Sok-sok évvel ezelőtt az első külföldi utam alkalmával a
Felvidéken jártam. Buszos túránk során a magyar határtól egészen Szlovákia
szívéig, a Magas Tátráig hatoltunk, olyan természet és ember alkotta
szépségeket hagyva magunk mögött, mint a dobsinai jégbarlang vagy éppen a mesés
Szepesi vár.
A táj hazánktól távolodva fokozatos változáson megy
keresztül, az eleinte még sík vidéket hamarosan felváltják a dimbes-dombos
erdős területek, olyannyira, hogy a legelső állomásunkon, Dobsinánál már egy igen
komoly emelkedőn kell felmásznunk, hogy eljuthassunk a jégbarlanghoz.
A méltán híres természeti képződményt csak gyalogosan lehet
megközelíteni. Autóbuszunkkal leparkolunk az út mentén, majd egy kissé izzasztó
túra keretében felkapaszkodunk a majd’ 1000 méter magas hegyre. Amennyire
fárasztó azonban az út, annál szebb a látvány: körülöttünk végig hatalmas
fenyőfák magasodnak az ég felé.
Felérve a barlanghoz, megváltva a belépőjegyünket, már a
bejáratnál megcsap bennünket a jéghideg levegő. Még nyáron is érdemes tehát
rétegesen felöltöznie annak, aki hasonló kirándulásra adja a fejét, hiszen
odabent állandóan 0 C° körül van a hőmérséklet. A barlang, amely tulajdonképpen
az Aggteleki-karszt szlovákiai folytatása, majd’ másfél kilométer hosszú, a jég
vastagsága pedig helyenként eléri a 40 métert is. A dermesztő hidegben a természet
által megformált alakzatok teszik még különlegesebbé ezt a lélegzetelállító
sétát.
Elhagyva Dobsinát, miután kissé felmelegedtünk, folytatjuk
kirándulásunkat az ország belseje felé. Érdemes elidőzni néhány percet az útba
eső takaros kis települések egyikén, Vernárban is, ahol két gyönyörű templom is
található. Az egyik különös szépséggel bír: az 1800-as években klasszicista
stílusban épült görög katolikus kápolna.
Továbbhaladva lassan feltűnnek előttünk a Magas-Tátra hóval
borított varázslatos hegycsúcsai. Poprádon tartunk egy újabb pihenőt, hogy
megcsodálhassuk a hazánkból olyan nagyon hiányolt magaslatokat. A hegység a
Kárpátok vonulatának legmagasabb része, amely a Gerlachfalvi-csúccsal tetőzik,
2655 méteren a tengerszint felett.
Elérve mini körutazásunk legtávolabbi pontját, ideje újra a
magyar határ felé venni utunkat. Kissé izgatottan várom következő állomásunkat,
Lőcsét, hiszen alig néhány hónappal a kirándulás előtt volt szerencsém olvasni
Jókai Mór ezen városához kötődő klasszikusát, amelynek történései még frissen
éltek emlékezetemben. A lőcsei fehér asszony legendáját máig őrzi a vastag
fallal körülvett település.
A város egyik
nevezetes épülete a Szent Jakab-templom, amely kezdetben klasszicista stílusban
épült, később azonban gótikus motívumokat is kapott. Érdemes belülről is
megcsodálni az építményt, csodaszép freskók és oltárok díszítik a teret.
Közvetlenül a templom mellett található a régi, árkádos városháza.
Eredetileg máshogy nézett ki, de az 1500-as években leégett. Jelenlegi alakját
Schulek Frigyes tervei alapján nyerte el; napjainkban múzeum működik az
épületben. Itt található a Rákóczi-szabadságharcot követően az árulóból hőssé
vált fehér asszony, Korponayné Géczy Julianna híres festménye is, amely
eredetileg a városkapun díszelgett.
Lőcse nevezetességei közé tartozik még a kupolás Evangélikus
templom, a Thurzó-ház, illetve a főtéren álló szégyenketrec, ahova az elítélt
bűnözőket zárták be századokkal ezelőtt.
Rövid városnézésünket követően folytatjuk utunkat a nap
utolsó állomásához, a magyar történelem egy másik fontos emlékéhez, a Lőcsétől
15 km-re található Szepesi városhoz. A romos erődítmény látványa már messziről
szemet gyönyörködtető: a több mint 600 méter magas dombon, szinte a semmiből emelkednek
ki a még ma is szikárul álló falak.
A falu, Szepesváralja határában leparkolva, egy körülbelül 10
perces gyaloglást követően kapaszkodunk fel a várhoz, amelynek egyes részeit
már a XI. században elkezdték építeni. Belépve az erődítménybe, először falazott
oszlopokkal találkozunk, majd tovább sétálva jutunk el az egykori gótikus
kapuhoz.
Ezután érünk el a középső várudvarra, onnan pedig a bal oldalira,
amely olyan nagy, hogy tulajdonképpen a környékről ide érkezett lakosságnak is
védelmet nyújtott.
Visszatérve a középső udvarra, felfelé sétálva eljutunk a fellegvárhoz,
ahonnan festői kilátás tárul a szemünk elé a környező területekre. Itt fent található
egy kör alakú bástya, egy kápolna és maga a palota is.
Ezen a helyen ma a
Szepesi Múzeum tárlata látogatható, amelyben megismerhetjük a vár fordulatos
történelmét és megcsodálhatjuk a középkori fegyvereket is.
A Felvidéknek mára ezzel búcsút intünk. A tartalmas és rendkívül
eseménydús nap fáradalmait már hazafelé, az Eperjesen és Kassán át vezető úton, az autóbuszban pihenjük ki.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése