Németország csaknem 900 km²-en elterülő fővárosa, Berlin
bővelkedik látnivalókban, ezért az ideutazásunk előtt nem árt tájékozódni, majd
megtervezni, mi az, amit semmiképpen nem szabad kihagyni. Ebben szeretnék
segítséget nyújtani olvasóimnak, és bemutatni azokat a nevezetességeket, amelyek
számomra leginkább tetszettek az egy hét során, amelyet volt szerencsém e
csodás városban eltölteni.
A berlini utazás terve már hónapokkal korábban felvetődött
bennünk, ezért mire végre sikerült mindent elintéznünk, és véglegessé vált az
indulásunk időpontja, már türelmetlenül vártam, hogy megpillanthassam a német
földet. A város hatalmas méretei már akkor nyilvánvalóvá váltak számomra,
amikor Budapestről induló buszunk megérkezett a célállomásra. Az U-Bahn
ablakain festett formában máris felfedezhettem Berlin egyik szimbólumát, a
Brandenburgi Kaput, amelyet percekkel később élőben is megcsodálhattam.
A hársfákkal szegélyezett sugárút, az Unter den Linden
végén, a Pariser Platzon található Brandenburger Tort, a XVIII. század végén
II. Frigyes Vilmos porosz király kérésére emelték. A kapu képtelen volt kiállni
a történelem viharait, a második világháború után újjá kellett építeni a 26
méter magas jelképet. A berlini fal felépítése után azonban csaknem 30 évig nem
lehetett áthaladni rajta, egészen Kelet- és Nyugat-Berlin egyesítéséig.
A kapuétól viszont már csak az azt díszítő szoborcsoport, a
Quadriga története kalandosabb, amely szintén számos hányattatáson esett át a
történelem során. Az ókori eredetű négylovas kocsit és hajtóját, a győzelem
istennőjét, Nikét a napóleoni háborúk után francia földre hurcolták, majd a
császár halála után újra hazavitték. A második világháború és a fal lebontása
után azonban kétszer is helyre kellett állítani, az eredeti szoborból sajnos
csak az egyik ló feje maradt meg, amelyet ma múzeumban őriznek.
A Brandenburgi Kapu háta mögött hatalmas területen fekszik a
Tiergarten, Németország harmadik legnagyobb közparkja, amelyet a Straße des 17.
Juni vág ketté. Az erre járók itt mindent megtalálnak, ami a csendes pihenéshez
szükséges: tavak, patakocskák, szobrok és virágágyások mellett sétálhatunk, illetve
piknikezhetünk. A park nevéhez hűen számos állatfaj él itt, a trillázó madarak
mellett az egyik este folyamán még egy kergetőző nyúlpárt is megfigyelhettünk.
A Straße des 17. Junin, a Tiergarten közepén magasodik a
győzelmi oszlop, a Siegessäule, amelyet a poroszok állíttattak 1864-ben a dánok
felett aratott győztes csata után. Az arannyal díszített Győzelem szárnyas
alakja azonban csak valamivel később, az osztrákok és a franciák legyőzése után
került fel az emlékmű tetejére. Néhány Euróért cserébe nemcsak az oszlopot díszítő
csodás portrékat és domborműveket csodálhatjuk meg, hanem közel 70 méter
magasságból a páratlan kilátást is.
Visszasétálva a Brandenburi Kapuhoz, attól egy kissé balra
találjuk a Reichstag épületét, amelynek alapkövét még I. Vilmos császár
fektette le 1884-ben. Itt ülésezik a Bundestag, azaz a német törvényhozó
testület – ám nem volt ez mindig így. Az impozáns építmény 1933-ban máig
tisztázatlan körülmények között leégett, majd a második világháborúban a
bombázások miatt még jobban megrongálódott. A Reichstag felújítását csak hosszú
évekkel később, 1956-ban kezdték meg. Ezt követően azonban csupán kiállításokat
rendeztek itt, egészen 1991-ig, amikor az újraegyesítés után a Bundestag
visszaköltözhetett eredeti helyére.
A Reichstag a nagy világégést követően hosszú ideig kupola
nélkül maradt, a jelenleg látható üvegfalú épületrészt 1999-ben húzták fel. A parlament
fölül nyitott teteje regisztráció ellenében ingyenesen látogatható és még csak
lépcsőzni sem kell hozzá: a csoportot a személyzet lifttel juttatja fel a
magasba (ha szemfülesek vagyunk, az üvegfalakon át beleshetünk a parlament
bársonyos széksoraihoz is), majd a tetőn át a kupolába érve a tükrökből
kirakott középső oszlop körül egy spirál alakú útvonalon felsétálva egyre
magasabbról láthatjuk Berlin városát.
A parlament épülete mellett csordogál a Spree folyó.
Szándékosan nem azt írtam, hogy áramlik, ugyanis a szabályozásának köszönhetően
még a legnagyobb árvíz idején is csak lassan csordogáló, békés vízfolyásra hasonlít.
A Spree végigkanyarog az egész városon, olyannyira, hogy akármerre megyünk,
folyamatosan beleütközünk, így csaknem az az ember érzése, mintha Velencében
lenne…
A Spree ölelésében találjuk a Múzeum-szigetet is, amely ma
már a Világörökség részét képezi. Az itt található múzeumok leghíresebbike a
Pergamon Múzeum, amelyben három nagyobb gyűjtemény kapott helyet. Az antik kollekció
részeként láthatjuk a névadó Pergamoni Zeusz oltárt, és a monumentális
milétoszi kaput. Másodikként a közel-keleti gyűjteményt csodálhatjuk meg az
Istár-kapuval, valamint Hammurapi törvényoszlopának egy másolatával. A Pergamon
harmadik részében pedig az iszlám művészet remekeiben gyönyörködhetünk.
Szintén a Múzeum-szigeten emelkedik a grandiózus berlini dóm,
amely a leginkább elnyerte a tetszésemet. A reneszánsz és barokk stílusban
épült evangélikus katedrálisnak - ahogyan Berlin legtöbb nevezetességének is - sanyarú
sors jutott, a háború nem kímélte, felújítása pedig csak a 90-es évekre
fejeződött be. Már a dóm külseje és nagysága is ámulatba ejtő, ha azonban ennél
is többet szeretnénk látni belőle, belépőért cserébe megnézhetjük a belső teret
(itt találhatóak a Hohenzollern-ház egykori uralkodóinak sírjai), valamint a
kilátást is, amely a kupolától nyílik a városra.
Berlin egyik legszebb tere a Gendarmenmarkt, amelyet a
Francia Székesegyház, a Berlini Koncertterem és a Német Székesegyház ölelésében
találunk. Előbbit még a hugenották építették, majd három évvel később utóbbi is
elkészült mintegy tükörképeként a másiknak. A belülről is elragadó, kívülről oszlopcsarnokos
koncertterem eredetileg színháznak épült, manapság azonban már a Berliner Konzerthausorchesternek ad otthont.
A főváros keleti, egykori NDK-s részén található az
Alexanderplatz az Urania-Világórával, a Rotes Rathaus-szal - azaz a
városházával -, a Neptun- és a Barátság Szökőkúttal, valamint a tévétoronnyal.
Berlin közlekedési csomópontját és találkahelyét I. Sándor orosz cárról
nevezték el, a németek pedig egyszerűen és röviden csak Alexnek becézik.
A 60-as években épült Fernsehturm, azaz a tévétorony 368
méter magasan emelkedik a város fölé. Ha a legszebb berlini panorámára vágyunk,
innen tényleg megkaphatjuk: lifttel könnyedén feljuthatunk a hatalmas oszlop
majdnem kétharmadánál lévő gömbbe, ahol a nézelődés mellett akár az ebédünket
is elfogyaszthatjuk az itt lévő étteremben.
Ha Berlinben járunk, érdemes még felkeresni az egykori
keletet nyugattal elválasztó fal maradványait, amelyet az egyik oldalról
graffitik borítanak. A korábbi amerikai katonai ellenőrzőpont, a Checkpoint
Charlie ma igazi turista-látványosságnak számít, megéri itt is néhány fotót
készíteni – feltéve, ha a tébláboló tömegtől erre van lehetőségünk.
A német főváros többi nevezetességeit se felejtsük el: a
modern építészet és művészet kedvelőinek ajánlom a hatalmas Sony Centert, a 2005-ben
készített Holokauszt Emlékművet, valamint Vilmos császár emléktemplomát. A
régebbi stílusok hívei feltétlenül látogassanak el a gyönyörű Charlottenburgi
kastélyhoz, csodálják meg a méltán híres Humboldt egyetem karainak monumentális
épületeit, és keressék fel a dorotheenstadti temetőben Brecht, Hegel és Fichte
sírját.
Kihagyhatatlan egy hosszú séta Spandau hangulatos utcáin, és a potsdami
sanssoucci-i kastély parkjának ámulatba ejtő ösvényein, de utóbbi kettőről
hamarosan már egy újabb bejegyzésben számolok majd be részletesen.
Kapcsolódó bejegyzés: A porosz Versailles-tól a berlini fürdőparadicsomig - Potsdam, Wannsee, Spandau
