Nem kevesebbre vállalkozom most, minthogy megpróbáljam leírni egy leírhatatlan nyaralás történetét. Az úti cél az ellenállhatatlan Görögország, azon belül is az egyik legbájosabb kisváros: Parga. Aki egyszer itt jár, soha többé nem felejti el.
Pargáról idehaza eddig talán csak kevesen hallottak, nem annyira felkapott, de legalább olyan szép, mint például Korfu, Paralia vagy éppen Zakynthos. Görögország északnyugati részén található, Epirusz régióban, a Jón-tenger partján. Fekvése festői, színes házait domboldalra építették, miközben a települést üde zöld növényzet, olívaültetvények sokasága veszi körül. A 90-es években vált nemzetközi hírű üdülővárossá, az ideérkezőknek főszezonban viszonylag nagy tömeggel kell számolnia. Nekem egyetlen fotó alapján sikerült beleszeretnem, tudtam, hogy csodálatos hely, de ami ott várt rám, az minden képzeletemet felülmúlta.
Utószezonban indultunk útnak, mert nem szeretjük, ha zsúfolásig tele van a tengerpart és rákvörösre sem akartunk égni, de azért kissé aggódva figyeltük a különböző előrejelzéseket, hiszen október első napjaiban már viszonylag változékony az időjárás. Szerencsére egy szavunk sem lehet, az őszi napsütés is gyönyörű barnává varázsolta a bőrünket és csupán egyetlen olyan nap volt a héten, amikor néhány órára eleredt az eső.
Az aprókavicsos parttól a homokos strandig
Bármennyire is elcsigázottak voltunk 15 óra buszon való zötykölődés után, amint elfoglaltuk a szobánkat, letettük a bőröndjeinket az apartmanban, azonnal nekivágtunk, hogy felfedezzük a várost. Pargán eltévedni szinte lehetetlenség, térkép nélkül indultunk el az egyik lefelé vezető úton, ami hamar sikátorrá szűkült. 10 percet sem sétáltunk, amikor egyszer csak kiszélesedett előttünk a táj, és megpillantottuk a kikötőt. Felemelő pillanat volt, amikor tudatosult bennünk, hogy ez az a hely, amit már annyiszor láttunk képeken és most végre mi is itt vagyunk!
Egy-két gyorsan elkészített fotó után a kikötőtől balra lévő városi strand felé vettük az irányt. Bár nem volt rajtunk fürdőruha, a cél az volt, hogy legalább a bokánkig merüljünk a tengervízben, amely korábbi aggodalmaink ellenére októberben is nagyon kellemes hőmérsékletű volt. A Krioneri névre hallgató, nagyrészt aprókavicsos városi strandot egyébként bárki megnézheti az interneten, ugyanis pont erre néz a település webkamerája. Indulásunk előtt mi is rengetegszer ránéztünk, és be kell valljam, néha azóta is rápillantunk fájó szívvel… Ezt a részt főszezonban szinte teljesen elfoglalják a napernyők és a nyugágyak, így aki csak egy pléddel vagy gyékénnyel érkezik, előfordulhat, hogy nehezen talál magának helyet.
A Krioneritől nem messze húzódik egy sokkal kisebb és merőben más kinézetű strand. A Piso Krionerit nagyobb méretű kövek borítják, hogy ne sértsék meg a lábunkat, ide érdemes beszerezni vízi cipőt. A látvány itt egészen lenyűgöző, már-már kissé Thaiföldre emlékeztető, hullámok faragta méretes sziklák emelkednek ki a tengerből. Sok időt töltöttünk itt, egyik nap egészen napnyugtáig maradtunk. Máig emlékszem arra a nyugalomra, amit ott éreztem, hallgatva a szikláknak csapódó lágy hullámokat és nézve, ahogyan lassan eltűnik a napkorong.
Pargának van egy harmadik strandja is, ami egy kissé távolabb található, a vár túlsó oldalán, az északi részen. Nem egyszerű átjutni oda, hiszen fel kell másznunk a domboldalra, hogy aztán a másik oldalon lejöhessünk róla. Megterhelőnek azért semmiképp nem mondanám, de ha valaki nem érez magában ehhez elég energiát, az választhatja a vízitaxit is, ami félóránként indul a kikötőből és átvisz a Valtos Beachre. Itt még főszezonban is bőven akad hely, hiszen hatalmas, a partszakasz két és fél kilométer hosszan elnyúlik. Míg az eleje aprókavicsos, a legvége már szinte homokos. Így aki fél attól, hogy a lábát felsérti a kavics vagy gyermekekkel együtt érkezik, az is megtalálhatja itt a számításait.
Ami a főbb látványosságokat illeti Pargán, elsőként mindenképp a várat kell megemlíteni, amely hozzátartozik a város látképéhez. Bárki szabadon látogathatja, de érdemes óvatosnak lenni és sportcipőt húzni a lábunkra indulás előtt, mert némelyik része igen romos állapotban van és korlátok sincsenek, amiben meg lehetne kapaszkodni. Felfelé kanyargó szűk utcákon juthatunk fel a bejárathoz, ahol lélegzetelállító látvány fogad bennünket. Innen ráláthatunk a város színes házaira, a kikötőre és a szemben lévő aprócska szigetre, amin egy templom is helyet kapott. Képeslapra illő látvány, de ha körbesétáljuk a várat, a túloldalt húzódó Valtos Beach-et is megpillanthatjuk, sőt tiszta időben a távolban kivehetőek Paxos és Antipaxos szigeteinek a körvonala is. Az erődítményt eredetileg a 13. században építették, később a velenceieké lett, majd többször is török kézre került, sőt egy ideig a britek is birtokolhatták. A hányattatott sorsú vár ma is őrzi ezeknek a koroknak az emlékeit, a bejárat fölött például egy szárnyas oroszlán emlékeztet a velencei időkre.
