Lillafüred őszi színekben

A nyár elmúltával hajlamos vagyok temetni a jó időt, a vidámságot, és már ilyenkor igyekszem lelkileg felkészülni a barátságtalan, zord télre. A hideg reggelek és a ködös, esős napok mellett azonban az ősz is tartogat számunkra szépségeket. Érdemes kihasználni a szeptemberi-októberi napsütést, kirándulni, és megcsodálni a fák ezer színben pompázó lombkoronáját. Így tettünk mi is, amikor a Bükk hegységben található Lillafüredre látogattunk.

A Miskolc területéhez tartozó települést legkönnyebben a borsodi megyeszékhely külvárosából, Diósgyőrből induló Lillafüredi Állami Erdei Vasúttal (LÁEV) közelíthetjük meg. Az utazással töltött nagyjából fél óra alig néhány percnek tűnik csupán, hiszen a táj olyan gyönyörű arrafelé, hogy azt kívántuk, bárcsak vonatozhattunk volna még! Persze, aki szeretné, az folytathatja az útját Garadna végállomásig, ahonnan már nincs messze az őskohójáról is ismert Ómassa.

Leszállva a vonatról Lillafüreden, elhagyva a ma múzeumként is működő vasútállomás épületét, a síneken túl találjuk a csodaszép Hámori-tavat. Az állóvíz a Szinva patak gáttal való duzzasztásának eredményeként jött létre.

A látvány valóban egyedülálló: a völgyben összegyűlt vizet, ezt a nagyjából másfél kilométer hosszúságban elnyúló, helyenként igen mély, sima tükrű tavat fákkal borított dombok veszik körül. A hely a nyári évszakban igazi paradicsom a vízibiciklizők és csónakázók számára.

A Hámori-tóval szemben, az út túloldalán egy meredek emelkedő tetején találjuk a neoreneszánsz stílusú tornyos Palotaszállót. Az 1930-ban épült impozáns épület pompásan mutat a dombokkal körülzárt, festői szépségű völgyben, érdemes tehát egy kicsit elidőzni itt.

Időtöltésre a szálló alatt kialakított sétány is remek lehetőséget kínál, a teraszos elrendezésű parkban megtalálható többek között József Attila szobra is, az írót ugyanis ennek a tájnak a szépsége ihlette az Óda című műve megírására. A függőkertet a csobogó Szinva és a Garadna patak határolja, ami még hangulatosabbá teszi sétánkat.

Itt találhatók a sziklába vájt kőfülkék, illetve az Anna-mésztufabarlang is. Ha jól fel vagyunk öltözve és van elég időnk, akkor választhatjuk a nem messze lévő Szeleta- vagy éppen az István-barlangot is kikapcsolódásnak. Utóbbit különösen érdemes felkeresni, hiszen méltán híres a fantasztikus cseppkőképződményeiről.

Lillafüreden található még hazánk legmagasabban fekvő vízesése is, ami legnagyobb sajnálatunkra pont ott jártunkkor nem üzemelt. Mint később megtudtuk, nem egyedi ez az eset, ugyanis a szakértők elmondása szerint a mesterségesen kialakított képződményt, ahol majd’ húsz méter magasból zúdulna le a víztömeg, aszályos időben, szezonon kívül (szeptembertől májusig) nem tudják működtetni.

Bár a hatalmas vízesés látványától megfosztott bennünket az időjárás, lillafüredi kirándulásunk így is emlékezetesre sikerült. Remek kirándulóhely, mindenkinek ajánlani tudom!

Kapcsolódó bejegyzés: Kirándulás a Bükkbe

A Felvidék csodás tájain

Sok-sok évvel ezelőtt az első külföldi utam alkalmával a Felvidéken jártam. Buszos túránk során a magyar határtól egészen Szlovákia szívéig, a Magas Tátráig hatoltunk, olyan természet és ember alkotta szépségeket hagyva magunk mögött, mint a dobsinai jégbarlang vagy éppen a mesés Szepesi vár.

