi stílusú házakkal.

Az út biztosításáért köszönetet mondunk a Francia Idegenforgalmi Hivatalnak és a WizzAirnek!

Kapcsolódó bejegyzés: Sétahajókázás és borkóstolás - 4 dolog, amit nem hagyhatsz ki a festői Elzászban!

Egy nap Brüsszelben - Így jártuk be a belga fővárost 24 óra alatt

Kétszer átrepültünk a kontinens felett, láttuk az Európai Parlament épületét, sétáltunk a világ egyik legszebb terén és megettük életünk legfinomabb gofriját – mindezt egyetlen nap alatt. Bebizonyítottuk, nem lehet többé kifogás sem az idő, sem a pénz - Brüsszel a fapados légitársaságoknak köszönhetően tényleg bárki számára elérhető!

Indulás hajnalban

Néhány óra alvás után még szinte félálomban értünk ki a Liszt Ferenc Repülőtérre, ahol megittuk a reggeli kávénkat és elfogyasztottuk a szendvicsünket. Ettől valamelyest feltöltődtünk energiával - de erre szükség is volt, hiszen egy mozgalmas és hosszú napnak néztünk elébe. 2 óra várakozás a terminálon és körülbelül 2 óra repülés után landoltunk a Charleroi Repülőtéren. Innen még 46 kilométerre van a belga főváros, szerencsére előre felkészültünk és még az interneten megvásároltuk és kinyomtattuk a transzferbuszra jogosító jegyünket, így egyből fel is pattantunk a repülőtér előtt várakozó, fél óránként induló járműre. A busz a Bruxelles-Midi állomáson tett le bennünket, amely nagyjából 20 perc sétára van a belvárostól. Gyorsan rápillantva a térképünkre elindultunk egyenesen az úton, amely a célunk felé vezetett. A központ felé közeledve az épületek egyre látványosabbá, míg az utcák egyre hangulatosabbá váltak. Egyszer csak feltűnt előttünk egy nagyobb tömeg, amelyből már sejteni lehetett, megérkeztünk az első fontos nevezetességig, a híres pisilő kisfiú szobráig. Először mi magunk is alig vettük észre, hiszen a Manneken Pis meglepően kicsit, mindössze 58 centiméter. Ott jártunkkor éppen piros-kék ruhába volt öltöztetve, szabadon lévő kezébe pedig egy trombitát nyomtak.

Európa egyik legszebb tere

Miután megcsodáltuk a szökőkutat, folytattunk utunkat a világ egyik leghíresebb főtere, a macskaköves Grand Place felé. Szerencsére nem kellett sokáig gyalogolnunk a januári hidegben, hamarosan elénk tárult az UNESCO Világöröksége, ami ezúttal is zsúfolásig tele volt járókelővel. Bármerre fordultunk, a látvány egészen csodálatos volt, a városháza és a céhek pompás épületei képzeletben a XVIII. századba repítettek bennünket.

Rövid nézelődés és fotózás után indultunk is tovább, hogy megkeressük a térképünkön előre bejelölt nevezetességek közül a legközelebbit. Ha egynapos útra indulunk idegenvezető nélkül, érdemes már előre megtervezni, mi az, amit mindenképp meg szeretnénk nézni, nehogy csak a nap végén vagy esetleg otthon derüljön ki számunkra, hogy kihagytunk valamit. A következő betervezett látnivaló számunkra a Szent Hubert Királyi Galéria volt. A pazar üvegablakos sétálóutcában, az egyik legrégebbi bevásárlóközpontban nem csak luxusüzletek, hanem művészgalériák és kávézók is vannak, ahol beülhetünk egy életet belénk lehelő finom kávéra, mint egykor tette ezt Victor Hugo vagy éppen Alexandre Dumas is.

Pont mint Párizsban

Az árkádtól nem messze találjuk az egyik legcsodásabb brüsszeli nevezetességet a párizsi Notre-Dame mintájára épült Szent Mihály és Szent Gudula Székesegyházat. A fejedelmi épület 64 méter magas tornyaival magasodik a városrész fölé és gótikus stílusával egyből rabul ejti az ide látogatót. Itt kicsit megpihenve rápillantottunk a térképünkre, ami szerint a további nevezetességekhez el kell hagynunk a központot. Vehettünk volna jegyet a helyi tömegközlekedésre, ám úgy gondoltuk, az Atomium kivételével szinte mindenhova eljuthatunk gyalog is, így végül a séta mellett döntöttünk. Mielőtt azonban elindultunk volna a következő célpontig, nem tudtunk ellenállni tovább a gofri csábításának. Egész nap éreztük a finom, friss sütemény illatát a városban, itt volt hát az ideje, hogy végre meg is kóstoljuk! Mit mondjak? Egyszerűen isteni volt és egyáltalán nem hasonlított a nálunk ismert verziójára!