Akár magyar nyelvű étlapot is kaphatunk
Pargán nincsenek nagy távolságok, ugyanakkor a település domboldalra épült, így az utcák kissé meredeknek tűnhetnek azok számára, akik a teljesen sík terephez szoktak. Érdemes bepakolnunk a bőröndünkbe kényelmes cipőt, itt a magassarkúnak biztosan nem vesszük hasznát. Sétáink során is legyünk körültekintőek ugyanis a görögök szeretnek veszélyesen élni, a szűk sikátorokban bármikor felbukkanhat egy-egy száguldó robogó.
Ami pedig az árakat illeti, útitársainkkal beszélgetve megállapítottuk, hogy Parga talán kissé drágább hely, mint például Paralia vagy Sarti, de alapvetően nincs nagy különbség a többi görög üdülővároshoz képest. Vannak késő estig nyitva tartó szupermarketek, ahol beszerezhetjük az alapvető élelmiszereket, és a város tele van hangulatos éttermekkel, néhol még magyar nyelvű étlapot is kaphatunk. Tipikus szórakozóhelyet itt nem találunk, diszkózene helyett legfeljebb klasszikus görög dallamokra rophatjuk a tengerparti tavernákban. Elhelyezkedését tekintve kiváló helyen fekszik a város, az év nagy részében süt a nap, viszonylag ritkán esik az eső, a tengervízben pedig májustól október elejéig bátran lehet fürdeni. Augusztusban van a legmelegebb, ekkor már biztosan szükségünk lehet a napernyőkre, szeptember végétől az éjszakák egyre hűvösebbé válnak, így előfordulhat, hogy esténként már szükség lesz legalább egy vékony kardigánra.
A csodálatos kilátás miatt érdemes egy kis kirándulást tenni a Pargától körülbelül 8 kilométer távolságra lévő, Anthousa városa fölött emelkedő Ali pasa várához is. A bátrabbak akár gyalog is eljuthatnak ide egy félnapos túra keretében, de a lustábbak számára ott van a partmenti sétánytól induló kisvasút, ami egy szűk fél órás zötykölődés után szinte a vár bejáratánál tesz le bennünket. Bevallom, mi is a könnyebb utat választottuk, és idegenvezető segítségével jártuk be a 400 méter magasan lévő romokat. A panoráma egyedülállóan szép, innen a fehér vitorlások aprócska pontoknak tűnnek és csodásan kirajzolódnak a távoli öblök, szigetek.
Pargán egyszerűen nem lehet unatkozni, ha már mindhárom strandot kipróbáltuk, bebarangoltuk a török bazársort, kigyönyörködtük magunkat a várban, kipróbáltuk a helyi tavernákat, eltöltöttünk egy órácskát a várossal szemben lévő kis szigeten, a Panagián, ahova akár át is lehet úszni, akkor is számtalan kirándulási lehetőség közül választhatunk. A kikötőből menetrendszerinti hajójáratok indulnak Korfura, Paxos és Antipaxos-szigetére, valamint Jón-szigeteki hajótúrán is részt vehetünk. Vízitaxival eljuthatunk a Sarakiniko és a Lichnos Beachre, ahol érdemes szintén egy-egy strandolós napot eltölteni.
Az ezerarcú Epirusz
A dimbes-dombos Epirusz régió a tengertől eltávolodva is rengeteg szárazföldi kikapcsolódási lehetőséget kínál. Igen népszerű célpont például az Acheron-forrásvidék, ahova rengeteg helyi utazási iroda szervez fakultatív utat. Az „Acheron” név ismerősen csenghet azok számára, akik egy kicsit is ismerik a görög mitológiát (olvashattunk róla Vergilius Aeneisében és Dante Isteni színjátékában is), hiszen a régiek hite szerint ez az alvilág folyója, amelyen Kharón, az alvilági révész szállítja a holt lelkeket.
Érdemes egy napot eltölteni a régió székhelyén, Ioanninában is, ahol isteni, mézédes baklavát lehet kóstolni, de nem szabad kihagyni a kontinens legmélyebb szurdokát, a Vikosz-kanyont sem. Bár tériszonnyal küzdőknek nem kifejezetten ajánlott, aki teheti, mindenképp keresse fel egyszer. Összesen 20 kilométer hosszan húzódik, falai pedig elérik a 900 méter magasságot is. Ha van elég bátorságunk lenézni a mélybe, megpillanthatjuk a Voidomatis-folyó kéklő vizét, de előfordulhat, hogy csak a fehér medret látjuk, a szárazabb időszakokban ugyanis teljesen ki szokott száradni.
Igazi ezerarcú régió Epirusz, amelynek van még egy előnye a tengerpartja és a hegyvidéki tájai mellett: Görögország északnyugati csücskeként közvetlenül határos Albániával, így az utazni vágyók bátran belevághatnak egy albán kiruccanásba is. Egy-két órán belül eljuthatunk akár a világörökség részét képező Butrint romvárosáig és a hangulatos albán üdülővárosig, Sarandáig sem kell sokat utazni. Erről azonban majd egy következő bejegyzésben mesélek!
Kapcsolódó bejegyzés:
Kalimera, Paralia!
