Felejthetetlen élmények Karintiában - Így jártuk végig A szerelem útját

Többnyire a városlátogatások híve vagyok, de jól esik néha az aktív kikapcsolódás – különösen, ha mindez egy meseszép helyen történik. Karintiában minden megvan, ami ehhez kell: pazar túraútvonalak, festői tavak és semmihez sem fogható vendégszeretet. Ezúttal 4 napunk volt, hogy bejárjuk és felfedezzük a Millstätti-tó környékét.

Helyi sajtokat kóstoltunk

Már sokat hallottam „A szerelem útja” túráról, és most végre én is végigjárhattam ezt a csodaszép útvonalat. Kirándulásunkat a Millstätti-tó északi részén, 1800 méter magasan lévő Alexander hütténél kezdtük, ahol mintegy erőgyűjtésként még megkóstoltuk a helyi sajtkülönlegességeket és elkortyolgattunk egy kellemes kis bodzaitalt, miközben a tó szépségében gyönyörködtünk. A rögtönzött tízórai után pedig elindultunk felfelé a hegyre.

Festői szépségű táj

Virágzó rétek, fenyvesek és legelésző tehenek tették még hangulatosabbá az alpesi tájat, miközben mi észrevétlenül tettük meg az utat. A táv nagyjából 8 kilométer, amelyet közepes tempóban körülbelül 5 óra alatt lehet megtenni. A szintkülönbség 275 méter, ám a túrázáshoz kevésbé szokottaknak sem kell aggódniuk, az út egyáltalán nem megterhelő.

Nem csak szerelmeseknek

És hogy miért hívják a túrát A szerelem útjának? Az út során összesen 7 pad van kihelyezve, amelyen nem csak elücsöröghetünk, hogy megpihenjünk egy kicsit és gyönyörködjünk az előttünk elterülő tó látványában, hanem elmélyedhetünk az emberi kapcsolatokat érintő gondolatainkban és érzelmeinkben. Különböző kérdések várnak itt bennünket, például „hol ismerted meg a kedvesedet?” vagy éppen „mit szeretsz a legjobban benne?”, válaszainkat pedig egy-egy könyvbe írhatjuk. Az út végén egy különleges, gránátokkal megtöltött fémkaput találunk, amelyen átlépve megpillanthatjuk a tavat teljes terjedelmében. Ez az a túra, amely szerelmeseknek, pároknak és a túrázás megszállottjainak egyaránt ajánlott, hiszen az élmény mindenki számára felejthetetlen lesz.

Biciklitúra a tó körül

A második nap biciklire pattantunk és végigtekertük a tó két végpontja közötti szakaszt Seebodentől egészen Döbriachig. A tó déli oldalán az erdőn keresztül, szinte érintetlen természeti környezetben, nem aszfaltozott úton lehet kerékpározni. Aki útnak indul, számítson az emelkedőkre, de nem kell aggódni, hiszen választhatunk magunknak elektromos kerékpárt is, amellyel szinte megerőltetés nélkül barangolhatjuk be a tó varázslatos környékét. A kalandvágyók akár körbe is tekerhetik a Millstätti-tavat, mi ezúttal a hajót választottuk közlekedési eszközként, hogy visszajussunk Seebodenbe.

Romantika és kikapcsolódás

A tó mentén hangulatos osztrák városkákat találunk, ahol érdemes egy-egy kellemes sétát tennünk. Betérhetünk a vendéglőkbe, hogy végigkóstoljuk a remek karintiai borokat, kézműves söröket, kiváló minőségű halakat és az itteni specialitásokat. Természetesen a fürdőzésről sem szabad megfeledkeznünk, a tó (csaknem 150 méter mély) vize remek lehetőséget nyújt az úszni vagy éppen halászni vágyóknak, de érdemes kipróbálnunk a helyi fürdőházakat és wellness-szolgáltatásokat is.

Az út biztosításáért köszönetet mondunk a Karintiai Turisztikai Hivatalnak!

Kapcsolódó bejegyzések: 

Bécs, ahogyan még nem láttam

Bécs téli arca

Kétezer méter felett Tirolban

Így változott Debrecen az elmúlt években - Alig lehet ráismerni a hajdúsági városra

Annak ellenére, hogy korábban több évet töltöttem Debrecenben, már hosszú ideje nem láttam a hajdúsági várost. Az ott végbemenő fejlesztéseket csak hírből ismertem, de egy meghívásnak köszönhetően a múlt héten végre saját szememmel is megnézhettem ezeket a változásokat.

