Egri születésűként különösen büszke vagyok az Észak-magyarországi régió tájaira, kultúrájára. Természetes, hogy elfogult vagyok Heves megyével szemben, most azonban nem ide, hanem egy hasonlóan szép vidékre, a szomszédos Nógrád megyébe szeretném meginvitálni olvasóimat.
Első úticélunk a szlovák-magyar határ mentén található Ipolytarnóc. A település a 2008-ban létrejött első nemzetközi, azaz határon átnyúló geopark (Novohrad-Nógrád Geopark) része. A természetvédelmi területen belül Földünk történetét bemutató tanösvények vannak kialakítva.
A geológiai ösvényen sétálva időutazásnak lehetünk részesei, olyan helyeken járhatunk, ahol sok millió évvel ezelőtt még tenger vagy éppen vulkán terült el. A séta során ősmaradványokra bukkanunk: kövesedett fák, cápafogak, ősállatok lábnyomai és növények lenyomatai teszik még érdekesebbé túránkat.
A tanösvények mellett azonban van még egy kuriózuma Ipolytarnócnak: itt őrzik ugyanis a Bükkábrány közelében talált ősfenyőket. A hatalmas két-három méter átmérőjű fatörzsek különlegessége, hogy eredeti formájukban konzerválódtak. Az egykori Pannon-tenger közelében élő ősfenyőket 2007-ben hozták Ipolytarnócra, a szakemberek pedig különleges technikával folyamatosan tartósítják őket.
Elhagyva Ipolytarnócot, tovább utazunk a Karancs-Medves vidékére: ezen a területen fekszik Somoskő. Az apró település szintén a szlovák-magyar határon található, olyannyira, hogy Somoskő vára már Szlovákiához tartozik. Az erődítmény lábánál még ma is megmaradt a két ország mezsgyéjét jelölő határkő.
A vár nem csak kívülről gyönyörű, a már messziről jól látható, 526 méter magas dombra épült, tornyával a tájból kiemelkedő erőd romjai között sétálva, elénk tárul a csodaszép dimbes-dombos nógrádi táj. Egyik oldalon Szlovákia terül el előttünk, a másik oldalon pedig ráláthatunk a Karancs-Medves másik vulkánra épült tornyos építményére, a Salgó várára.
Somoskő azonban más természeti csodájáról is ismert: a vár északi oldalán található a híres bazaltzuhatag. A karcsú, íves oszlopok öt- és hatszög alakúak, ennek darabjait használták fel egykor a vár építéséhez.
Távolodva a szlovák határtól, Nógrád belseje felé, megérkezünk Hollókőre, az egyetlen világörökség részévé választott magyar faluba. A település azáltal került fel az UNESCO listájára, hogy sikerült megőriznie tradicionális Ófaluját. Hollókőt még a XVII-XVIII. században építették, de házai mind a mai napig megmaradtak eredeti állapotukban.
Az Ófalu máig lakott utcáin gyakran láthatunk palóc ruhába öltözött néniket. Az épületek között akadnak múzeumok és kiadó szobák is, de az itt lakók nagy része még mindig a régi mesterségeket űzi: találunk itt fazekast és házilag készített portékákat, terítőket, lekvárt áruló kétkezi munkásembereket. Az Ófalu központjában álló aprócska katolikus templom szabadon látogatható.
A településről rövid túra során (erdőségen keresztül) eljuthatunk Hollókő jó állapotban fennmaradt, 400 méter magasságban található várához. A tatárjárás után – a sziklaszakadék miatt kissé szabálytalan formában – épült erődítményt az ’70-es években kezdték el restaurálni, és alig több mint egy évtizede látogatható. Ha múzeumra vágyunk, megtekintetjük a panoptikumot, ahol a XIII. századbeli lakók vannak kiállítva, de természetesen felülről a kilátás is csodálatos.
Ha van egy szabad hosszú hétvégénk, ha szeretnénk kiszakadni a mindennapok kötöttségeiből, mindenképpen látogassunk el Nógrádba! A természeti csodák felkeresése és a végvárak látogatása kitűnő kikapcsolódási lehetőséget kínál mindannyiunk számára.
Nagyon jók a fotók, és a leírás is! Élőben is meg lehet nézni a tájat, három webkamera is van a környéken, a Karancs tetején Somoskő és a Medves-irányába : www.karancs-medves.starjan.hu , Rónafaluban a Medves-fennsíkon a Salgóvár és a Karancs irányába : www.medves-fennsik.hu , és Hollókőn: www.starjan.hu/holloko/
VálaszTörlésKöszönöm szépen a véleményt és a hasznos infókat! :)
VálaszTörlés