Bécs, ahogyan még nem láttam

Sokadik bécsi kirándulásom időpontjául ezúttal egy novemberi hétvégét választottam. Az osztrák fővárosban őszies, kissé ködös idő fogadott, de ez sem akadályozott meg bennünket abban, hogy időnk nagy részét a szabadban töltsük. Ez alkalommal igyekeztünk Bécs egy olyan arcát megismerni, amit eddig még nem sikerült: olyan helyeket fedeztünk fel, amelyekről talán egy kicsit kevesebb szó esik az útikönyvekben.

Kirándulásunkat az egyik elővárosban, Klosterneuburgban kezdtük. A Duna-parti település busszal és vonattal könnyen megközelíthető Bécs felől. Legismertebb nevezetessége, a III. Babenberg Lipót alapította Ágoston-rendi apátság már messziről kitűnik a többi épület közül. A barokk stílusban épült műemlék belülről is megcsodálható, itt található az ország legrégebbi pincészete és egy csodás kert is igazi növényritkaságokkal.

A kolostorhoz egy szép templom is tartozik, itt készült el Ausztria első gótikus kápolnája. A két impozáns épület előtti téren egy hatszögletű oszlop magasodik. Michael Knab alkotását, az úgynevezett Tutzsäulét gondosan kidolgozott bibliai motívumok tarkítják.

Klosterneuburg után visszabuszoztunk Bécs központjába, ahol az őszi színekben pompázó Városligetben, azaz a Stadtparkban tettünk egy nagy sétát. A 65 hektáros területen, a fák között, a park közepén egy nagyobb tó található, amely tele van jól megtermett vadkacsákkal.

Az 1862-ben megnyitott Városligetben a természeti szépségek mellett számos emlékművet és szobrot fedeztünk fel, köztük olyan híres emberekét, mint Strauss, Schubert vagy éppen Lehár Ferenc. A füves területek mellett még ősszel is szebbnél szebb virágágyások tarkítják a parkot, az egyik legérdekesebb a Kursalonnak keresztelt épület előtt található virágóra.

A parkot egyébként a Wien folyó szeli ketté. A vízfolyás a több mint száz évvel ezelőtti szabályozásnak köszönhetően ma már leginkább patakhoz hasonlít: beton közé szorították, ám így is látványos, egy gyönyörű sétányon sétálhatunk mellette.

A nap második felét múzeumlátogatásra szántuk. A Schönbrunni kastély bejárása mellett eddig kevés időt szenteltünk a kultúrának, ezúttal azonban bepótoltuk: felkerestük a Bécsi Szépművészeti Múzeumot. Az épület már kintről is csodaszép, de amikor belépünk az ajtón, szinte a szavunk is elakadt, különösen a szemben lévő lépcső tetején lévő csodaszép Canova szobor láttán.

A Kunsthistorisches Museum Wien falain belül számos állandó kiállítás megtekinthető, található itt többek között egyiptomi, közel-keleti, antik görög és római gyűjtemény, de a kurátorok a modernebb stílusok kedvelőinek igényeit is igyekeznek kielégíteni, ott jártunkkor például Lucian Freud tárlata fogadott bennünket. A múzeum bejárására talán egy egész nap is kevés lenne, sajnos mi sem tudtunk mindent megnézni, záráskor szó szerint ki kellett bennünket tessékelni az épületből...

A hétvége során felkerestük még a 76 méter magas kupolával rendelkező lenyűgöző, barokk stílusban épült Karlskirchét, majd ellátogattunk Savoyai Jenő egykori nyári rezidenciájához, a Belvedere palotához, amelynek parkjában a ködös idő ellenére ezúttal is sokáig bolyongtunk.

Bár az adventi időszak nyüzsgését valamelyest sikerült elkerülnünk, a városközpontban viszonylag nagy tömeggel találkoztunk, azzal ugyanis nem számoltunk, hogy november közepén megnyitják a karácsonyi vásárt… Még szerencse, hogy a Rathaus előtti pavilonok közötti lökdösődés által okozott bosszúságunkat némileg kompenzálta a nagy bögre, forró punsch!

Az esti fények felgyulladása után tettünk egy utolsó nagy sétát a elmaradhatatlan bécsi nevezetességek között is, a Népkertben különösen látványos volt a kivilágított, hófehérnek tűnő Theseus templom, valamint a Hofburg félkörívben elhelyezkedő csodaszép épülete az éppen felkelő teliholddal.

Kapcsolódó bejegyzések:

Bécs téli arca

Felejthetetlen élmények Karintiában - Így jártuk végig A szerelem útját

Kétezer méter felett Tirolban