Régi és modern

Immár gofrival a gyomrunkban indultunk tovább, hogy elsőként saját szemünkkel is megcsodálhassuk a képekről már jól ismert brüsszeli királyi palotát, majd pedig az innen még nagyjából 20 perc sétára lévő diadalívet. A nevezetességhez egy nagyobb park is tartozik, az úgynevezett Cinquantenaire. Nevét onnan kapta, hogy a belga állam fennállásának 50. évfordulójának és az ugyanekkor (1880-ban) megrendezett világkiállítás alkalmából készült el. A park természetesen leglátványosabb része maga a diadalív, amelynek tetejét egy négyesfogat szobra díszíti.

Nem maradt más hátra, mint utoljára Brüsszel modern városrészét is felkeresni az Európai Parlament épületével. Bár bennünket nem nyűgözött le az üvegablakos épületek és irodaházak látványa, jó érzéssel töltött el a gondolat, hogy a tévéhíradók egyik legtöbbet emlegetett helyén vagyunk. Készítettünk néhány fotót a tagállamok zászlói előtt és szétnéztünk a közeli parkban, mert mondanunk sem kell, Brüsszelben még a legforgalmasabb részeken is találunk egy kikapcsolódásra alkalmas, nyugalmas helyet.

Végül visszasétáltunk a belvárosba, vettünk még egy üveg kitűnő belga sört, búcsút intettünk a főtérnek és elindultunk a buszpályaudvar felé, hogy időben kiérjünk a repülőtérre, hogy aztán egy igen mozgalmas nap végén már Budapesten hajthassuk álomra a fejünket.

Ahol csoda vár Rád! Végigjártuk Tunézia legszebb helyeit

Tunéziát látni kell! Ez az első gondolat, ami eszembe jut arról a 6 napról, amit ebben a csodás észak-afrikai országban töltöttem. Különösen azoknak ajánlom, akik még soha nem jártak Európán kívül, de szeretnének megismerkedni az egzotikus tájakkal. Egy kicsit arab, egy kicsit afrikai és egy kicsit európai… tökéletes hely a feltöltődésre!

Tengerparti gyöngyszemek

Port El Kantaoui

A Sousse-hoz tartozó Port El Kantaoui Tunézia egyik leghangulatosabb települése, képeslapra illő látképével, hófehér házaival és csodás jachtkikötőjével a mi szívünkbe is egyből belopta magát. Van itt minden, ami a turistáknak kell: rengeteg szuvenírbolt és egy vidámpark, aki pedig ellenállhatatlan vágyat érez, hogy kalózhajóval vágjon neki a tengernek, az itt ezt is bátran megteheti. Emellett remek éttermekből sincs itt hiány: ha szeretnénk, a legfinomabb tengeri herkentyűket szolgálják fel nekünk, amit aztán érdemes egy pohár kiváló borral leöblíteni. Ne feledkezzünk meg továbbá a híres helyi golfpályákról sem, a sportot kedvelők mesés környezetben, luxuskörülmények között ütögethetik a labdát.

Sidi Bou Said

Port El Kantaouitól talán csak egy szebb település létezik: a Tunisz melletti Sidi Bou Said. A tunéziai Santorininek is nevezett hely igazi kis ékszerdoboz a tenger mellett, ahol minden épület kék-fehérre van meszelve. A hatás nem marad el: nem csak turisták özönlenek ide, hogy megcsodálják a pazar látványt, hanem a művészek is, akiket első látásra megihlet a hely szépsége. Természetesen éttermekből sincs itt hiány, volt szerencsénk egy tengerre nézőt választani, ahol olyan híres emberek fordultak már meg, mint a francia politikus, Nicolas Sarkozy vagy éppen a tunéziai születésű olasz színésznő, Claudia Cardinale.

Római emlékek

Dougga

Aki egy kicsit is szereti a történelmet és vonzódik a régi korokhoz, Tunéziában otthon fogja magát érezni. Nem csak Karthágó romjait érdemes felkeresni, hanem az UNESCO Világörökség részét képező, Észak-Afrikában a legjobb állapotban fennmaradt római várost, Douggát is. Összesen 65 hektáros területen járhatjuk be a korabeli utcákat, megnézhetjük az egykori lakóházak mozaikkal díszített padlóit, és betekinthetünk a régi nyilvános illemhelyiségbe és bordélyházba. Színháza még ma is lenyűgöző, ahogyan a Jupiternek, Junónak és Minervának szentelt impozáns temploma is.

El Jem

A világ 3. legnagyobb amfiteátruma található a tunéziai El Jemben. A 150 méter hosszú ókori aréna szintén nagyon jó állapotban maradt fent, a turisták belépőjegy ellenében szabadon látogathatják. Fel lehet menni a felső szintekre is, ahonnan nem csak az építményre nyílik remek kilátás, hanem a település aprócska házaira is. Látogatható továbbá az alsó szint is, ahol annak idején várakoztak a gladiátorok és ellenfeleik, az oroszlánok. Érdemes még felkeresni a pár utcával távolabb lévő múzeumot, ahol csodaszép korabeli mozaikok tömkelegében gyönyörködhetünk.

