Magyarország tetején - Ezúttal a Mátrában jártunk

Egy napos májusi délelőttön útra keltünk, hogy felfedezzük Magyarország legmagasabb pontját és annak környékét. Utunk során bejártuk az egész Mátrát, Kékestetőt érintve, Sástótól Sirokig.

Gyöngyös városát elhagyva, nem messze Mátrafüredtől találjuk hazánk legmagasabban fekvő tavát, a Sástót. Az üdülőhellyé kialakított környék a horgászok és a csónakázni vágyók kedvelt célpontja. A tó természetes módon jött létre, ám a 60-as években emberi segítségre volt szükség, hogy kikotorják, és ne lepje be azt teljesen az üledék és a növényzet.

A Sástó közelében kilátót építettek, amelyet eredetileg fúrótoronynak szántak. A sárga emelvény csak esőmentes időben használható, a kilengése elég nagy, ráadásul arrafelé gyakran fúj a szél. A kilátásért azonban mindenképpen érdemes fellépcsőzni, hiszen fentről az egész Mátra belátható.

Továbbindulva szerpentines út vezet felfelé a több mint 30 éve épült, Kékestetőn található tévétorony felé. Elérve a csúcsot, amelyet már csak gyalogosan közelíthetünk meg, egy nemzeti színre festett szikla jelzi az 1014 méter magasságot.

Innen indul Magyarország egyik leghosszabb sípályája, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a sík területekre. A panoráma ennél szebb már csak a 180 méter magas toronyból lehet, a kilátóként is funkcionáló építmény ugyanis belépő ellenében szabadon látogatható.

Utolsó állomásunk a Mátra keleti végében található siroki vár volt. A vulkáni eredetű hegy, amelyen a romos építmény fekszik, már messziről magaslik, lustáknak így nem is ajánlott a felkeresése. Aki azonban veszi a fáradságot és felsétál a várhoz, megcsodálhatja a maradványokat és a pompás kilátást.

A vár tulajdonképpen két részből áll: egy alsó és egy felső részből, amelyeket egy kisebb alagút választ el egymástól. Izgalmas érzésben volt részünk, amikor az erődítmény sziklába vájt részeit fedeztük fel, de a felső terület is ígért látnivalót: a falu felőli oldalon a megmaradt falon egy magyar zászlót lengetett a szél.

A vár ott jártunkkor még igen romos volt, csakis saját felelősségünkre látogathattuk, ám időközben már megkezdődött a felújítás, így a leendő látogatóknak garantáltan még ennél is nagyobb élményben lesz részük.

Nagyvárad, a Körös-parti Párizs

Oradea, Nagyvárad a paloták, a kávézók és nem mellesleg Ady Endre városa. A költő több évig élt és alkotott Váradon, mi csupán egy napot töltöttünk el a Körös partján, de e rövid idő alatt sem volt nehéz megérteni, miért is szerette ezt a várost annyira a költő.

Utunkat a városközponttól kissé távol eső Kanonok sor felkeresésével kezdtük. Miután végigsétáltunk a hangulatos, hosszú, árkádos folyosón, az út túloldalán megcsodáltuk Románia legnagyobb barokk stílusban épült székesegyházát.

A monumentális épület előtt Szent László királyunk bronzszobra látható, mellette pedig a római-katolikus püspöki palota és az azt körülvevő park.

Ezt a kis kitérőt követően célirányosan elindultunk a városközpont felé. Utunk során érintettük a Petőfi Sándor parkot, melynek közepén a költő mellszobra található. Beérve a városközpontba, örömmel tapasztaltuk, hogy Nagyvárad nem csupán szürke panelházakból áll, a Körös partjához egyre közelebb érve szebbnél szebb épületekbe botlottunk.

Nagyvárad sétálóutcáján rengeteg palota található, közülük a legismertebbek az Apollo palota, amely a szecesszió jegyeit viseli magán, illetve a toronnyal díszített Stern palota és a velencei ihletésű Rimanóczy palota.

Ezen csodálatos épületek között találjuk az Orsolya templomot és zárdát, ahol ma középiskola működik. A városközpontban van a Bazár feltűnő épülete is, amelynek építését még a XVIII-XIX. század fordulóján kezdték meg és ahol annak idején az elsők között jelent meg a mozi.

Elhagyva a Főutcát, a Bazár alatti átjárón keresztülsétálva lyukadunk ki az Állami Színházhoz. Az eklektikus stílusban épült domináns épület első hivatalos előadását több mint egy évszázaddal ezelőtt, 1900-ban tartották.

Közvetlenül a színház mellett találjuk, a díszes Astória szállót, amelynek földszintjén annak idején irodalmi kávéház működött – nem véletlenül volt ez Ady Endre kedvenc kikapcsolódási helye.

A színház teréről már jól látszik a folyó, elérkeztünk a Körös partjára! A látvány csodálatos: híd vezet át a túlsó partra, ahol impozáns (neoklasszicista) épületével és sárga óratornyával a Városháza emelkedik. Közvetlenül mellette pedig a Szent László templom magasodik.

A tér másik oldalán húzódik a város egyik legszebb épülete, a Fekete Sas Palota. Az épületegyüttes tetejét üveg borítja, az ezen látható fekete madár az évek során Nagyvárad jelképévé vált. Annak idején szállóként működött, illetve színielőadásokat is tartottak itt, mára már főképpen üzleteknek és mozinak ad helyet.

Folytatva sétánkat elérkezünk a Holdas-templomhoz, amelyet úgy építettek, hogy az óra alatt mutassa a hold aktuális állását – ez a szerkezet még ma is működik! Az út túloldalán láthatjuk a Görög-katolikus Püspöki Palota pirosló épületét.

A folyó partján hatalmas kupolájával a Neológ zsinagóga magasodik. Szomorúan tapasztaltuk azonban, hogy az épületet manapság már igencsak elhanyagolják… Annál jobb állapotban van viszont a nem sokkal messzebb található Orvosi Egyetem, amely hatalmas belső terével eredetileg kereskedelmi központként épült.

Kirándulásunk végéhez közeledve, utolsó állomásként, ellátogattunk a nagyváradi vár romjaihoz. Sajnos az erődítmény nagyon rossz állapotban van, ami nem is csoda, a történelem során rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül: török, tatár seregek dúlták fel, hogy csak néhányat említsek… A vár renoválása azonban már elkezdődött, így ha minden igaz, hamarosan még nagyobb élményben lehet része, annak, aki felkeresi Nagyváradot.

Kapcsolódó bejegyzés:


5+1 különleges hely, amit látnod kell Erdélyben

A Városliget tavasszal

Nagyjából egy hete kezdetét vette a Ligeti Programok 2012 nevű rendezvénysorozat Budapest második legnagyobb közparkjában, a Városligetben. Ezen alkalomból – a kissé borongós idő ellenére – én is kilátogattam egy séta erejéig, hogy a rügyező, virágzó fák között levezessem a hétköznap felgyülemlett feszültséget.

A fővárosi lakosok egyik legnépszerűbb pihenőhelye nemcsak a passzív kikapcsolódást teszi lehetővé, hanem nevezetességeivel rengeteg aktívan eltöltendő programot is kínál számunkra. A Fővárosi Állat- és Növénykert, a Vidámpark és a Nagycirkusz mind-mind remek lehetőséget szolgáltat arra, hogy néhány órára kiszabaduljunk a zsúfolt utcák és panelházak rengetegéből.

A Városliget mai kinézetét tulajdonképpen a XIX-XX. század fordulóján, a millenniumi ünnepségsorozat idején nyerte el, ekkorra fejeződött be ugyanis az a hatalmas építkezés, amelynek köszönhetően rengeteg itt található építmény emelkedett, mint például a Vajdahunyad vára, a Hősök tere, a Millenniumi emlékmű, a Szépművészeti Múzeum vagy éppen a Műcsarnok.

A Széchenyi gyógyfürdő területe nagyjából 6000 négyzetméteren terül el. A patinás épületen belül csaknem húsz termálvizű medence, néhány kút és egy kórház is működik. Emellett a fürdő területén különböző gyógykezelésekkel is várják a gyógyulni vágyókat.

