2012. február 22., szerda

Barangolások Észak-Írországban

A Belfastban töltött néhány hónap alatt szerencsére volt alkalmam kicsit jobban körülnézni a szigeten. Az észak-ír fővárosból egy rövid buszos utazást követően Antrim megye atlanti partvidékén lélegzetelállító látvány fogadott bennünket.


Az Óriások útja, azaz a Giant’s Causeway alig néhány kilométerre fekszik a whiskey gyártásáról is ismert városkától, Bushmillstől, illetve Portrushtól. Az UNESCO által a világörökség részévé választott terület vulkáni tevékenység által jött létre és körülbelül 40000 szabályos sokszög alakú bazaltoszlopot foglal magában.


Ez a csodás természeti képződmény több millió évvel ezelőtt alakult ki és nyerte el mai formáját. Akkoriban ezen a területen nagy volt a vulkáni aktivitás. A kitöréseket követően a láva folyamatos lehűlése alakította ki ezeket a szabályos, szorosan egymás mellé illesztett, puzzle jellegű bazaltoszlopokat. A világon csupán néhány helyen találkozhatunk hasonló képződményekkel - Magyarországon a Badacsonyi-hegységben.



A korabeli ember számára kezdetben elképzelhetetlennek tűnt, hogy a természet képes legyen ilyen alkotásokra, így egy monda terjedt el a bazaltoszlopok létrejöttével kapcsolatban. A legenda szerint ugyanis két óriás (egy ír és egy skót) viaskodásából jött létre: az ír utat épített, hogy eljusson a skótig, ellenfele azonban megijedt tőle és lerombolta azt. Így kapta a nevét az Óriások útja - és valóban a bazaltoszlopok másik része Skóciában található.


Ma a Giant’s Causeway nyitott a turisták számára, a kirándulók több útvonalon járhatják be a területet. Sétálhatunk közvetlenül a part mentén, hullámok zaját hallgatva, de választhatjuk a hosszabb utat is (érdemes!), ha szeretnénk felülről is látni a festői tájat.



Távolodva az Óriások útjától, a Causeway Coastal útvonalat követve, következő megállónk a Dunluce Castle. A romos, elhagyatott vár gyönyörű, regénybe illő formájával kiemelkedik a tengerparti sziklákon. Háttérben a végtelen kék tengerrel már sok-sok festőt megihletett.



A bejáratnál többnyelvű tájékoztatót – még magyart is – kaphatunk a vár regényes történetéről. Az erődítmény eredetijét a XIII. században építették, normann stílusban, majd néhány évszázaddal később renoválták. Egy hatalmas vihar következtében azonban a vár konyhája leomlott és a tengerbe zuhant. Az írek szerint ez volt a tündérek bosszúja, amiért az itt lakók rabul ejtettek egy tündérlányt.


Ha már a Causeway Coastal Route-on járunk, semmiképpen ne hagyjuk ki Carrick-a-Rede kötélhidat. Aki elég bátor, néhány fontért cserébe akár át is kelhet az évente újracsomózott, 30 méterrel a tenger fölött himbálódzó hídon. Az átkelőt körülbelül kétszáz éve használták először, amikor is halászok igyekeztek átjutni a túlsó szigetre. Ha sikeresen átértünk a túloldalra, szemünket a festői sziklás-homokos tengerparton pihentethejük.




Kapcsolódó bejegyzések: Belfast, Belfast..., Írország szíve: Dublin

2012. február 9., csütörtök

Egy Tisza-tavi kirándulás története

Már hosszú évek óta utazom a Füzesabony-Debrecen vasútvonalon, – noha egyetlen hegyet sem láthatunk az Alföldön – fél távnál minden alkalommal kinézek az ablakon: az út kétségtelenül legszebb része a Poroszló és Tiszafüred közötti szakasz, a Tisza-tó.


A tavat, mely minden évszakban más-más arcát mutatja, nem csupán a vonatból elsuhanva érdemes megnézni: tavasztól egészen az ősz végéig (kivéve árvíz idején) látogatható a poroszlói kikötőből elérhető, néhány éve megnyitott Tisza-tavi Vízi Sétány és Tanösvény.


Egy meleg nyári napon gondoltunk egyet és elutaztunk Poroszlóra. A községen keresztülsétálva jutottunk el a kikötőbe, ahonnan a hajó indul a tanösvény felé. Ketten voltunk csupán, így bennünket csónakon keresztül juttattak el a sétányhoz egy rövid, körülbelül öt perces utazás során.


A sétány, amit a víz fölé, cölöpökre építettek, másfél kilométer hosszan bejárható (babakocsival, illetve kerekesszékkel egyaránt). Elindultunk tehát a pallókon, amíg megérkeztünk az első madárvártához. Ebben a kis kunyhószerű faépítményben várt bennünket az idegenvezető, akitől rengeteg hasznos és érdekes információt megtudhattunk a tó mesterséges kialakításáról és az ott élő madár- és halfajokról.


Ha Poroszlón járunk, érdemes a kirándulásra magunkkal vinni egy távcsövet, hiszen a két madárvártából és a nagyjából nyolc méter magas megfigyelőtoronyból anélkül gyönyörködhetünk a madarakban, hogy megzavarnánk mindennapjaikat. A Tisza-tó bővelkedik madárfajokban, láthatunk itt szürke gémet, bakcsót vagy éppen kormoránt.


Utunkat folytatva, lehetőségünk nyílt egy kis pihenésre és az uzsonna elfogyasztására is, a sétány kialakítói ugyanis gondoskodtak egy pihenő szigetről, ahol a lombok alatt, madárcsicsergést hallgatva szívhatjuk magunkba a Tisza-tavi friss levegőt.


A túra – pihenővel együtt – nagyjából két óra alatt bejárható. A nádas közötti pallón sétálva olyan vízinövényekkel találkoztunk, mint a tündérrózsa vagy a Sárga nőszirom, ami éppen ottjártunkkor virágzott.


A csendet csupán a nádasból kirepülő vadkacsák hangja és a békák brekegése törte meg néha-néha, de ez csak felerősítette bennünk az érzést, hogy mennyire csodálatos is a természet. Vigyázzunk a Tisza-tóra!