A táj hazánktól távolodva fokozatos változáson megy keresztül, az eleinte még sík vidéket hamarosan felváltják a dimbes-dombos erdős területek, olyannyira, hogy a legelső állomásunkon, Dobsinánál már egy igen komoly emelkedőn kell felmásznunk, hogy eljuthassunk a jégbarlanghoz.

A méltán híres természeti képződményt csak gyalogosan lehet megközelíteni. Autóbuszunkkal leparkolunk az út mentén, majd egy kissé izzasztó túra keretében felkapaszkodunk a majd’ 1000 méter magas hegyre. Amennyire fárasztó azonban az út, annál szebb a látvány: körülöttünk végig hatalmas fenyőfák magasodnak az ég felé.

Felérve a barlanghoz, megváltva a belépőjegyünket, már a bejáratnál megcsap bennünket a jéghideg levegő. Még nyáron is érdemes tehát rétegesen felöltöznie annak, aki hasonló kirándulásra adja a fejét, hiszen odabent állandóan 0 C° körül van a hőmérséklet. A barlang, amely tulajdonképpen az Aggteleki-karszt szlovákiai folytatása, majd’ másfél kilométer hosszú, a jég vastagsága pedig helyenként eléri a 40 métert is. A dermesztő hidegben a természet által megformált alakzatok teszik még különlegesebbé ezt a lélegzetelállító sétát.

Elhagyva Dobsinát, miután kissé felmelegedtünk, folytatjuk kirándulásunkat az ország belseje felé. Érdemes elidőzni néhány percet az útba eső takaros kis települések egyikén, Vernárban is, ahol két gyönyörű templom is található. Az egyik különös szépséggel bír: az 1800-as években klasszicista stílusban épült görög katolikus kápolna.

Továbbhaladva lassan feltűnnek előttünk a Magas-Tátra hóval borított varázslatos hegycsúcsai. Poprádon tartunk egy újabb pihenőt, hogy megcsodálhassuk a hazánkból olyan nagyon hiányolt magaslatokat. A hegység a Kárpátok vonulatának legmagasabb része, amely a Gerlachfalvi-csúccsal tetőzik, 2655 méteren a tengerszint felett.

Elérve mini körutazásunk legtávolabbi pontját, ideje újra a magyar határ felé venni utunkat. Kissé izgatottan várom következő állomásunkat, Lőcsét, hiszen alig néhány hónappal a kirándulás előtt volt szerencsém olvasni Jókai Mór ezen városához kötődő klasszikusát, amelynek történései még frissen éltek emlékezetemben. A lőcsei fehér asszony legendáját máig őrzi a vastag fallal körülvett település.

 A város egyik nevezetes épülete a Szent Jakab-templom, amely kezdetben klasszicista stílusban épült, később azonban gótikus motívumokat is kapott. Érdemes belülről is megcsodálni az építményt, csodaszép freskók és oltárok díszítik a teret.

Közvetlenül a templom mellett található a régi, árkádos városháza. Eredetileg máshogy nézett ki, de az 1500-as években leégett. Jelenlegi alakját Schulek Frigyes tervei alapján nyerte el; napjainkban múzeum működik az épületben. Itt található a Rákóczi-szabadságharcot követően az árulóból hőssé vált fehér asszony, Korponayné Géczy Julianna híres festménye is, amely eredetileg a városkapun díszelgett.

Lőcse nevezetességei közé tartozik még a kupolás Evangélikus templom, a Thurzó-ház, illetve a főtéren álló szégyenketrec, ahova az elítélt bűnözőket zárták be századokkal ezelőtt.

Rövid városnézésünket követően folytatjuk utunkat a nap utolsó állomásához, a magyar történelem egy másik fontos emlékéhez, a Lőcsétől 15 km-re található Szepesi városhoz. A romos erődítmény látványa már messziről szemet gyönyörködtető: a több mint 600 méter magas dombon, szinte a semmiből emelkednek ki a még ma is szikárul álló falak.

