Ha megkérdeznénk egy külföldit, mi jut először eszébe Magyarországról, minden bizonnyal azt felelné: a „gulasch” és a puszta. Bevallom, régen nem igazán értettem, miért is olyan híres ez a nagy és kietlen síkság… Valódi szépségét most, immár felnőtt fejjel kezdem megérteni. Ennek a megértési folyamatnak a kialakulásához kétségtelenül hozzájárultak a hortobágyi pusztakocsikázáson szerzett kellemes emlékeim.
A Hortobágyi Nemzeti Parkot – melynek mára már szimbólumává vált a fentebb látható Kilenclyukú híd –, hazánk első nemzeti parkját, 1973-ban alapították. A mai látkép kialakulásához a természeti erők mellett nagyban hozzájárult az ember közreműködése, régen ugyanis ezt a területet a Tisza uralta. Később azonban a folyó szabályozásával, a mocsarak lecsapolásával és az erdők kiirtásával létrejött Közép-Európa legnagyobb pusztája.
A Hortobágy méltán híres növény- és állatvilágáról, különösen az itt fészkelő madarakról. Egyik legnépszerűbb esemény a minden év októberében lezajló daruvonulás, de a pacsirta, a kanalas gém és a túzok is otthonosan érzi magát ezen a területen.
Hortobágy-Mátán található a híres mátai ménes és az innen induló, a nemzeti park területét bejáró, másfél órás pusztakocsikázás is. A szekeres túra során több megállóhelyet érintettünk. Az egyik ilyen állomáson találkozhattunk a szürkemarhákkal. Ennek a fajnak az eredete még nem tisztázott, több féle verzió van arra, hogyan is jöttek be az állatok a Kárpát-medencébe. A gulya, amit láthattunk, kimondottan tinókból, azaz herélt, igavonásra nem alkalmas állatokból állt.
Folytatva az utunkat, megérkeztünk a Nonius lovakhoz. Ennek a lófajtának az őse még a XIX. század elején, az osztrákok révén került hazánkba, majd keresztezve spanyol-nápolyi kancákkal megszületetett a nyugodt vérmérsékletű, izmos, nagy teherbírású lófajta. A Noniusok mellett, egy másik híres típus, a Magyar sportló is megtalálható még Mátán.
A pusztakocsikázás alatt láthattuk még a csavart szarvú rackajuhokat; ezek tejéből készül a híres gomolya. A vízi bivalyokat, akik ott jártunkkor vígan dagonyáztak a sáros vízben, már messziről felismertük kellemesnek nem éppen mondható szagukról… Ahogyan a szőrös mangalicákat is, akiknek zsírját alacsony koleszterintartalma miatt még a hízásra hajlamosabbak is nyugodt szívvel fogyaszthatják.
A haszonállatok megcsodálása mellett azonban érdekes csikósbemutatón is részt vehetnek az utasok: a csikósok felelevenítik, hogyan is kell szakszerűen leültetni lovaikat, illetve arra ráállva ostoraikkal a levegőben csattogtatni, azaz csergetni. A bemutató után a vendégeknek lehetősége nyílik a lovakra felülni és a csikósok segítségével egy kört megtenni.
Az utolsó megállóhelyen megnézhetjük a méltán híres puszta ötöst. Ez pedig nem más, mint egy lovasbemutató: a csikós szivacscipővel a lábán rááll a két ló hátára, amelyek előtt újabb három ló van befogva. Így egyensúlyozva irányítja az öt állatot és bírja azokat vágtára.
Példámból adódóan úgy vélem, Hortobágyra nem csak azoknak érdemes kilátogatniuk, akik érdeklődnek az állatok és a hungarikumok iránt, hanem azoknak is, akik még nem tudják igazán értékelni a magyar tájat. Hortobágy bizonyítja: van mire büszkének lennünk.