Rá sem lehet ismerni a Nagyerdőre

Nos, kijelenthetem, a változás egészen elképesztő, a Nagyerdőre például szinte rá sem ismerni! Bár nekem a korábbi "dzsungeles" verzió is tetszett - mindig jól esett a természet lágy ölén pihenni egy-egy nehéz nap után -, az új park modernségével és rendezettségével is igazán lenyűgöző. Természetesen a legnagyobb attrakció a felújított stadion, amelybe mi magunk is betekinthettünk. A körülötte kiépített futópálya különösen tetszett: a sportolni vágyók úgy kerülhetik meg kocogva az építményt, hogy gyakorlatilag a lombkoronák között érezhetik magukat!

Új arculatot kapott a Békás-tó is, amelyet immár egy látványos szökőkút díszít, a tó körül pedig úgynevezett napozódekkeken pihenhetjük ki magunkat. A modern látványosságok közé tartozik még a stadion szomszédságában lévő Ködszínház, amely hazánkban egyedülállónak számít. A szökőkútból legyező alakban feltörő víz felületére tavasztól őszig minden este a várost bemutató kisfilmeket és lézer-animációkat vetítenek ki. Bevallom, először kissé kétkedve fogadtam ezt az új nevezetességet, a látvány mégis lenyűgözött és kellemes, régi emlékeket idézett fel bennem.

Kultúra és művészet

Debrecenben járva természetesen a művészetkedvelők is megtalálják a számításaikat. Jelenleg az egyik legtöbb turistát vonzó attrakció a Munkácsy trilógia, amelynek darabjai újra egy helyen láthatóak: a Déri Múzeumban. A festőt világhírűvé tevő hármas: a Krisztus Pilátus előtt, a Golgota és az Ecce Homo monumentális méreteivel és kidolgozottságával mindenkit ámulatba ejtenek.

A modern művészet kedvelőit tárt karokkal várja a MODEM, a történelem szerelmesei pedig akár a Debreceni Református Kollégium Múzeumába is ellátogathatnak vagy betekinthetnek a város jelképévé vált Református Nagytemplomba, ahol immár nem csak a templomtoronyból, hanem a timpanon mögötti acélhídról is rá láthatnak Debrecenre.

Gasztroélmények és szórakozás

Debrecen egyik leghangulatosabb része a belvárosban lévő Hal köz. A hely, ahol egykor hal - és tejpiac működött, számtalan kávézójával, teraszával és szökőkútjával várja a romantikára, vagy csak egyszerűen a kikapcsolódásra vágyókat. Az éhes turistáknak érdemes betérniük a város legjobb éttermeibe, ahol olyan helyi specialitásokat is kóstolhatnak, mint a debreceni páros vagy éppen a hajdúsági töltött káposzta. Nem szabad megfeledkeznünk a város gyógyvizéről sem, felejthetetlen élmény nyújt, ha megmártózunk a gyógyfürdőben és igénybe vesszük a helyi wellness-szolgáltatásokat. A napot pedig nem is zárhatnánk jobban, mint egy korsó sör legurításával a Debrecenben is működő jellegzetes romkocsmában.

Az út biztosításáért köszönetet mondunk Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának és a Debrecen és Hortobágy Turizmusáért Egyesületnek!

4 dolog, amit nem hagyhatsz ki a Hortobágyon

A Hortobágyi Nemzeti Park a legrégebbi és a legnagyobb nemzeti parkunk, amely nem csak a magyarok, hanem a külföldiek számára is vonzó úti cél. Bár nincsenek magas hegyei, a puszta látványa mégis lenyűgöző, ráadásul jóval több kikapcsolódási lehetőséget kínál, mint sokan gondolják. Megnéztük, mi az, amit mindenképpen érdemes kipróbálnunk, ha erre járunk!

1. Nézzük meg a Mátai Ménest!

Hortobágyra érkezve kirándulásunkat érdemes Mátán kezdeni, ahol izgalmas programnak ígérkezik a pusztakocsikázás. A nagyjából másfél órás út során a természetes élőhelyükön csodálhatjuk meg a pusztai állatokat. A legnagyobb attrakció az úgynevezett puszta ötös, vagyis az a mutatvány, amikor a csikós öt befogott lóval vágtázik úgy, hogy kettő hátán áll. Emellett testközelből láthatjuk a mangalicákat, a rackákat, a szürke marhát, a vízi bivalyokat, de a csikósok lovasbemutatója után akár mi magunk is felpattanhatunk a lovak hátára.

2. Szafarizzunk a pusztában!

Kicsiknek és nagyoknak egyaránt felejthetetlen élményt nyújt a hortobágyi vadaspark, ahol azokat az állatokat tekinthetjük meg, amelyek egykor, a civilizáció megjelenése előtt a Hortobágyon éltek vagy éppen még ma is élnek. A farkasok és rókák mellett találunk itt vadlovakat, keselyűket és kanalas gémeket is.