A falu, Szepesváralja határában leparkolva, egy körülbelül 10 perces gyaloglást követően kapaszkodunk fel a várhoz, amelynek egyes részeit már a XI. században elkezdték építeni. Belépve az erődítménybe, először falazott oszlopokkal találkozunk, majd tovább sétálva jutunk el az egykori gótikus kapuhoz. 

Ezután érünk el a középső várudvarra, onnan pedig a bal oldalira, amely olyan nagy, hogy tulajdonképpen a környékről ide érkezett lakosságnak is védelmet nyújtott.

Visszatérve a középső udvarra, felfelé sétálva eljutunk a fellegvárhoz, ahonnan festői kilátás tárul a szemünk elé a környező területekre. Itt fent található egy kör alakú bástya, egy kápolna és maga a palota is. 

Ezen a helyen ma a Szepesi Múzeum tárlata látogatható, amelyben megismerhetjük a vár fordulatos történelmét és megcsodálhatjuk a középkori fegyvereket is.

A Felvidéknek mára ezzel búcsút intünk. A tartalmas és rendkívül eseménydús nap fáradalmait már hazafelé, az Eperjesen és Kassán át vezető úton, az autóbuszban pihenjük ki.

Kapcsolódó bejegyzések:

Csodálatos Kassa!

Kirándulás Pozsonyba

Magyarország tetején - Ezúttal a Mátrában jártunk

Egy napos májusi délelőttön útra keltünk, hogy felfedezzük Magyarország legmagasabb pontját és annak környékét. Utunk során bejártuk az egész Mátrát, Kékestetőt érintve, Sástótól Sirokig.

Gyöngyös városát elhagyva, nem messze Mátrafüredtől találjuk hazánk legmagasabban fekvő tavát, a Sástót. Az üdülőhellyé kialakított környék a horgászok és a csónakázni vágyók kedvelt célpontja. A tó természetes módon jött létre, ám a 60-as években emberi segítségre volt szükség, hogy kikotorják, és ne lepje be azt teljesen az üledék és a növényzet.

A Sástó közelében kilátót építettek, amelyet eredetileg fúrótoronynak szántak. A sárga emelvény csak esőmentes időben használható, a kilengése elég nagy, ráadásul arrafelé gyakran fúj a szél. A kilátásért azonban mindenképpen érdemes fellépcsőzni, hiszen fentről az egész Mátra belátható.

Továbbindulva szerpentines út vezet felfelé a több mint 30 éve épült, Kékestetőn található tévétorony felé. Elérve a csúcsot, amelyet már csak gyalogosan közelíthetünk meg, egy nemzeti színre festett szikla jelzi az 1014 méter magasságot.

Innen indul Magyarország egyik leghosszabb sípályája, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a sík területekre. A panoráma ennél szebb már csak a 180 méter magas toronyból lehet, a kilátóként is funkcionáló építmény ugyanis belépő ellenében szabadon látogatható.

Utolsó állomásunk a Mátra keleti végében található siroki vár volt. A vulkáni eredetű hegy, amelyen a romos építmény fekszik, már messziről magaslik, lustáknak így nem is ajánlott a felkeresése. Aki azonban veszi a fáradságot és felsétál a várhoz, megcsodálhatja a maradványokat és a pompás kilátást.

A vár tulajdonképpen két részből áll: egy alsó és egy felső részből, amelyeket egy kisebb alagút választ el egymástól. Izgalmas érzésben volt részünk, amikor az erődítmény sziklába vájt részeit fedeztük fel, de a felső terület is ígért látnivalót: a falu felőli oldalon a megmaradt falon egy magyar zászlót lengetett a szél.

A vár ott jártunkkor még igen romos volt, csakis saját felelősségünkre látogathattuk, ám időközben már megkezdődött a felújítás, így a leendő látogatóknak garantáltan még ennél is nagyobb élményben lesz részük.