A Műjégpálya építésének ötlete – talán nem is gondolnánk – már a XIX. század elején megszületett. A mai jégpálya elődjét 1869-ben nyitották meg a csodálatos Városligeti-tó egy részén, azonban ez egy sajnálatos baleset következtében leégett. Ezután kezdték el építeni a ma is látható gyönyörű épületet, Lechner Ödön tervei alapján.

A Vajdahunyad vára a Városligeti-tó által körülvett szigeten terül el. Maga az épület több részből tevődik össze: a magyar építészet történetét hivatott ábrázolni. Már a bejáratnál érdemes megállni néhány pillanatra, a nagyjából tíz méter hosszú kapu látszólag csapóráccsal van felszerelve, ez azonban csak utánzat: a kapu valójában nem zárható.

Az épületkomplexum udvarán található a római stílusban épült úgynevezett Jáki kápolna. Bélletes kapuzata a Jáki templomot utánozza. A kápolnában rendszeresen tartanak szentmiséket, ezen kívül gyakoriak itt a rendezvények, a romantikus kis épület nem meglepő módon esküvők közkedvelt színhelye.

Gótikus stílusban épült a Hunyadi-udvar. Itt található Mátyás és Beatrix domborműve, a boltíves loggia csipkézett motívumokkal, Károlyi Sándor „kalapos” szobra, illetve a főhomlokzatot meghatározó torony, ami a Vajdahunyadon lévő eredetinek a másolata.

A harmadik fellelhető stílusirányzat, a barokk jegyeit mutatja a Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyönyörű épülete. A múzeummal szemben pedig egy csuklyás alak: Anonymus, IV. Béla névtelen jegyzőjének és történetírójának szobrát találjuk.

Ha még nem lenne elég a nevezetességekből, elsétálhatunk a szintén a Városligetben található – nagyszabású koncerteknek helyet adó – Petőfi Csarnok mellett a Közlekedési Múzeumhoz. Ha pedig egyszerűen csak pihenni szeretnénk, heveredjünk le egy pokrócra és szívjuk magunkba a friss tavaszi levegőt…

Kapcsolódó bejegyzések:

5 érdekesség, amit nem tudtál Budapestről


4 hely, amit imádok Óbudán

Kalimera, Paralia!

Ezzel a köszöntéssel szeretném meginvitálni olvasóimat egy képzeletbeli görög körutazásra. Kiinduló állomásunk Paralia, ahol megmártózhatunk az Égei-tenger kellemes hőmérsékletű vizében. Ezt követően elindulunk a Meteorák irányába, majd visszafelé látogatást teszünk az ókori görög isteneknél, az Olümposzon. Biztonsági öveket becsatolni… Indulhatunk!

Egy kora őszi napon ragyogó napsütésben érkezünk meg a magyarok által csak Paraliaként emlegetett, görög tengerparti üdülővároskába. A település hivatalos neve Paralia Katerinis, azaz Katerini tengerpartja. Ez a helyes megfogalmazás, hiszen helyi lakosok tulajdonképpen nem lakják, az itt dolgozók is a (több mint negyvenezer lakosú) közeli városból járnak át ide.

A Thessalonikitől 55 km-re található Paralia az Olimposzi Riviéra gyöngyszeme, amely mára már Görögország egyik legkedveltebb turisztikai célpontjává vált. Nem volt ez mindig így: az üdülőváros neve csupán a ’80-as évek végén vésődött be a köztudatba, azóta azonban tömegével vonzza a nyaralni vágyó embereket.

Paraliának lassan mélyülő homokos tengerpartja van, ami hatalmas kövekből kialakított hullámtörőkkel van tagolva. Kellemes élményben lehet részünk, ha a néhány centis vízben gázolva a mediterrán napsugarakat magunkba szívva, a part mentén átsétálunk a szomszédos strandra, Olympic Beach-re.

Visszafelé sétálva hátunk mögött tiszta időben jól kivehetőek a közeli Olümposz hegy ormai, előttünk pedig már messziről kitűnik Paralia hatalmas fehér temploma. Este a város életre kel, utcáit ellepi a nyüzsgő embertömeg, kigyúlnak a helyi diszkók színes fényei és a tavernák is megtelnek élettel.