3. Pózoljunk a Kilenclyukú híd előtt!

Hortobágy jelképe a Kilenclyukú híd, az ország leghosszabb kőhídja. Az 1833-ban Povolny Ferenc tervei alapján épült nevezetességhez még egy legenda is kötődik: egy pandúrok által üldözött betyárnak a menekülés közben 9 szeretője segített, akik összekapaszkodva hidat képeztek a Hortobágy folyó fölött, majd kővé váltak. A fehérre festett híd különösen szép látványt nyújt a csendesen csordogáló folyóval és a dús nádassal, ezért ha itt járunk, semmiképp ne felejtsünk el lefotózkodni vele!

4. Kóstoljuk meg a slambucot!

A pásztorok étele a slambuc, vagy ahogyan a helyiek hívják: az öhön. Csupán néhány hozzávalóra van szükségünk az elkészítéséhez: egy kis szalonnára, lebbencstésztára, krumplira, no és persze egy nagyobb bográcsra. Állítólag az igazi slambuc titka, hogy a főzés során 32-szer átforgatják az edényben az összetevőket, majd ha már kissé megpirult a teteje, máris fogyasztható. Vétek lenne kihagyni Hortobágyon ezt a különleges ételt, ahogyan a hortobágyi húsos palacsintát is, ami a nevével ellentétben nem kapcsolódik szorosan ehhez a tájegységhez, hiszen egykor a brüsszeli világkiállításra készült. Érdekesség, hogy az ország más-más pontjain különböző módon készítik, ám könnyen kideríthetjük, hogy az eredetivel van-e dolgunk: a legfinomabb változat kizárólag aprított csirkehúsból készül és nincs kirántva.

Az út biztosításáért köszönetet mondunk Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának és a Debrecen és Hortobágy Turizmusáért Egyesületnek!

Kapcsolódó bejegyzés: Pusztakocsikázás a Hortobágyon

Szlovénia csodái - Avagy a földi paradicsom a szomszédban van

Annak ellenére, hogy nem kell hozzá túl messzire utaznunk, eddig csupán az útikönyvekből ismertem. Tudtam, hogy viszonylag kis méretéhez képest számtalan természeti csodával rendelkezik, van hófödte hegycsúcsa, festői tengerpartja és számtalan bájos városa - egyszóval mindene, amire egy kíváncsi utazónak és pihenni vágyónak szüksége van. Sokat vártam rá, de előző héten végre személyesen is meggyőződhettem Szlovénia szépségéről.

A táj arculata a szlovén főváros felé haladva fokozatosan változik, és talán nincs is olyan ember, akinek ne dobbanna meg a szíve, amikor először látja meg a havas hegycsúcsokat a távolban. Ljubljana Szlovénia földrajzi közepén helyezkedik el, akárcsak Budapest Magyarországon. Ennek előnye, hogy innen autóval 1-2 óra alatt elérhetjük a tengerpartot, a festői szurdokokat és a kedvelt turistacélpontot, Bledet is. A város jelképe a sárkány, mivel a legenda szerint az itteni tóban győzte le Iaszón királyfi a sárkányt, és természetesen ezt a motívumot számtalan helyen felfedezhetjük a városban, például a Sárkány hídon is.

A Ljubljanica folyón egyébként tíznél is több híd ível át, a legismertebb a főtér előtti úgynevezett Hármas híd, amely a szlovén építész, Jože Plečnik keze munkáját dicséri. Ha egy kis romantikára vágynánk, hajóról is megcsodálhatjuk a folyton nyüzsgő, hangulatos kisváros benyomását keltő Ljubljanát, de megér egy kiruccanást a vár is, ahonnan mesés kilátás nyílik a házakra és az Alpok hegyvonulataira.

A bledi tóhoz érkezve az első gondolatom az volt: ez tényleg annyira lenyűgöző, mint a képeslapokon! A tó partján már vártak bennünket az úgynevezett pletna csónakok, amelyek átvittek a tó közepén található szigetre - Szlovénia egyetlen szigetére. Itt 99 lépcsőfokon felgyalogolva értük el a Nagyboldogasszony templomot és természetesen, ha már itt jártuk, nem hagyhattuk ki a harang megkongatását sem, hiszen a hagyomány szerint, aki háromszor meghúzza a harang kötelét, azt a közeljövőben hatalmas szerencse éri.