Az elmaradhatatlan bazár

Sousse-i medina

A tunéziai kultúra szerves része a bazár. Sousse-ba érve elsőként kendőt kötve a fejünkre benéztünk a csodás mecset szőnyegekkel borított imatermébe, majd mi is belevetettük magunkat a vásári forgatagba. Van itt mindenféle portéka: a ruhaneműtől kezdve, a friss zöldség és gyümölcsökön át egészen a halfélékig és a keleti fűszerek kavalkádjáig, de aki szeretne akár kisállatot (kaméleont, teknőst) is vásárolhat. A tömeg garantált, míg az első utcákban lassan, egymás után tudunk csak haladni, addig a belső részeken már szinte csak lökdösődve lehet előrejutni. Itt érdemes vigyázni, nem csak az értékeinkre, de társainkra is, hiszen könnyen elveszíthetjük egymást szem elől, a nagy hangzavarban (az eladók kiabálva igyekeznek túllicitálni a másikat) még egymás szavát sem lehet hallani.

Hammameti medina

Hammametben valamelyest csendesebb volt a bazárt, bár lehetséges, hogy a szemerkélő eső ijesztette el a többi érdeklődőt. (Tunéziában egyébként csak nagyon ritkán esik az eső, akkor viszont képes közlekedési dugót okozni.) Ha valaki szeretne bőrtáskát vásárolni, akkor a legjobb helyen jár, alkudozva, szinte fillérekért juthatunk hozzá az áhított portékához. Azon pedig ne lepődjünk meg, ha az eladó egyből előkap egy öngyújtót és odatartja a lángját a táskához, hogy megmutassa, valódi bőrről van szó.

Tunéziai kisokos

Fizetőeszköz

Fizetőeszközük a tunéziai dínár, amit azonban nem lehet be- és kivinni az országból. Vigyünk magunkkal eurót vagy dollárt, majd ha szükséges, beválthatjuk dínárra szinte bárhol (repülőtéren vagy a szálloda recepcióján). 1 tunéziai dínár körülbelül 0,5 euró, azaz nagyjából 150-160 forint.

Beszélt nyelvek

Az országban a két fő nyelv az arab és a francia, de a helyiek többnyire megértik az angolt is. A bazárban pedig ne lepődjünk meg, ha magyarul szólnak hozzánk, szinte minden eladó tud egy-két kifejezést, például azt, hogy „szeretlek, Zsuzsi” vagy éppen „szervusz-vízibusz”. Abban már nem vagyunk biztosak, értik-e ezek jelentését…

Csapvíz

Készüljünk fel rá, hogy a csapvíz nem iható. Többnyire azt javasolják, hogy a vizet fogmosásra se használjuk. Palackozott vizet szinte mindenhol kapni viszonylag olcsón, de hozzájuthatunk a szállodákban is.

Utazás

Bécsből menetrendszerinti repülőjárattal juthatunk el Tunéziába, de hetente indulnak charterjáratok Budapestről is. A menetidő nagyjából 2 óra.

Időeltolódás

Nyáron egy óra az időeltolódás, de mivel Tunéziában nincs óraátállítás, télen ugyanannyi az idő náluk, mint nálunk.

Konyha

A tunéziai ételek igen változatosak. Előételként többnyire egy kis tonhalat, olívabogyót és paprikasalátát szolgálnak fel. Főételként sok helyen kapható bárány és hal, köretként pedig elmaradhatatlan a kuszkusz. A desszerthez szinte mindig jár egy kis friss datolya, amely sokkal finomabb a hazánkban kaphatónál, de érdemes megkóstolni a kaktuszfügét is, igazán különleges.

Fokozott rendőri jelenlét

Tunéziában még ma is érződik az elmúlt hónapokban történt terrortámadások hatása, aki ide utazik, ne lepődjön meg azon, ha lépten-nyomon gépfegyveres egyenruhásokba botlik. A fokozott rendőri jelenlét azonban egyáltalán nem zavaró, míg ott voltunk, végig biztonságban éreztük magunkat. A sajnálatos események után érthető módon az országba érkező turisták száma jelentősen csökkent. Port El Kantaoui meseszép kikötője még október végén is nyüzsögni szokott, ezúttal azonban csak néhány járókelővel találkoztunk. Szerencsére azért akadnak olyan turisták is, akik miután első látásra beleszerettek az országba, történjék bármi, alig várják, hogy visszatérhessenek ide. Ezzel pedig mi magunk is így vagyunk!

Az út biztosításáért köszönetet mondunk a Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatalnak!