Ezzel a köszöntéssel szeretném meginvitálni olvasóimat egy képzeletbeli görög körutazásra. Kiinduló állomásunk Paralia, ahol megmártózhatunk az Égei-tenger kellemes hőmérsékletű vizében. Ezt követően elindulunk a Meteorák irányába, majd visszafelé látogatást teszünk az ókori görög isteneknél, az Olümposzon. Biztonsági öveket becsatolni… Indulhatunk!
Egy kora őszi napon ragyogó napsütésben érkezünk meg a magyarok által csak Paraliaként emlegetett, görög tengerparti üdülővároskába. A település hivatalos neve Paralia Katerinis, azaz Katerini tengerpartja. Ez a helyes megfogalmazás, hiszen helyi lakosok tulajdonképpen nem lakják, az itt dolgozók is a (több mint negyvenezer lakosú) közeli városból járnak át ide.
A Thessalonikitől 55 km-re található Paralia az Olimposzi Riviéra gyöngyszeme, amely mára már Görögország egyik legkedveltebb turisztikai célpontjává vált. Nem volt ez mindig így: az üdülőváros neve csupán a ’80-as évek végén vésődött be a köztudatba, azóta azonban tömegével vonzza a nyaralni vágyó embereket.
Paraliának lassan mélyülő homokos tengerpartja van, ami hatalmas kövekből kialakított hullámtörőkkel van tagolva. Kellemes élményben lehet részünk, ha a néhány centis vízben gázolva a mediterrán napsugarakat magunkba szívva, a part mentén átsétálunk a szomszédos strandra, Olympic Beach-re.
Visszafelé sétálva hátunk mögött tiszta időben jól kivehetőek a közeli Olümposz hegy ormai, előttünk pedig már messziről kitűnik Paralia hatalmas fehér temploma. Este a város életre kel, utcáit ellepi a nyüzsgő embertömeg, kigyúlnak a helyi diszkók színes fényei és a tavernák is megtelnek élettel.
A következő napon elhagyjuk Pieria megyét és Thesszália felé vesszük az irányt, hogy felkeressük a Meteorákat. Utunkat megszakítjuk a Tempi-völgyénél, ahol meglátogatjuk a Agia Paraskevi templomot, majd megmosakodhatunk a szépség forrásában, ugyanis a legenda szerint mindenki, aki bevizezi magát ezzel a vízzel, széppé válik.
Rövid nézelődést követően Larissa városán keresztül folytatjuk utunkat a Meteorák felé. A sziklacsúcsok lábánál lehetőségünk nyílik szuvenírek vásárlására, illetve megnézhetjük, hogyan is készítik a festők az aranyszínnel bevont bizánci hatású ikonokat. Ezt követően indulunk felfelé a kolostorok irányába.
A Meteorák egy egyedülálló képződmény, mai formáját természeti erők alakították ki. Egykoron folyó csordogált ezen a vidéken, ennek, majd a szél munkájának köszönhetően eltűnt a hordalék és a homok, így maradtak meg szinte a semmiből kiemelkedő 200-300 méter magas sziklák.
A sziklák tetején lévő kolostorok építésének története a XII. századig vezethető vissza. Akkoriban érkeztek ide az első remeték, akik kezdetben a sziklák barlangjaiban laktak, majd a teljes elszigeteltség reményében kolostorokat kezdtek építeni a magasban.
A huszonegy kolostorból hat látogatható, ebből egyet apácák laknak. A sziklákra lépcsőn, illetve hidakon át juthatunk fel. Ha be akarunk lépni az erődítményekbe, tisztában kell lennünk a belső szabályokkal: csakis hosszú ujjú ruhában engednek be bennünket. (Korábban a nők egyáltalán nem is léphettek a szent építményekbe!)
Elhagyva a Meteorákat, tovább utazunk egy olyan helyre, amit Görögországban járva semmiképpen nem hagyhatunk ki! A görögök legmagasabb hegyéről, a mítoszokkal övezett Olümposzról van szó. Szerpentines út vezet fel az ógörög istenek lakhelye felé, nagyjából 950 méter magasan megállunk, kifújjuk magunkat a Stavros menedékháznál, ahonnan mesés kilátás nyílik az Égei-tenger partvidékére. (Feltéve, ha az időjárás kegyes hozzánk és nem túl párás a levegő...)
Litochoro elbűvölő kis városán keresztül vezet az út az Olümposz egyik leggyönyörűbb szurdokához. Egy több mint fél órás túrát követően – festői sziklákkal körülvéve – jutunk el a Vythos-i vízeséshez, illetve a mellette lévő kis sziklamélyedéshez, amit más néven Zeusz fürdőkádjának is neveznek.
Visszatérve Litochoróba lehetőségünk nyílik ajándékok, képeslapok vásárlására, megcsodálhatjuk a hangulatos kis görög utcákat, a főtéren csobogó szökőkutat, illetve a csodaszép templomot, ami ingyenesen látogatható.
Mielőtt visszaindulnánk Paraliára, nem messze a távolról is kimagasló gyönyörű Platamonas-i vár mellett, még felkeresünk egy hangulatos, elhagyatott kis hegyi falucskát, Paleos Panteleimonas-t. A település érdekessége, hogy emberek már nem lakják (a lakosságot leköltöztették a hegyről), házai középkori formájukban, jó állapotban megmaradtak.
Hagyjuk, hogy a kihalt, hangulatos házak között, a szűk, kövekkel borított utcácskákon sétálva néhány perc alatt elvarázsoljon bennünket a korabeli görög település! Eltévedni nem lehet: akárhonnan indulunk, előbb-utóbb kilyukadunk a falucska központjában lévő templomnál. A közelben egy étterem is található, no meg macskák… mindenhol!
"Boldog az az ember, aki megengedheti magának, hogy az Égei-tengeren utazzék. Sok öröm van ezen a világon - nők, gyümölcs, eszmék - de, ha a buja nyár idején ezt a tengert szelheted, lelked a Paradicsomban se merülhetne mélyebbre a gyönyörben." (Kazantzakis)