Mivel szerettük volna a magasból is megcsodálni ezt a meseszép látványt, felkerestük a tó mellett magasodó várat is. Az itt elfogyasztott ebédünket a híres bledi krémessel zártuk, majd az előttünk elterülő tóban gyönyörködve még kellemesen elkávézgattunk egy darabig a tavaszi napsütésben.

Talán mondanunk sem kell, hogy Szlovénia hegyei tárt karokkal várják a téli sportok szerelmeseit. Az ország nyugati részén bárhova mentünk, mindig feltűnt előttünk a Júlia-Alpok legmagasabb hegycsúcsa, a 2864 méter magas Triglav. Érdesség, hogy bár már vége a síszezonnak, a magasabb területeken foltokban még áprilisban is fehérlik a hóréteg.

A téli sportok mellett Szlovénia számtalan lehetőséget kínál túrázásra is. A Bled közelében található Vintgar-szurdok még a hosszabb gyaloglásoktól elszokott ember számára sem túl megerőltető, hiszen nagy részén egy fából épített pallón sétálhatunk végig nagyobb szintkülönbségek megtétele nélkül. A látvány pedig egészen lenyűgöző: a sziklák között utat törő Radovna folyó káprázatos színei mellett az 1,6 kilométer hosszú szurdok végén még egy pompás kőhidat és egy 13 méter magas vízesést is megcsodálhatunk.

Hasonlóan szép látványt nyújt a Triglav Nemzeti Park területén lévő Tolmin-szurdok, ám ez már a túrázáshoz nem szokott embert igencsak megizzasztja. Utunkat az Ördög hídjánál kezdtük, ami egy 60 méter mély szakadékon ível át. Folytatva a túrát megnézhettük azt a bizonyos barlangot, amely a hagyomány szerint Dante Alighierit is megihlette az Isteni színjáték pokolbéli jeleneteit írva. Az út csúcspontja az úgynevezett Medvefej, amely egy háromszög alakú óriási szikla a szurdok 2 sziklafala közé szorulva. Ez a látvány tényleg megéri a fáradtságot!

Az adrenalinfüggők és a mesés tájak szerelmesei Szlovéniában járva nem hagyhatják ki a raftingozást. Mi sem tettünk másként: gumicsónakkal és evezőkkel vetettük bele magunkat a smaragdszínű Isonzó-folyóba. A kezdeti könnyebb szakasz után, ahol a víz csak lassan csordogált, következett a nehezebb rész, hiába próbáltunk teljes erőnkből evezni, a vad hullámok és a folyóban magasodó sziklák és hullámok felborították a csónakunkat. A baleset egy percig még az úszni kiválóan tudókat is megijesztette, ám végül mindenkinek sikerült partra evickélnie és folytattuk vízi utazásunkat a cél felé. A kiruccanás végén mindenki fülig érő szájjal és óriási élményekkel tele hagyta el a csónakot.

Már az utazásuk előtt kíváncsian vártam, vajon milyen is a szlovén konyha. Szerencsére nem csalódtam, mindenhol isteni finomságokkal vártak bennünket. Természetesen megkóstoltuk a szlovének nemzeti édességét, a poticát, amely egy kuglófra illetve bejglire hajazó édesség – összesen 80 féle töltelékkel készítik az ország különböző pontjain. Kihagyhatatlan volt továbbá a korábban már említett híres bledi krémes, amelyet még a várban fogyasztottunk el.

Utazásunk során számtalan halétellel megismerkedhettünk, a tenger gyümölcsei rizottótól kezdve, a grillezett polipon át, a kiváló szlovén sügért is volt szerencsénk megkóstolni. Természetesen az asztalról a különleges helyi nedűk sem hiányozhattak, az étkezéseket rendszerint egy pohár borral vagy éppen egy korsó sörrel zártuk.

Szlovéniai kirándulásunk csúcspontja kétségtelenül a szlovén Isztria volt. Piranba érve teljesen lenyűgözött bennünket a ciprusfák, a mediterrán villák és az olaszos hangulatú kikötő, valamint az óváros látványa. Bár Szlovéniának csupán 47 kilométer hosszú tengerpartja van, emiatt mégis nagyon irigykedünk rájuk!

Csak néhány órát töltöttünk el itt, de úgy éreztük, bármeddig itt maradnánk. Szűk sikátoraiban sétálva és a főtéren cappuccinót kortyolgatva egy kicsit mi is piraninak éreztük magunkat. A búcsú is kissé szomorú volt, amiért itt kellett hagynunk ezt a mesés helyet, de már a buszon ülve tudtuk, egyszer ide vissza fogunk térni!

Az út biztosításáért köszönetet mondunk a Spirit Sloveniának és a Szlovén Köztársaság Nagykövetségének!