Nagyvárad, a Körös-parti Párizs

Oradea, Nagyvárad a paloták, a kávézók és nem mellesleg Ady Endre városa. A költő több évig élt és alkotott Váradon, mi csupán egy napot töltöttünk el a Körös partján, de e rövid idő alatt sem volt nehéz megérteni, miért is szerette ezt a várost annyira a költő.

Utunkat a városközponttól kissé távol eső Kanonok sor felkeresésével kezdtük. Miután végigsétáltunk a hangulatos, hosszú, árkádos folyosón, az út túloldalán megcsodáltuk Románia legnagyobb barokk stílusban épült székesegyházát.

A monumentális épület előtt Szent László királyunk bronzszobra látható, mellette pedig a római-katolikus püspöki palota és az azt körülvevő park.

Ezt a kis kitérőt követően célirányosan elindultunk a városközpont felé. Utunk során érintettük a Petőfi Sándor parkot, melynek közepén a költő mellszobra található. Beérve a városközpontba, örömmel tapasztaltuk, hogy Nagyvárad nem csupán szürke panelházakból áll, a Körös partjához egyre közelebb érve szebbnél szebb épületekbe botlottunk.

Nagyvárad sétálóutcáján rengeteg palota található, közülük a legismertebbek az Apollo palota, amely a szecesszió jegyeit viseli magán, illetve a toronnyal díszített Stern palota és a velencei ihletésű Rimanóczy palota.

Ezen csodálatos épületek között találjuk az Orsolya templomot és zárdát, ahol ma középiskola működik. A városközpontban van a Bazár feltűnő épülete is, amelynek építését még a XVIII-XIX. század fordulóján kezdték meg és ahol annak idején az elsők között jelent meg a mozi.

Elhagyva a Főutcát, a Bazár alatti átjárón keresztülsétálva lyukadunk ki az Állami Színházhoz. Az eklektikus stílusban épült domináns épület első hivatalos előadását több mint egy évszázaddal ezelőtt, 1900-ban tartották.

Közvetlenül a színház mellett találjuk, a díszes Astória szállót, amelynek földszintjén annak idején irodalmi kávéház működött – nem véletlenül volt ez Ady Endre kedvenc kikapcsolódási helye.

A színház teréről már jól látszik a folyó, elérkeztünk a Körös partjára! A látvány csodálatos: híd vezet át a túlsó partra, ahol impozáns (neoklasszicista) épületével és sárga óratornyával a Városháza emelkedik. Közvetlenül mellette pedig a Szent László templom magasodik.

A tér másik oldalán húzódik a város egyik legszebb épülete, a Fekete Sas Palota. Az épületegyüttes tetejét üveg borítja, az ezen látható fekete madár az évek során Nagyvárad jelképévé vált. Annak idején szállóként működött, illetve színielőadásokat is tartottak itt, mára már főképpen üzleteknek és mozinak ad helyet.

Folytatva sétánkat elérkezünk a Holdas-templomhoz, amelyet úgy építettek, hogy az óra alatt mutassa a hold aktuális állását – ez a szerkezet még ma is működik! Az út túloldalán láthatjuk a Görög-katolikus Püspöki Palota pirosló épületét.

A folyó partján hatalmas kupolájával a Neológ zsinagóga magasodik. Szomorúan tapasztaltuk azonban, hogy az épületet manapság már igencsak elhanyagolják… Annál jobb állapotban van viszont a nem sokkal messzebb található Orvosi Egyetem, amely hatalmas belső terével eredetileg kereskedelmi központként épült.

Kirándulásunk végéhez közeledve, utolsó állomásként, ellátogattunk a nagyváradi vár romjaihoz. Sajnos az erődítmény nagyon rossz állapotban van, ami nem is csoda, a történelem során rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül: török, tatár seregek dúlták fel, hogy csak néhányat említsek… A vár renoválása azonban már elkezdődött, így ha minden igaz, hamarosan még nagyobb élményben lehet része, annak, aki felkeresi Nagyváradot.

Kapcsolódó bejegyzés:


5+1 különleges hely, amit látnod kell Erdélyben