A következő napon elhagyjuk Pieria megyét és Thesszália felé vesszük az irányt, hogy felkeressük a Meteorákat. Utunkat megszakítjuk a Tempi-völgyénél, ahol meglátogatjuk a Agia Paraskevi templomot, majd megmosakodhatunk a szépség forrásában, ugyanis a legenda szerint mindenki, aki bevizezi magát ezzel a vízzel, széppé válik.

Rövid nézelődést követően Larissa városán keresztül folytatjuk utunkat a Meteorák felé. A sziklacsúcsok lábánál lehetőségünk nyílik szuvenírek vásárlására, illetve megnézhetjük, hogyan is készítik a festők az aranyszínnel bevont bizánci hatású ikonokat. Ezt követően indulunk felfelé a kolostorok irányába.

A Meteorák egy egyedülálló képződmény, mai formáját természeti erők alakították ki. Egykoron folyó csordogált ezen a vidéken, ennek, majd a szél munkájának köszönhetően eltűnt a hordalék és a homok, így maradtak meg szinte a semmiből kiemelkedő 200-300 méter magas sziklák.

A sziklák tetején lévő kolostorok építésének története a XII. századig vezethető vissza. Akkoriban érkeztek ide az első remeték, akik kezdetben a sziklák barlangjaiban laktak, majd a teljes elszigeteltség reményében kolostorokat kezdtek építeni a magasban.

A huszonegy kolostorból hat látogatható, ebből egyet apácák laknak. A sziklákra lépcsőn, illetve hidakon át juthatunk fel. Ha be akarunk lépni az erődítményekbe, tisztában kell lennünk a belső szabályokkal: csakis hosszú ujjú ruhában engednek be bennünket. (Korábban a nők egyáltalán nem is léphettek a szent építményekbe!)

Elhagyva a Meteorákat, tovább utazunk egy olyan helyre, amit Görögországban járva semmiképpen nem hagyhatunk ki! A görögök legmagasabb hegyéről, a mítoszokkal övezett Olümposzról van szó. Szerpentines út vezet fel az ógörög istenek lakhelye felé, nagyjából 950 méter magasan megállunk, kifújjuk magunkat a Stavros menedékháznál, ahonnan mesés kilátás nyílik az Égei-tenger partvidékére. (Feltéve, ha az időjárás kegyes hozzánk és nem túl párás a levegő...)

 Litochoro elbűvölő kis városán keresztül vezet az út az Olümposz egyik leggyönyörűbb szurdokához. Egy több mint fél órás túrát követően – festői sziklákkal körülvéve – jutunk el a Vythos-i vízeséshez, illetve a mellette lévő kis sziklamélyedéshez, amit más néven Zeusz fürdőkádjának is neveznek.

Visszatérve Litochoróba lehetőségünk nyílik ajándékok, képeslapok vásárlására, megcsodálhatjuk a hangulatos kis görög utcákat, a főtéren csobogó szökőkutat, illetve a csodaszép templomot, ami ingyenesen látogatható.

Mielőtt visszaindulnánk Paraliára, nem messze a távolról is kimagasló gyönyörű Platamonas-i vár mellett, még felkeresünk egy hangulatos, elhagyatott kis hegyi falucskát, Paleos Panteleimonas-t. A település érdekessége, hogy emberek már nem lakják (a lakosságot leköltöztették a hegyről), házai középkori formájukban, jó állapotban megmaradtak.

Hagyjuk, hogy a kihalt, hangulatos házak között, a szűk, kövekkel borított utcácskákon sétálva néhány perc alatt elvarázsoljon bennünket a korabeli görög település! Eltévedni nem lehet: akárhonnan indulunk, előbb-utóbb kilyukadunk a falucska központjában lévő templomnál. A közelben egy étterem is található, no meg macskák… mindenhol!

"Boldog az az ember, aki megengedheti magának, hogy az Égei-tengeren utazzék. Sok öröm van ezen a világon - nők, gyümölcs, eszmék - de, ha a buja nyár idején ezt a tengert szelheted, lelked a Paradicsomban se merülhetne mélyebbre a gyönyörben." (Kazantzakis)

Kapcsolódó bejegyzés:


Parga, a Jón-tengeri csoda