2012. február 9., csütörtök

Egy Tisza-tavi kirándulás története

Már hosszú évek óta utazom a Füzesabony-Debrecen vasútvonalon, – noha egyetlen hegyet sem láthatunk az Alföldön – fél távnál minden alkalommal kinézek az ablakon: az út kétségtelenül legszebb része a Poroszló és Tiszafüred közötti szakasz, a Tisza-tó.


A tavat, mely minden évszakban más-más arcát mutatja, nem csupán a vonatból elsuhanva érdemes megnézni: tavasztól egészen az ősz végéig (kivéve árvíz idején) látogatható a poroszlói kikötőből elérhető, néhány éve megnyitott Tisza-tavi Vízi Sétány és Tanösvény.


Egy meleg nyári napon gondoltunk egyet és elutaztunk Poroszlóra. A községen keresztülsétálva jutottunk el a kikötőbe, ahonnan a hajó indul a tanösvény felé. Ketten voltunk csupán, így bennünket csónakon keresztül juttattak el a sétányhoz egy rövid, körülbelül öt perces utazás során.


A sétány, amit a víz fölé, cölöpökre építettek, másfél kilométer hosszan bejárható (babakocsival, illetve kerekesszékkel egyaránt). Elindultunk tehát a pallókon, amíg megérkeztünk az első madárvártához. Ebben a kis kunyhószerű faépítményben várt bennünket az idegenvezető, akitől rengeteg hasznos és érdekes információt megtudhattunk a tó mesterséges kialakításáról és az ott élő madár- és halfajokról.


Ha Poroszlón járunk, érdemes a kirándulásra magunkkal vinni egy távcsövet, hiszen a két madárvártából és a nagyjából nyolc méter magas megfigyelőtoronyból anélkül gyönyörködhetünk a madarakban, hogy megzavarnánk mindennapjaikat. A Tisza-tó bővelkedik madárfajokban, láthatunk itt szürke gémet, bakcsót vagy éppen kormoránt.


Utunkat folytatva, lehetőségünk nyílt egy kis pihenésre és az uzsonna elfogyasztására is, a sétány kialakítói ugyanis gondoskodtak egy pihenő szigetről, ahol a lombok alatt, madárcsicsergést hallgatva szívhatjuk magunkba a Tisza-tavi friss levegőt.


A túra – pihenővel együtt – nagyjából két óra alatt bejárható. A nádas közötti pallón sétálva olyan vízinövényekkel találkoztunk, mint a tündérrózsa vagy a Sárga nőszirom, ami éppen ottjártunkkor virágzott.


A csendet csupán a nádasból kirepülő vadkacsák hangja és a békák brekegése törte meg néha-néha, de ez csak felerősítette bennünk az érzést, hogy mennyire csodálatos is a természet. Vigyázzunk a Tisza-tóra!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése